HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Antonia Alessandra AtlantasFeltöltés dátuma: 2009-03-06

Tyr kardja 7

Árulás

Leif elképedve bámult a hadistenre, s hitetlenkedve csóválta meg a fejét, s rémülten figyelte a férfit, aki felemelte a kardot.
- Nos? Döntöttél?- kérdezte, miközben mellmagasságba emelte a fegyvert.
- Igen, és vállalom a sorsom.
- Azért mert nem akarod, hogy megöljelek?
- Nem. Azért mert rájöttem, hogy, ha már rám testáltad ezt a feladatot, bármennyire nem is tetszik, meg kell tennem. Ez a sorsom.
- Nocsak, milyen hirtelen törődtél bele. Hogyan jutottál erre a döntésre?- mosolyodott el a hadisten.
- Nincs más választásom. A kardot én találtam meg, és abban igazad van, hogy nem menekülhetek állandóan a sors elől. Meg abban is, hogy mivel engem választott a kard a vele járó felelősség is az enyém.
- Végre, hogy rájöttél. Igazán dicséretes az elhatározásod, és nekem pedig tiszteletben kell tartanom ezt. Nos, rendben. Itt a kard, mától meghatározatlan időre a tiéd.
A hadisten Leif elé lépett, és a kard markolatát a fiú felé nyújtotta. A fiúnak remegett a keze, mikor átvette a kardot. Kezük egy pillanatra összeért, s a tekintetük is összekapcsolódott. Leif szemében még ott volt a szorongás és a kétely, de már egy új ígéret is, a hadisten viszont szigorúan és keményen nézett a fiatal harcos szemébe.
- Köszönöm.
- Nem akarok még egyszer csalódni benned, megértettél?
- Igen, és ígérem, nem fogsz.
- Remélem is -bólintott hidegen a hadisten. - Különben nem lesz más választásom, mint hogy ezzel a karddal öljelek meg.
Leif tekintete erre a mondatra elborult egy pillanatra, és egy fél perce lehajtotta a fejét. Mikor felemelte nyoma sem volt benne szorongásnak vagy kételynek, csak valami újfajta keménység látszott benne.
- Helyes. Nagyon helyes- bólogatott Tyr is. - Most pedig térj vissza a templomba.
- Igenis.
- Még egy dolog, mi előtt elválnánk egymástól. Légy nagyon óvatos a papokkal, főként a főpappal.
- Miért?- hökkent meg Leif.
- Mert terveik vannak veled és Sveával. Mivel látták, hogy mire vagy képes, megpróbálnak majd a szolgálatukba kényszeríteni. És Sveát is.
- Ezt hogy érted?
- Majd meglátod. Ég veled!
Azzal köddé vált, s Leif magára maradt. Megfogadta a tanácsot, és visszatért a templomba. A szobájába tartott, mikor meglátta Sveát. A lány is meghallotta a lépteit, s felé fordult, majd intett neki.
- Hol voltál? -kérdezte, mikor a fiú odaért hozzá.
- Sétáltam egyet. Talán valami baj van?
- Nem, csak nem tudtam, hová lettél, és aggódtam. Hallottam mit műveltél ma a piacon.
- És? - kérdezett vissza türelmetlenül a fiú.
Svea fejében ekkor megszólalt a vészcsengő. Leif máskor általában szégyenkezve hajtotta le a fejét, és a bűntudat homályosította el a tekintetét. De most... Mi történt ezzel a kölyökkel? Mi változott meg körülötte?
- Mi az, hogy és?
- Megsértettek, hát megtoroltam - vont vállat higgadta a gyerek.
- Hogyhogy nincs bűntudatod emiatt?
- Mert beszéltem valakivel, aki azt mondta, hogy nem kell emiatt szégyenkeznem.
- Te beszéltél Tyrrel? Mikor?- kérdezte rémülten Svea
- Igen, tőle jövök. Igazság szerint meg akartam szabadulni a kardtól.
- Micsoda? Te...
- Igen, de aztán megjelent és elbeszélgettünk kicsit.
- Meséld el mi történt.
Leif elmondta a találkozást. Mikor végzett a lány csak ennyit mondott.
- Értem. Szóval tényleg te vagy a kiválasztott. De mit akart azzal, hogy legyünk óvatosak a papokkal?
- Én se tudom, de figyelünk, és meglátjuk, mi történik.
Két nappal később Sveát magához kérette a főpap. Mikor a lány a főpap szobájához ért és belépett, a pap így fogadta.
- Csukja be az ajtót, kedvesem. Magánbeszélgetésre kérettem.
Svea engedelmeskedett. A pap hellyel kínálta, s mikor a lány leült megkérdezte:
- Miről kíván beszélni velem, Torsten?
- Eddig nagyon ügyesen végezte a munkáját, és szeretném tudni, hogy nem lenne kedve hozzánk csatlakozni?
- Sajnálom, de én Tyr papnője vagyok, neki tettem esküt. Ha megszegném, bosszút állna rajtam.
- Ne utasítson el, kérem. Attól, hogy hozzánk csatlakozik, nem kell megtagadnia a régi urát. Van a közelben egy Tyr templom, ahol nyugodtan szolgálhatná őt, Igaz a templom hozzánk tartozik, de mi meghagytuk eredeti funkcióját. Nem kell nekünk semmilyen esküt tennie, csak annyit kérek, hogy maradjon.
- Értem. Talán meggondolom. De gondolom, van itt még más is.
- Igen. Az ifjú Leifről is szeretnék beszélni.
- Talán valami gond van vele?
- Nem mondanám. Remek harcos lesz, de még kéne neki egy félév. Kérem, győzze meg, hogy ha vége lesz a kiképzésnek, maradjon itt, és védjen meg bennünket az Idegenektől.
- Hálából?- kérdezte gúnyosan Svea.
- Igen. Mivel az egyik papunk a mestere úgy gondolom, van benne annyi tisztesség, hogy ezt megtegye.
- Ezt inkább vele beszélje meg, ám kétlem, hogy igent fog mondani az ajánlatára. Leif tisztában van, azzal...
- Csak győzze meg, kérem! - szakította félbe a pap kissé ingerülten, megnyomva az utolsó szót.
Svea felugrott, és fagyosan ennyit kérdezett:
- És ha nem teszem, akkor mi lesz? Kidob innen?
- Ha nem teszi, ígérem, hogy a papnőségének vége. Legyen ez elég.
- Ellehetetleníti a további működésemet, igen? Ez lenne a bosszúja azért, mert nem megyek szembe Tyr akaratával, függetlenül attól, hogy a papnője vagyok-e vagy sem? Eléggé kicsinyes, nem gondolja?
- Vigyázzon, Svea!-szólalt meg a pap csendesen. - Ne bőszítsen, mert azt maga bánja!
- Igazán? Hát tudja meg, hogy Leif nem áll a szolgálatukba! Ő csak az isteneket szolgálja, senki mást!
- Távozzon!- kiáltott rá a pap, s az arca bíborszínűvé vált a dühtől.
Svea méltóságteljesen emelte fel a fejét, s távozott. Ő is dühös volt, ám eszébe jutottak Tyr szavai, Leif tolmácsolásában. Ekkor eszébe jutott a fiú. Dél felé járt az idő, és ilyenkor szokta befejezni a délelőtti edzést. Keresni kezdte. A kertben akard rá, ahol épp végzett. Egyedül volt.
- Leif, beszélhetnénk?
- Igen. Mondjad, hallgatlak.
- Inkább a szobámban, mert nem kéne másoknak hallani.
- Rendben.
Bementek Svea szobájába, ahol a lány elmondta a főpappal folytatott beszélgetését. Leifnek is eltorzult az arca, mikor meghallotta a fejleményeket.
- Szóval csak ezért kellünk nekik?
- Igen. Erre figyelmeztetett Tyr is. Mivel látták, hogy mire vagy képes, nyílván való, hogy ki akarják használni.
- Valóban. Nos, azt hiszem jobb, ha ezt megelőzzük. Én nem akarok a papok kutyája lenni.
- Tudom. De mit tegyünk?
- Ma éjjel elmegyünk innen a lehető legnagyobb csendben. Új otthont keresünk magunknak.
- Jó. Menjünk.
- Éjfélkor találkozunk a templomban. Gyere addig, együnk.
A nap hátralévő része gond nélkül telt el. Egyikőjük sem mutatta, hogy izgul az éjszak miatt. Éjfélkor mindketten ellopóztak a templomba. Svea érkezett utolsónak.
- Leif, itt vagy?- szólongatta halkan a fiút, aki egy sötét oszlop mögül lépett elő.
- Ide, Svea! - súgta.
A lány odasietett a gyerekhez.
- Régóta vársz?
- Nem, én is most érkeztem. Induljunk!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
197
Időpont: 2009-03-10 12:42:21

Nagyon szépen köszönöm, kedves Rozália!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-03-09 09:36:05

Szia!
Továbbra is jó.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotásho

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az alkony árján... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vágómadarak vitája című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)