HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 31 Tagok összesen: 1920 Írás összesen: 51390 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2009-03-06
Az a kis faluElbeszélő költemény
Ott születtem valaha régen múlt század negyedének végén. Kétszer is volt e táj otthonom amit kényszerből kellett elhagynom. A lelkem sokszor visszavágyik, ha előttem a táj megjelenik. Cserhát-Mátra nyúlványai közt a kis falucska ott húzódik meg. * Amikor megállok az Ebhát-tetőn kedves táj terül el szemem előtt. A falut három oldal felől dombos erdő öleli körül. Amikor én ott megszülettem apró házak álltak lenn a völgyben, - takaros nagy udvarok közt - csupán negyven, nem több. * Legtöbbnek fele vályogból épült apró ablakokkal, födve zsupptetővel, a háztetőn rozzant kéményekkel. Falu közepén állt a harangláb, kis harangját, amikor meghúzták (minden délben és estelente) a falu istenhívő népének imára kulcsolódott a keze, és szállt az ima fel az egekbe... * Megkondult akkor is a harang, ha valakinek elszállt a lelke, - nem kellett egyedül elmennie - hangja őt útjára elkísérte. Tűzvész, vihar közeledtén ismét megkondítják falu kisharangját, akkor a község apraja-nagyja egyszerre megy segíteni bajba'. * Imádkoznak az Egek Urához, hogy minden rossztól-bajtól mentse meg a határt, a termést, és kicsi falujuk hívő népét. Lejtőn tarkálló keskeny-parcellákat kérges paraszti kezek munkálják. Földeken, mezőkön, s réteken meglátszik szorgalmas munkájuk. * A lejtőn kis patak csörgedez, kétoldalt ráhajló fűzfák között. A kis patak innen egész közel a hegy alatt, Gyertyánkútból ered. Ott, ahol még gyermekkoromban játékosan töltöttük időnket, patakpartján kenderáztató tavak, bennük békák vígan kuruttyoltak. * Fiútestvéreim kétágú botra siklót akasztottak, s engem ezzel, gyakran megszalasztottak. Féltem a hüllőktől és rettegtem, - siklótól-békától iszonyodtam, előlük menekülve, hazafutottam. (Jóval később, nagydiákkoromban futóversenyen ezért érmet kaptam.) * Iskola mellett tanító lakásban ott születtem és nevelkedtem, a három fiútestvéremmel együtt gondtalan boldogságban. Gyermekkorom szép emlékei ma is életem legfőbb kincsei. Majd kinőttük kicsi iskolánkat, el kellett hagynunk e kedves tájat. * Városba mentem továbbtanulásra bentlakásos leányiskolába. Haza már csak szünidőben jártam, de onnan mindig hazavágytam. Később apámat áthelyezték Erdély szép nagyvárosába, - utána már testvéreimmel ott tanultunk középiskolába'. * Négy évet töltöttünk Erdélyben, jó volt ott élni - rokonok körében. Aztán közeledett a határhoz a front nagy zúgása és fénye, szomorúan búcsút vettünk tőle, otthagyva házunk, mindenünk', az utolsó vonat-szerelvényen futva kellett menekülnünk. * Hová menjünk bús helyzetünkben, számunkra hol van más lakhely? Bárhol keresem, máshol nem lelem a világon, mint szülőföldemen. Sorsunk elől nem menekülhettünk, vagonlakókként kellett utaznunk egy hónapig, ezer kilométert a front elől, - de mégis utolért. * Ismét ott álltam az Ebhát-tetőn, megpillantottam napban tündöklő sok kicsi kenderáztató-tavát, csörgedező-kanyargós patakját. Láttam a lejtő két oldalán gondos kezekkel művelt földjeit, apró, zsuppal fedett házait, hallgattam a falu kis harangját. * Szemem könnyeimmel megtelt, mert éreztem: ismét hazajöttem. Négy év múltán barátok vettek körbe, megértésre találtunk körükbe'. Itt szenvedtük át a világháború minden keservét és kínját. Rettegve vártuk, hogy szeretteink hazajöjjenek mindnyájan. * Isten meghallgatta kérésem, imám: borzalmakat mindnyájan átéltük; frontról-háborúból testvéreim, s apám lassan hazatértek, élve ölelhettük szeretteinket. Legidősebb bátyám fogságba esett, ette oroszok keserű kenyerét, - három év múltán ő is hazatért. * A fegyverek végre elnémultak, Erdélytől, kedves rokonoktól országhatár választott el minket, oda már - vissza nem térhettünk. Vagyonunk, a kedves otthonunk határon túl örökre ottmaradt. Ha eszembe jutnak fájó emlékek, könnyeim mindig sűrűn hullanak. * Megint elhagytuk a szülőföldet, újra más városokban kellett munkát, kenyeret keresnünk, kezdeni lerombolt hazába' új életet. Bármilyen nehezen vészeltük át a háború minden kínját-átkát, árnya kísért egész éltemen át. Szülőfalum akkor sem feledtem. * Évekkel később, felnőtt fiammal (látogatóba) újra visszatértem; végigsétáltunk a falu kis utcáin, mi változott, neki magyaráztam. A patakon túl nyílt egy új utca, ahol épültek - emeletes házak, a régieknél sokkal szebbek, nekem azonban nem kedvesebbek. * Fenn a dombtetőn, a temetőnél egy kicsiny templomot emeltek; bezárva találtuk, ezért csak előtte mondtuk el imánkat. Szülőházamat már nem találtam, helyén meghatottan csak álltam, ott állt régen az iskola, mellette tanító-lakás, ahol születtem. * Ott éltem boldog gyermekkorom, azt lebontották, nincs már sehol, még az utcát is elsöpörte az idő könyörtelen szele, az utca sincs már, ott a falu vége. Búsan sétáltunk ismerőst keresve, idős nőt láttam - ruhája fekete - a zöld gyepen kecskét legeltetve. * Érdeklődtem ismerősök után, majd később csodálkozva láttam: ő volt valaha gyermekkoromban kedves szomszédom-játszópajtásom (Lucza Erzsi). Ő lakott mellettünk egy nagy házban: a szép szőke-hajú falusi lány, akiről azóta írásaimban már gyakran megemlékeztem. * Valamikor együtt játszottunk jártuk a mezőt és babáztunk, messzire, a szomszéd faluba, együtt mentem vele a templomba. Rozi néni: kedves nagymamája érdekes falusi meséket mondott, pattogó tűz-lángjai mellett ővele együtt hosszan hallgattuk. * Oly sok év elmúltán mind a ketten hosszan néztük egymást önfeledten. Aztán továbbsétáltunk a faluban más ismerősöket nem találtam. Lelki szemeim előtt sokszor most is a régi kis falut látom: ahol a házunk ablakán kinéztem, csodálatos látványban volt részem: * ahonnan ábrándozva néztem a kék eget, futó bárányfelhőket, a távolban hosszan elnyúló, egymás mögé bújó hegyeket; borús égen sötét fellegeket. Házunkkal szemben egymás mögött, hol a Mátra nyúlványai tornyosulnak, kék-zöld árnyalatokban pompáznak. * Mindig odaszáll a gondolatom... oda, hol megláttam a napvilágot, ahol kiskoromban oly boldogan éltem, abba' a házba', ahol megszülettem, s ahová most is, mindig visszavágyom. Kisbárkány, 2008. augusztus 1. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
szilkati bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben Alkonyi felhő alkotást töltött fel Bonbonfekete viola címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nemcsak messiás című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Folklór-fohász című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) négykezes című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Végre meleg van! című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lakók című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ahogyan száll a múlt című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben címmel a várólistára Tóni alkotást töltött fel Reményik Sándor: Estére / Am Abend címmel hundido bejegyzést írt a(z) Szertefoszló lelketlen keringő című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz hundido alkotást töltött fel A bevált terv címmel eferesz bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin alkotást töltött fel ATTILA és én címmel szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 1. címmel T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Online a szerelem, de úgy hogyan szaporodunk? című alkot T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) És akkor hirtelen című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kócos ifjúságom... című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |