HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49244

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Versek / szerelem
Szerző: Blitzer CsabaFeltöltés dátuma: 2009-03-11

Bennem élsz

1.
Kutat fúr szívem kemény talajába,
dohogását dobogásom csitítja.
Erektől duzzadó folyón a gálya
lüktető koszorúm búbaja, kínja.

Robbanó motorom gyújtja dinamit,
pokoli hőségben nekivetkőzhet.
Tágas csarnokában keres valamit
a tűző sivatagban nyüzsgő tömeg.

Úttalan dűnék közt oázist keres,
mint gyermek, ki előtt a betűleves,
s végre ott van a kezdet a kanálban.

X jelöli meg az elrejtett kincset,
de a kijárat valamiért nincs meg,
bóklászik lelkem labirintusában.


2.
Bóklászik lelkem labirintusában,
anatómia itt semmit sem érhet,
lépj át a tapétafalakon bátran,
hajbókolva enged majd át téged.

Eme szobámban légy takarítónőm,
legyen tiszta, mint szemed csillogása.
Ne nézz rám szigorún, inkább esendőn,
lelkiismeretem mélyre van ásva.

Érintsd meg falát, de ne soká maradj,
mezítláb, óvatos léptekkel haladj,
kristálypoharam is erősebb nála.

Agyalnál rajta, hogy került ez ide,
Sietsz hát csak tovább, gyorsan, ízibe,
Elmém rejtekében őrlángot látva.


3.
Elmém rejtekében őrlángot látva
lépsz labirintusból kusza örvénybe.
Azt hiszed, magyarázatot itt hátha
találsz ezernyi talányra... törvényre.

De csak rólad szól minden gondolatom,
te vagy eme gép mozgató rúgója.
Zavarodat zavarommal oldhatom,
s habkönnyű testeddel dőlsz rá fúródra.

Léket vágsz, fusson ezernyi gondolat,
mely rólad szór szét millió bókokat,
s mi is az én óhajtott nagy vágyam.

Permetez az ég, bókok az esőben,
édes nektár csepeg reám, miközben
végigsimogatja arcomat lágyan.


4.
Végigsimogatja arcomat lágyan,
nem akadálya hanyagolt borostám.
Durva szőrszegély az én erős váram,
de simításod ölelő borostyán.

Pír ül ki arcom sápadt szegletébe,
hintaszékében ringatózik, lüktet.
Fel-feltekint a fénylyuggatta égre,
égető fájdalmat holdfénnyel szüntet.

Hegyorom orromról síugrást végez,
sötétben ér el állam szegletéhez,
fekete függönyként szempillám lebben.

Ébredő ráncaim altatja újra,
feneketlen, sötét pórusom kútja,
szememmel látná magát szívesebben.


5.
Szememmel látná magát szívesebben,
megtudná, mi az, mi ennyire vakít.
Látnád már végre a gyógyírt a sebben,
amit saját körmöd mélyebbre hasít.

Könnyet termelnél butaságod látva,
elhintenéd azt a remény talaján.
Farkasszemet látsz, s hivalkodó páva
ezernyi szempárja fáradt karaván.

Sebzett angyal képében e vízió,
bár elmédben ez otromba víziló,
tükröm nem hazudik, a világ galád.

Nem elég homokba dugnod a fejed,
a sivatagban már alig kapsz helyet:
fúrt kútja mélyéről hallgatná magát.


6.
Fúrt kútja mélyéről hallgatná magát,
lélekharang kondul meg lent a mélyben.
Mint haldoklóért imádkozó család,
összekulcsolt, remegő kéz a kézben.

Kinyújtanám hozzád gyenge karomat,
lelked húzódzkodik, mélyre süllyedtél.
Egy remény szőtte kötelet adogat
a bódító lehelettől fülledt tél.

Felfelé hívogat pislákoló fény,
vak elemlámpa, vagy múló tünemény,
oly távoli és oly elérhetetlen.

Valami más kell, ami irányt mutat,
mi megtölti a feneketlen kutat:
torkom hárfája hangzik fel a csendben.


7.
Torkom hárfája hangzik fel a csendben,
falát reszelte már számtalan átok,
Neved ejtése csengőszó az éjben,
vakon megbízom, ha nyomodban járok.

Invitálhat jobbra sok-sok apró nesz,
balról suttog nekem sok szerelmes szót.
Marasztal királylány, grófnő, baronesz,
tündéri ajkad mond dó-ré-mi-fá-szót!

Fülellenző kéne, hogy ne halljak mást,
csak ezt a mámorító, csodás varázst,
szűztiszta lelkének lobogó dalát.

Pengetestű szavakat nem dobál rám,
szép emlékeket hoz egy aranytálcán,
barátfülemben ő a legjobb barát.


8.
Barátfülemben ő a legjobb barát,
húzd meg fülcimpám, ha nincs is névnapom,
hadd halljam jobban az angyalok karát,
gyarapodjon velem isteni vagyon.

Tágas az égbolt és kevés a felhő,
vattapamacsok kelnek öntudatra.
Türelem... ne lépj rá, várd meg, míg felnő,
a mennyek tengerén félve indulna.

Kevés a sziget, s a tenger végtelen,
maradj még, kérlek, maradj itt még velem,
engedd, hogy kertemben rozmaring éljen.

De eldobsz magadtól reményt és hitet,
éjjeli pihenőd lakatlan sziget.
Magánya fekete rózsa az éjben.


9.
Magánya fekete rózsa az éjben,
letépném én, de nem enged magához.
Hazug szirmait táplálja a szégyen,
hamis istenhez boldogságot áldoz.

Gyümölcseidet a kétely rágja át,
hamvas bőrét hanyagság pora fedi.
Nem várja tovább a kérdés válaszát,
a remény csírája nem hajt ki neki.

Vakság-e ez, vagy csak hályog van szemén?
Hisz ott tükröződik rajta az erény.
Szeretetemért is tiéd az érdem.


Ne legyél festő önismeret nélkül!
A homályos énképbe beleszédül,
tükörképe éget, lángol szívében.


10.
Tükörképe éget, lángol szívében,
hamis válaszok hamis prófétáktól.
Mondd meg hát, ki a legszebb a vidéken?
Bolond: holtak közt élő szívet gyászol.

Fuccsot mondasz ászokkal a kezedben,
kinyújtott karjaid homályba vesznek.
Szemedben én a nyugalmat kerestem,
de szaporán pislogsz, nem maradsz veszteg.

Butuska fejed temeted tenyérbe,
s a tisztán látás hófehér reménye
bomlik szét lassan bemocskolt penésszé.

Orra hegyénél még a hegy sem lát tovább,
keresi vaksága el sem bújt okát,
pedig még csak körül sem néz eléggé.


11.
Pedig még csak körül sem néz eléggé.
Orrod hegyénél is közelebb vagyok,
hogyha a lelked lelkemet elérné,
látnád, a nap milyen fényesen ragyog.

Ebédelni készül reggeli fánkból,
szunnyadó felhőből jókorát harap.
Két ásító hegynek csendesen átszól:
"Béleljetek völgyelt, ott fekszem hanyatt."

Ígéreted száll beteljesületlen,
Majd szülte szárnyak elkeseredetten...
Bénítja el őket nyugtató oldat.

Múlt bűnei oszlanak avar alatt,
Szirmok hullnak el és új rügy fakad.
Hisz hol van már az a tegnapi holnap.


12.
Hisz hol van már az a tegnapi holnap,
múlt és jövő mába olvadt össze.
Felejtsd el mikor, és azt is, hogy hol vagy.
Óceánon túl, űr mélyébe jössz-e?

Hintód lesz ostorcsapásokkal bélelt
hátam, s bár nincs ki mind a négy kerekem,
göröngyös úton, s napsütötte érlelt
szőlőfürtök borította hegyeken

viszlek királyságod kősziklájához,
hol cserepes ajkam száz bűnt feláldoz,
csúnyát a szépnek és rosszat a jónak.

Egy pillanatra néz fel csak az égre,
s döbbent tekintettel veszi észre:
előtte már egy palotát vakolnak.


13.
Előtte már egy palotát vakolnak,
Kelemen önmagát falazza bele.
Bástyáim nem állnak ellen a csóknak,
nyílik a kapu, gyógyul lelkem sebe.

Gyenge karjával öleli a bástyát,
tekintetével őrzi a falakat.
Ágyúim dörgését szavai váltják,
s tornyon fészkelnek hófehér madarak.

Várbörtönből szabadítja ki szívem,
hadd doboghasson tenyerében híven,
váljon bástyából lovaggá, vezérré.

Az élet tábláján királynőm legyen,
senkivel nem osztozhat eme kegyen...
Bennem válhat csak maga is egésszé.



14.
Bennem válhat csak maga is egésszé,
mint filmkockák forró vetítőgépben.
Bennem élsz, szívem, lelkem veled élné
hétköznapjait, s csak tiéd az érdem,

hogy marionettként mozgatod kezem,
ha megbotlik lábam, te szülsz egyensúlyt.
Ajándékodról sosem feledkezem,
szerelmem, mi neked vigasztalást nyújt,

ha kétely szövi át gondolataid,
s lebontják hited tartó oszlopait,
nézz belém mélyen, a szememen is túl.

Lásd meg a képet, mit festettem rólad,
születésedre készült el utólag,
ecseted felett szerelmem lett az úr.




Mesterszonett:
Kutat fúr szívem kemény talajába,
bóklászik lelkem labirintusában.
Elmém rejtekében őrlángot látva
végigsimogatja arcomat lágyan.

Szememmel látná magát szívesebben,
fúrt kútja mélyéről hallgatná magát.
Torkom hárfája hangzik fel a csendben,
barátfülemben ő a legjobb barát.

Magánya fekete rózsa az éjben,
tükörképe éget, lángol szívében.
Pedig még csak körül sem néz eléggé.

Hisz hol van már az a tegnapi holnap,
előtte már egy palotát vakolnak.
Bennem válhat csak maga is egésszé.

Szonettkoszorú

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Blitzer Csaba
Regisztrált:
2006-12-24
Összes értékelés:
1351
Időpont: 2012-10-04 07:47:11

válasz zuzmara (2012-10-03 19:39:31) üzenetére
Örülök, ha tetszett, bár azért bele-belecsorbult az a fejsze.
Alkotó
zuzmara
Regisztrált:
2011-04-02
Összes értékelés:
1821
Időpont: 2012-10-03 19:39:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Csaba!
Kemény fába vágtad a fejszét, de remekül megoldottad!
Örülök, hogy olvastalak! Igazán remek!!!!
Szeretettel: Tünde
Szenior tag
Blitzer Csaba
Regisztrált:
2006-12-24
Összes értékelés:
1351
Időpont: 2012-10-03 19:23:45

válasz Krómer Ágnes (2012-10-02 13:53:29) üzenetére
Köszönöm, hogy olvastad a versem.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2780
Időpont: 2012-10-02 13:53:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hihetetlen hosszú vers. A végén jöttem rá, hogy ez egy szonettkoszorú.
Olyan természetes és tiszta érzelmek vannak benne. Szép. Nem lehetett könnyű megírni.
Gratulálok!

Ági

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Emlékezve Finta Katára című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Őszi szerelem című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Ravatal címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A csúcs-szeretkezés lelki hátteréről című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Igazán - részlet (4.) című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Lét-kérdések című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A szív gyönyörén című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A szív gyönyörén című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)