HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44938

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Versek / emlékezés
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2009-03-06

Az a kis falu

Elbeszélő költemény

Ott születtem valaha régen
múlt század negyedének végén.
Kétszer is volt e táj otthonom
amit kényszerből kellett elhagynom.
A lelkem sokszor visszavágyik,
ha előttem a táj megjelenik.
Cserhát-Mátra nyúlványai közt
a kis falucska ott húzódik meg.
*
Amikor megállok az Ebhát-tetőn
kedves táj terül el szemem előtt.
A falut három oldal felől
dombos erdő öleli körül.
Amikor én ott megszülettem
apró házak álltak lenn a völgyben,
- takaros nagy udvarok közt -
csupán negyven, nem több.
*
Legtöbbnek fele vályogból épült
apró ablakokkal, födve zsupptetővel,
a háztetőn rozzant kéményekkel.
Falu közepén állt a harangláb,
kis harangját, amikor meghúzták
(minden délben és estelente)
a falu istenhívő népének
imára kulcsolódott a keze,
és szállt az ima fel az egekbe...
*
Megkondult akkor is a harang,
ha valakinek elszállt a lelke,
- nem kellett egyedül elmennie -
hangja őt útjára elkísérte.
Tűzvész, vihar közeledtén ismét
megkondítják falu kisharangját,
akkor a község apraja-nagyja
egyszerre megy segíteni bajba'.
*
Imádkoznak az Egek Urához,
hogy minden rossztól-bajtól
mentse meg a határt, a termést,
és kicsi falujuk hívő népét.
Lejtőn tarkálló keskeny-parcellákat
kérges paraszti kezek munkálják.
Földeken, mezőkön, s réteken
meglátszik szorgalmas munkájuk.
*
A lejtőn kis patak csörgedez,
kétoldalt ráhajló fűzfák között.
A kis patak innen egész közel
a hegy alatt, Gyertyánkútból ered.
Ott, ahol még gyermekkoromban
játékosan töltöttük időnket,
patakpartján kenderáztató tavak,
bennük békák vígan kuruttyoltak.
*
Fiútestvéreim kétágú botra
siklót akasztottak, s engem
ezzel, gyakran megszalasztottak.
Féltem a hüllőktől és rettegtem,
- siklótól-békától iszonyodtam,
előlük menekülve, hazafutottam.
(Jóval később, nagydiákkoromban
futóversenyen ezért érmet kaptam.)
*
Iskola mellett tanító lakásban
ott születtem és nevelkedtem,
a három fiútestvéremmel
együtt gondtalan boldogságban.
Gyermekkorom szép emlékei
ma is életem legfőbb kincsei.
Majd kinőttük kicsi iskolánkat,
el kellett hagynunk e kedves tájat.
*
Városba mentem továbbtanulásra
bentlakásos leányiskolába.
Haza már csak szünidőben jártam,
de onnan mindig hazavágytam.
Később apámat áthelyezték
Erdély szép nagyvárosába,
- utána már testvéreimmel
ott tanultunk középiskolába'.
*
Négy évet töltöttünk Erdélyben,
jó volt ott élni - rokonok körében.
Aztán közeledett a határhoz
a front nagy zúgása és fénye,
szomorúan búcsút vettünk tőle,
otthagyva házunk, mindenünk',
az utolsó vonat-szerelvényen
futva kellett menekülnünk.
*
Hová menjünk bús helyzetünkben,
számunkra hol van más lakhely?
Bárhol keresem, máshol nem lelem
a világon, mint szülőföldemen.
Sorsunk elől nem menekülhettünk,
vagonlakókként kellett utaznunk
egy hónapig, ezer kilométert
a front elől, - de mégis utolért.
*
Ismét ott álltam az Ebhát-tetőn,
megpillantottam napban tündöklő
sok kicsi kenderáztató-tavát,
csörgedező-kanyargós patakját.
Láttam a lejtő két oldalán
gondos kezekkel művelt földjeit,
apró, zsuppal fedett házait,
hallgattam a falu kis harangját.
*
Szemem könnyeimmel megtelt,
mert éreztem: ismét hazajöttem.
Négy év múltán barátok vettek körbe,
megértésre találtunk körükbe'.
Itt szenvedtük át a világháború
minden keservét és kínját.
Rettegve vártuk, hogy szeretteink
hazajöjjenek mindnyájan.
*
Isten meghallgatta kérésem, imám:
borzalmakat mindnyájan átéltük;
frontról-háborúból testvéreim,
s apám lassan hazatértek,
élve ölelhettük szeretteinket.
Legidősebb bátyám fogságba esett,
ette oroszok keserű kenyerét,
- három év múltán ő is hazatért.
*
A fegyverek végre elnémultak,
Erdélytől, kedves rokonoktól
országhatár választott el minket,
oda már - vissza nem térhettünk.
Vagyonunk, a kedves otthonunk
határon túl örökre ottmaradt.
Ha eszembe jutnak fájó emlékek,
könnyeim mindig sűrűn hullanak.
*
Megint elhagytuk a szülőföldet,
újra más városokban kellett
munkát, kenyeret keresnünk,
kezdeni lerombolt hazába' új életet.
Bármilyen nehezen vészeltük át
a háború minden kínját-átkát,
árnya kísért egész éltemen át.
Szülőfalum akkor sem feledtem.
*
Évekkel később, felnőtt fiammal
(látogatóba) újra visszatértem;
végigsétáltunk a falu kis utcáin,
mi változott, neki magyaráztam.
A patakon túl nyílt egy új utca,
ahol épültek - emeletes házak,
a régieknél sokkal szebbek,
nekem azonban nem kedvesebbek.
*
Fenn a dombtetőn, a temetőnél
egy kicsiny templomot emeltek;
bezárva találtuk, ezért csak
előtte mondtuk el imánkat.
Szülőházamat már nem találtam,
helyén meghatottan csak álltam,
ott állt régen az iskola, mellette
tanító-lakás, ahol születtem.
*
Ott éltem boldog gyermekkorom,
azt lebontották, nincs már sehol,
még az utcát is elsöpörte
az idő könyörtelen szele,
az utca sincs már, ott a falu vége.
Búsan sétáltunk ismerőst keresve,
idős nőt láttam - ruhája fekete -
a zöld gyepen kecskét legeltetve.
*
Érdeklődtem ismerősök után,
majd később csodálkozva láttam:
ő volt valaha gyermekkoromban
kedves szomszédom-játszópajtásom
(Lucza Erzsi).
Ő lakott mellettünk egy nagy házban:
a szép szőke-hajú falusi lány,
akiről azóta írásaimban
már gyakran megemlékeztem.
*
Valamikor együtt játszottunk
jártuk a mezőt és babáztunk,
messzire, a szomszéd faluba,
együtt mentem vele a templomba.
Rozi néni: kedves nagymamája
érdekes falusi meséket mondott,
pattogó tűz-lángjai mellett
ővele együtt hosszan hallgattuk.
*
Oly sok év elmúltán mind a ketten
hosszan néztük egymást önfeledten.
Aztán továbbsétáltunk a faluban
más ismerősöket nem találtam.
Lelki szemeim előtt sokszor
most is a régi kis falut látom:
ahol a házunk ablakán kinéztem,
csodálatos látványban volt részem:
*
ahonnan ábrándozva néztem
a kék eget, futó bárányfelhőket,
a távolban hosszan elnyúló,
egymás mögé bújó hegyeket;
borús égen sötét fellegeket.
Házunkkal szemben egymás mögött,
hol a Mátra nyúlványai tornyosulnak,
kék-zöld árnyalatokban pompáznak.
*
Mindig odaszáll a gondolatom...
oda, hol megláttam a napvilágot,
ahol kiskoromban oly boldogan éltem,
abba' a házba', ahol megszülettem,
s ahová most is, mindig visszavágyom.



Kisbárkány, 2008. augusztus 1.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2017-07-05 20:10:17

válasz Varjú Zoltán (2017-07-03 19:37:38) üzenetére
Kedves Zoli!
Köszönöm a nagyon kedves válaszodat, azért történt, mert én nagyon szerettem azt a helyet, és még ilyen hosszú idő után is nagyon sokszor gondolok arra a kicsi falura. Mindig szivesen látlak!
Szeretettel: Kata
Alkotó
Varjú Zoltán
Regisztrált:
2015-11-03
Összes értékelés:
74
Időpont: 2017-07-03 19:37:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok kedves Kata, nagyon szép verset írtál!

Zoli
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-03-14 16:40:33

Kedves István! Örülök, ha volt kedved e hosszú élettörténetet elolvasnod, és hogy azt érdekesnek találtad. Én is először az újnnan föltett verseket olvasom el, csak utána a prózát - bár én magam inkább prózaírónak tartom magam, mivel versírással csak néhány éve próbálkozom inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-03-14 16:36:45

Kedves Esztike! Ahogyan mondod, én megörökítettem az utókor számára, mivel a most felnövekvő nemzedék már nem emlékszik rá, s csak az én írásom úján szerezhetnek róla tudomást - és más vonalon is, nem csak a szülőházzal kapcsolatban.
szeretettel: Kaa
Alkotó
bűvölet
Regisztrált:
2007-03-02
Összes értékelés:
124
Időpont: 2009-03-13 16:02:24

Kedves Kata! Szivesebben olvasok verset, mint prózát, épp ezért volt érdekes számomra élettörténeted ebben a formában. Sok mindent átéltél és ezt tetszetősen versben elbeszélted. Köszönöm, hogy olvashattalak: István
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-03-10 10:41:49

Kedves Kata!
Verseddel elvittél minket kis faludba, és beavattál minket életedbe. Bár gyerekkorod utcája már nincs meg, emlékeidben örökké élni fog.
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11529
Időpont: 2009-03-08 22:11:03

Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8290
Időpont: 2009-03-06 20:32:55

Kedves Kata!
Szép emlékezés!
Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

Baranyai Attila bejegyzést írt a(z) Ezerszáz év című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Nyár kezében búcsúlevél című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Nyár kezében búcsúlevél címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 4. fejezet című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló. 11. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata alkotást töltött fel Korabeli történetek - l/19 címmel

Finta Kata bejegyzést írt a(z) "Kell ott fent egy ország" című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hogy csapnak be minket? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hogy csapnak be minket? című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hogy csapnak be minket? című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Te vagy otthonom címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Tavaszra várva... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)