HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 42 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51296 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-02-28
Tyr kardja 8Harc a szabadságért Leif és Svea a templom kijárata felé indultak, mikor egy hang keményen rájuk parancsolt: - Megállni! A fiatalok megmerevedtek, és az előttük lévő sötétségbe nézte, ahonnan egy alak bontakozott ki. Svea szeme kikerekedett, mivel felismerte a főpapot. - Nocsak, nocsak! Hova ilyen sietősen, fiatalok? Leif védően a papnő elé állt, és kivonta a kardját. - Leif, ejnye, fiú, ez nem szép dolog. Megtámadnád a vendéglátódat? Ez a hála? - szólalt meg ekkor még egy hang, s a mellettük lévő sötétségből Leif mestere lépett ki. Leifben egyszerre kavargott a harag és a tisztelet. Tudta, hogy menniük kell, de még nem jutott el addig a merészségig, hogy a saját mesterét támadja meg. - Azt hiszem, most csalódtál a tanítványodban, nem de Sverker?- szólalt meg hirtelen a főpap. - Igen, valóban csalódtam benne. Nem hittem volna, hogy ilyen alattomos, és képes egy kukk nélkül itt hagyni bennünket. Pedig még nem is ismeri az ajánlatunkat. - De ismerem, és a válaszom, nem! Nem leszek a kutyájuk! Tyr nem azért adta a kardját, hogy magukat szolgáljam! - Nem hallgatsz el mindjárt, te kis büdös utcakölyök! - támadt rá Sverker. - Ki tudja, mi lenne veled, meg a barátnőddel, ha mi nem fogadunk be benneteket? Talán már régen az Idegenek szolgái lennétek, s a kard nem téged, hanem valami Átkozottat szolgálna! Leifben ekkor szakadt el a mindenség. Hogy mondhat neki ilyet a mestere? Hiszen tőle tanult mindent, amit csak tudott, és most mégis így beszél vele! Hirtelen haragot érzett, és gyilkolási vágyat. Úgy szorította a kard markolatát, hogy az ujjai elfehéredtek. Hirtelen kívánni kezdte a kard által soha nem megunható érzéseket, melyek vérszomjas fenevaddá változtatták. A dühtől eltorzult az arca, hiszen megsértették, s ezt nem hagyhatta annyiban. De nem történt semmi. Leif rémült- csodálkozva vette ezt észre. "Miért nem tudom használni a kardot ezekkel szemben? Talán azért, mert tisztelem őket, és a kard nem használható ilyen esetekben?" - tűnődött. - Na, mi a baj, fiam? Miért nem harcolsz? Talán félsz ellenünk használni Tyr hadisten kardját?- kérdezte gúnyosan Sverker. Leif azonban nem felelet csak ugrott. Akár a karddal, akár nélküle, de utat fog törni magának és Sveának. Ezek a nyavalyások nem fogják megállítani! - Ne félj, mester, harcolok. Nem félek ellenetek használni a kardot, és be is bizonyítom! - Remek!- szólt a férfi, és kinyúlt a mellette lévő fal felé, ahová a lándzsáját támasztotta. Leif és a férfi kerülgetni, kezdte egymást, míg Torsten és Svea hátrább húzódtak. Leif szemében keménységet és gyilkos elszántságot láthatott a mestere, s ettől megijedt. Vad rommal ment neki a fiú a mesterének, s beleadta a teljes súlyát a csapásába. Sverker meglepődött a fiú gyorsaságán, erején, némaságán. Úgy csapott le rá, mint a hiúz. - Ügyes vagy, fiam! Nagyszerűen harcolsz!- dicsérte a mester. - Köszönöm, de még nincs vége. Még csak most jön a java! Azzal elugrott a férfitól, s hiúzszemmel kezdte keresni a gyengepontját. Emlékezett rá, hogy a hasán van egy hosszú vágásnyom, ami néha fájni szokott. Azt kell eltalálnia, s akkor van esélye a győzelemre. Gyorsan akart végezni. Ismét ugrott, és a férfi hasát vette célba. Sverker sikeresen felfogta a csapást. " Nocsak! A hasamra célzott. Tehát a régi sérülésemre pályázik. Ki akar belezni a nyavalyás. Ügyes vagy, de ez koránt sem elég!" Elkapta Leif torkát, s a földre szegezte a fiút. A gyerek ráesett a kardra, s most rémülten nézte a fölé magasodó mesterét. - Remek voltál, Leif, de vége! Lásd be, nem vagy elég jó ahhoz, hogy engem legyőzz! Azzal előhúzta az övéből egy tőrt, s a fiú szívébe akarta döfni. Ekkor Leif hirtelen érezte, ahogy a kard hirtelen pulzálni kezd alatta. Gyors mozdulattal ellökte magától a tanítóját, s felkapta a kardot. Torsten és Sverker rémülten felkiáltottak. A kard pengéje aranyszínű fényben ragyogott, s megjelent rajta a Teiwaz, Tyr hadisten jele. - Azgard minden tornyára!- kiáltott fel a főpap. - Mi lehet ez? - Nem... nem tudom! - dadogta Sverker is riadtan. Mint ketten Leifre néztek, aki méltóságteljesen állt felettük, s a szeme vörössé vált. - Ostobák! Azt hisztek, kisajátíthatjátok magatoknak a fiút?- kérdezte, s a papok rémülten vették észre, hogy ez nem Leif. - Ki... ki vagy te?- kérdezte a főpap. - Az, akit a fiú és a lány szolgál! Csak azért nem sújtalak benneteket halálra, mert a bátyám szolgái vagytok! Eresszétek el őket, és ha megtudom, hogy elmentük után üldözni, vagy elfogni merészeltétek őket, akkor a leggyötrelmesebb halállal büntetlek majd benneteket! Megértettétek? - Igen, uram, meg! Leif, vagyis inkább Tyr ekkor Svea felé fordult, s a kezét nyújtotta. A lány óvatosan lépett ura felé, s nagyon lassan helyezte a kezét a felé nyújtott tenyerébe. Határozott léptekkel indult a kijárat felé, s a két pap gyorsan elkotródott az útjukból. Mielőtt átlépték volna a küszöböt, a Leif testében lévő hadisten még egyszer visszafordult. - Hagyok nektek egy kis emlékeztetőt, hogy a távozásom után meg ne gondoljátok magatokat! A kard izzásának színe vörösé vált, s egy vörös sugarat bocsátott ki magából, ami a templom szemközti falába csapódott, egy hatalmas lyukat ütve rajta. - Ez vár rátok is, ha megpróbáltok még egyszer az életben a Kiválasztott közelébe menni, és eltéríteni eredeti szándékától! Világos? - Igen, nagyúr! Várt még néhány másodpercig, majd elfordult, s Svea felé bólintva elindult. A templom istállójába mentek, ahol eloldozták a lovukat, majd nyeregbe kapva elindultak. A két pap remegve nézte, ahogy eltűnnek a távolba. - Veszedelmes vendégek voltak- suttogta maga elé Torsten. - Igen - morogta Sverker is. Svea és Leif ez alatt északnak fordulva vágtáztak. A lány ölelte a fiú derekát, de nem szólt semmit, csak üres tekintettel meredt maga elé. - Jól vagy, Svea?- szólalt meg hirtelen a fiú, immár a saját hangján. - Igen- mondta csendesen a lány. - Valami baj van? - Nem, csak... mindegy. - Hová menjünk? - Valahová, ami messze van ettől a helytől, és eléggé eldugott. - Rendben van. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
sailor bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A szívek kövein címmel a várólistára Susanne bejegyzést írt a(z) Holnapokon át című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Kankalin alkotást töltött fel Tibor napján címmel Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel a harmadik fiú címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) rakoncátlan automata című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A Csalitos csoportban című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 1. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 78. című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A Csalitos csoportban címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi lidérke című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Lumba és az oltás című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |