Nem pusztán az az élet,
Mit érzékelünk belőle.
Valami több és ösztönös,
Csökönyös kapaszkodás,
Szívós, kitartó ragaszkodás.
Osztozkodás sokakkal,
És azokkal, aki mereven és feszülten,
De azokkal is, akik lazán és elmerülten
Élik, s ítélik életüket erre vagy arra.
S akarva vagy nem akarva
Számlálgatják, fontolgatják
Pénzüket, ranghelyüket,
Kétes, vaksi reményüket,
Gyermekeik számát,
És bizalmát annak,
Hogy a holnap
Jobb lehet.
Egyszóval lazák és merevek
Élik közös, előre rendelt létüket.
Minden egy cél felé rohan,
Hisz mindannyian
Az elmúlásban,
Sírok rögös
Magányában
Feloldódunk,
S milliárdokkal
Osztozunk
Egyazon közös
Élményben:
Az elmúlás
Tengerében.