Egy szóval jellemzem,
Egy szóval ellenzem.
Egyetlen vírus az agyban
Fertőz most kicsiben-nagyban.
Beférkőzik templomba és osztályterembe,
Vér helyett ezt ömlesztik át sovány erembe.
Az infúzió alatt ezt súgja az orvos,
Énekli a színész, és remegi a zsoldos.
Reggel már ezzel ébreszt a házban a kakas,
A nővel ezt lihegi az ágyban a pasas.
Tudja ezt a tanár és a biztonsági őr,
S a sportoló is tudja, kit szíven szúrt a tőr!
Nem cáfolja ezt a brutálisan kivégzett család,
A nagyfőnök, ki nem szolgálhatja "cselédek" javát!
Zsigerében hordja az újszülött, s az épp csak nagykorú:
Pénzt vagy életet, elkezdődött rég a polgárháború!


Nem feszegetem, mi volt előbb:
A bűn vagy az előítélet?
Kik érnek többet:
A sátánisták vagy a "keresztes vitézek?"
Meg sem lepődöm,
Hogy egy isten hívei tömeget gyilkolnak,
Hogy nyíltan vállalják, nem is titkolnak!
Az sem érdekel, mi az üzenet,
Mikor sorban állnak le a termelő üzemek.
Nem döbbent meg,
Hogy valaki így is csak magának akar,
Nyereségvágyból rombol, s fákat kicsavar.
A kisembert kínozza, aztán porig alázza,
Zsebéből az utolsó fillért is kihalássza!
Nem ismeri a munka és tisztesség törvényét,
A veszélyben megtölti, majd használja töltényét!
S még azt kérdezik,
Az egyetemista, s az idős nyugdíjas miért vesznek fegyvert?
Mert lehetetlen eltűrni, s feldolgozni ezt az aljas rendszert!


Én pedig, mikor a kisebbségek kezdenek harci indulóba,
Nem vágyom másra, csak menekülnék el a prostitúcióba!
Egy csodálatos szőke karjában tán elfelejteném,
Az egész zűrzavart a fejemből csak úgy kiejteném,
De jaj, akkor eszembe jutna, az akadály miköztünk százfogú,
Egy dolog fűz össze, s közös mibennünk: a polgárháború!