Valahol...messze,
Az Ezüst-hold tengerén
Összeforrt a lelkünk,
Túl a napok vér-egén

Elkárhozni érted,
S újjászületni megint,
Vakon, bízva szeretni,
Míg benned a halál megérint...

Könnyekbe fúlt hajnalokon,
Karjaid közt álmodom,
Szerelmem hűs tengerében
Sebzett lelked ringatom.

"Elkárhozni érted,
S újjászületni megint..."

Szívemnek kietlen partján,
Szirének énekét hallom,
dalukban hullámként ordít
Érted minden gondolatom:

Daloló szirén-férfi!
Éneked s minden szavam
Utolsó nászuk táncolják,
Hol az éj selymes, hangtalan,
S kéjünk minden rezzenésén
Megdermednek láncaink,
Porba hulló könnyeink közt
Elsuhannak ráncaink...

Nyújtsd felém szívedet,
Add nekem érzéseid,
S megtisztítom sötét lelked,
Hogy újjá éledjen a hit.

"Elkárhozni érted..." -
Gyönge szavad megérint,
S utoljára nyílik ajkam -
" majd újjászületni megint..."