Óh nők, óh ti édes nők,
nélkületek férfinem bolond.
Óh nők, óh ti édes nők,
csak veletek vagyunk boldogok!

A nőnapon titeket köszöntünk,
ám ez a nap jelképes csupán.
Hisz mindenkor ti vagytok közöttünk
fény, napsugár, meghitt délután...

Miattatok zöldülnek a rétek,
néktek virít sok színes virág.
Hogyan tudnám kimondani szóval?
zavart vagyok, mint egy kis diák!

Köszöntőnél elcsuklik a hangom,
hiszen mindent nektek köszönünk,
Ami szép csak életünkben vár ránk,
lám ez a mi nagy-nagy ünnepünk!

Vágyakozás, remények virága,
mind ti vagytok álmaink hada.
Társaink e múlandó világban,
nélkületek nem lennénk soha!

Az ölelés, szeretet melegség,
titkos erő, ami mégis lágy.
Az örökös megérkezés mélye,
magasságba hívó forró vágy.

Nem lesz, nem volt, nincsen olyan világ,
hol a férfi nő nélkül lehet.
Isten áldja legszebb közös imánk,
hogy nő férfit, férfi nőt szeret!

Nélkületek nem élet az élet,
nincsen kezdet, s folytatás soha.
Nő a férfi társa, örök sorsa,
ti vagytok a végzet asszonya!

Óh nők, óh ti édes nők,
nélkületek férfinem bolond.
Óh nők, óh ti édes nők,
általatok vagyunk boldogok!