HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1861

Írás összesen: 48120

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: fimreFeltöltés dátuma: 2009-03-25

Gyilkos fényszórók - II. fejezet

II.

Mielőtt elindult volna a kapitányságról, Nezdei felkereste a közlekedésieket. Végigsétált a hosszú, félhomályos folyosón, majd felliftezett a hatodik emeletre. A liftből kiszállva már meg is pillantotta a félig nyitott zöld színű ajtót. Az iroda ahová belépett, hasonló volt az övéhez, az előszobában egy asztalnál egyenruhások ültek, jobbra és balra egy-egy ajtó nyílt.
- Jó napot őrnagy úr! - köszöntötték. - Nektek is! Majd belépett a tőle jobbra lévő szobába.
- Üdvözöllek, gyere, rég jártál nálunk - invitálta Magos százados. A kézfogás után Magos rögtön rákérdezett: - A gázolások miatt jöttél, ugye? Foglalj helyet, kérsz egy kávét?
- Köszönöm nem, már túl vagyok a reggeli adagon.
- Attól tartok, nem tudok túl sok értékelhető információval szolgálni. Nehezen indul be a gépezet, túlterheltek az embereim, bár egy cserbenhagyásos gázolás azért mindig elsőbbséget élvez.
- Sikerült megtudnotok arról valamit, hogy vajon hogyan hagyta el a helyszínt a tettes? Az autókat mindig a helyszín közelében hagyja.
- Igen, az első esetnél van egy tanúnk, aki látott egy autót elhajtani közvetlenül az összetört jármű mellől. Épp éjszakai műszakba indult, egy pékségben dolgozik. Az tűnt fel neki, hogy megáll egy autó, a sofőr átszáll egy másikba és elhajt. Elég messze volt, így nem vette észre a sérülést. Mikor kora délután hazaért, akkor mesélte neki a felesége, hogy mi történt két utcával feljebb. Ekkor jutott eszébe, hogy mit látott. Jelentkezett a 107-en, felvettük a vallomását. Sem a típus, sem a szín nincs meg. A városban a járőrök sem állítottak meg gyanús autót.
- A semminél ez is több. - nézett kollégájára Nezdei. - Ezek szerint már többször parkoltatta az autóját a környéken, jó lenne, ha az embereid kiszúrnák ezt a hol itt, hol ott parkoló autót.
- Mindent megteszünk, hidd el - felelte Magos. Odafigyelünk, és ha bármit megtudunk, azonnal szólok.
- Köszönöm előre is - emelkedett fel Nezdei a kényelmetlen székről.
- Jó lenne, ha egyszer egy pohár finom Irsai mellett is tudnánk beszélgetni - köszönt el az őrnagytól Magos.
- Egyszer összejön az is - mosolyodott el Nezdei.
Az őrnagy egy civil Ladával hajtott ki a rendőrség udvaráról. Felvette a közlekedők ritmusát és bő negyedóra múlva már a Kertváros szélén járt. A fák itt-ott már rügyeztek, ennek ellenére hideg, erős szél fújt. A városrész szokásos hétköznap délelőtti életét élte, házmesterek tolták vissza helyükre a kiürített szemetes konténereket, a járdán pedig kismamák sétáltak, babakocsiban tolva bebugyolált csemetéjüket. - Vajon melyik lesz a következő? - nézett végig az út szélén parkoló autókon Nezdei, miközben lassan araszolt az úton. - Nem lesz következő. - válaszolt eltökélten saját magának.
Megállt a Tulipán utca közepén lévő kétszintes társasház előtt. A város ezen részén növényekről nevezték el az utcákat.- Jó ötlet, így jelezni az összetartozást - tűnődött Nezdei. Belépett a kapun, a repedezett járdán megcsikordultak a kavicsok a talpa alatt. A kaputelefonon, az oszlop tetején halványan látszott a Fekete név. Hosszan kellett nyomnia a csengőt, míg az elektromos zár kinyitotta az ajtót. Fekete Béla gyászruhában várt az ajtóban, szeméből az elkeseredés közönye áradt.
- Nezdei őrnagy vagyok a gyilkossági csoporttól. A férfi arcán meglepett érdeklődés suhant át.
- Jöjjön be. Nezdei egy széles folyosón találta magát, mindkét oldalon ajtók nyíltak. A baloldalon két kisebb szobára látott, majd továbbsétálva egy konyhába jutott. Itt kínálta hellyel Fekete. Szemben ültek egymással, köztük a viaszosvászon terítőn, kis tálca, rajta felbontott rumos üveg.
- Megkínálhatom?
- Nem kérek, köszönöm - rázta meg a fejét Nezdei. A férfi várt, Nezdei a falon lévő képeket nézte.
- Szép asszony volt a felesége, fogadja őszinte részvétem.
- Köszönöm. A dicséret jólesett a férfinak, kicsit megenyhültek a vonásai, de továbbra is kérdőn nézett az őrnagyra.
- Biztosan hallott róla, hogy mióta a feleségét elütötték, történt még 2 hasonló eset. Megpróbáljuk kideríteni milyen összefüggés lehet az esetek illetve az áldozatok között. Tud-e valakiről, akinek érdekében állhatott megölni a feleségét?
- Nem, el sem tudom képzelni hogy valakinek ilyen az eszébe juthat.
- Mesélne arról az estéről? A felesége a munkából tartott hazafelé?
- Igen, délutános volt, az utolsó buszt épphogy eléri olyankor. Már a szomszédos utcában járt, amikor az az állat elgázolta. Idegesen az üvegért nyúlt, töltött egyet és megitta. - Biztos nem kér?
Nezdei nemet intett. Magában elmélkedett: adva van egy nő, aki békésen hazafelé tart, amikor hátulról elütik. Miért pont őt és miért pont akkor?
- A felesége mindig ugyanazon az útvonalon járt?
- Azt hiszem, igen. A leggyorsabban a nyomda mellett ért el a buszmegállóhoz, hacsak nem ment vásárolni, hazafelé is arra jött. Csak két utca, nem nagy távolság.
Nezdei felsóhajtott, majd megkérdezte: - Nem akarom megbántani, de meg kell, hogy kérdezzem: - Tud-e arról, hogy volt-e a feleségének khm...valakije aki.. - Biztos nem! - vágott közbe a férfi. Zsuzsával nagyon jó házasságban élünk, illetve éltünk. Zavartan a pohárért nyúlt. - A gyerekek már kirepültek, most kezdtünk ismét eljárogatni itthonról szórakozni. Annyi szép év várt még ránk! Kérem őrnagy úr, kapja el azt az embert, aki elvette tőlem Zsuzsát - nézett fájdalommal teli arccal Nezdeire.
- Mindent megteszünk - ígérte meg Nezdei. Ma már másodszor hangzott el ez a mondat, a közlekedésieknél Magos is így fejezte ki magát. Mindenki azon van, hogy elkapja és megállítsa ezt az őrültet.
- Ha még eszébe jutna valami, kérem ezen a számon keressen - nyújtott át egy névjegyet búcsúzóul Nezdei.
- Viszontlátásra őrnagy úr!
- Viszontlátásra.
A lépcsőn lefelé ballagva elhatározta, hogy sétál egyet a környéken. Kisütött a nap, a szél is csendesedett, elindult hát, kezét bőrkabátja zsebébe süllyesztve. Feketéné útvonalát követte. Kifordult az utcából s a következő sarkon megpillantott egy piros bádogtetős csarnokot. - Biztos ez lesz a nyomda. Komótosan megindult felé. A hatalmas telket három utca határolta, s most már több kisebb épületet is észrevett. A főbejáratnál egy lehajtott sorompó állta útját, épp megkerülte, amikor a portásfülkéből kilépett egy vörös képű, bajszos férfi. Valamivel alacsonyabb volt az őrnagynál, nagy hasa kibuggyant a derékszíjjal összefogott nadrágból.
- Jó napot! A megbeszélésre jött? Már 10 perce elkezdődött, siessen!
- Jó napot! Nem a megbeszélésre érkeztem. Nezdei őrnagy vagyok, a rendőrségtől.
A férfi kíváncsian nézett rá, majd megkérdezte: - Felkísérjem a vezérigazgató úrhoz?
- Nem szükséges. Maga volt éjszaka is a portás? Nem látott erre egy szokatlanul lassan köröző autót?
- Sejtem mire gondol az őrnagy úr - felelte a férfi. - De ha nem haragszik, mielőtt válaszolnék, menjünk be a mi kis kuckónkba, mert leég az ebédem.
Beléptek a fülkébe, az ajtóval szemben egy öntöttvas kályha tetején, piros zománcos lábasban töltött káposzta melegedett. A férfi gyorsan odalépett, s alaposan megkeverte. Fenséges illat töltötte be helységet, Nezdei gyomra hangosan megkordult.
- Megkínálhatom egy szármával? Van hozzá friss kenyerem és tejföl is akad a hűtőben.
- Nagyon finom az illata, de nem akarom megfosztani az ebédjétől - felelte az őrnagy.
- Ahogy gondolja, de nekem még van tartalékom - döngette meg hasát a férfi. - Múlt éjjel nem én voltam szolgálatban. 24 órás műszak után 48 óra pihenőn vagyunk. Három pár váltogatja így egymást. Reggel a váltáskor említette Géza, hogy megint nagy felfordulás volt. Azt mesélte, hogy elment egész a kerítés végéig, onnan nézte a rendőröket.
- Ő sem látott semmit?
- Nem említette, pedig ha végigmegyünk a járőrútvonalon a kerítés mentén, szép nagy kört írunk le, szinte az egész környéket belátjuk.
- S a másik két gázolásról tud valamit?
- Azokról sem tudok semmit, mindig kimaradok ezekből a dolgokból. Csak a váltásokkor tudtam meg azokat is. Pedig nagyon unalmasak az éjszakák, hamarabb eltelik az idő, ha történik valami érdekes.
- Ilyen az élet, ami az egyik embernek tragédia, az a másiknak csak egy izgalmas dolog - töprengett el Nezdei.
- Hol van ilyenkor a társa?
- Ilyenkor a teherbejáratnál ül egy kis lukban. Ahogy véget ér a délutános műszak, akkor szokott feljönni ide. Utána pedig csak óránként kerülünk egyet, ellenőrizzük az ajtókat, raktárakat.
- Meg tudja adni Géza címét?
- Persze, felírom egy papírra. Ha gondolja, hozzáírom a többiekét is.
- Az jó lesz, köszönöm.
A férfi kitépett egy kockás lapot egy füzetből, majd lendületes, hegyes betűkkel felírta mind a hat nevet és címet.
- Akkor hát, jó étvágyat a káposztához - köszönt el Nezdei.
- Köszönöm. Biztos nem gondolta meg magát? - mutatott a lábasra.
- Nem, nem - köszönt el mosolyogva Nezdei, s kilépett az ajtón.
A nyomdát most a másik irányban kerülte meg, így sétált vissza a kocsijához. A portás nem túlzott, a kerítést követve tényleg nagy területet lehetett belátni. - Beszélni kell a többiekkel is, lehet hogy mégis láttak valami hasznosat. - gondolkodott közben. De majd csak ebéd után -jutott eszébe a finom káposztaillat, így hát elindult törzshelyére a Jaltába, hogy csillapítsa egyre növekvő éhségét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-20 01:07:19

Nekem nem hiányzott a kormeghatározás, ez így tetszik ahogy van...
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-03-26 18:07:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Dehogy okoz gondot, éppen ellenkezőleg! Megvan az a sajátos varázsa tőle.
:-)
Alkotó
fimre
Regisztrált:
2009-03-23
Összes értékelés:
7
Időpont: 2009-03-26 08:57:02

Szia! Köszönöm, nagyon jó érzés olvasni, hogy másnak is tetszik :) Van egy problémám:
Nem szeretném meghatározni a történés idejét. Kedvelem a 70-es, 80-as éveket, de nem szeretném beleszőni a szocialista jellegeket. A mai korból pedig a médiát, a számítógépeket és a mobilokat szeretném kerülni. Szóval nem egyszerű. De végül is, mivel ez csak egy kitalált regény, ez nem okoz gondot, ugye?
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-03-25 20:33:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyok sok jó technikát használsz az írásodban. Szókincsed remek. Látszólag jelentéktelen dolgokat bújtatsz el a párbeszédekben, a leírásokban. Végig lekötöd az olvasó figyelmét. Könnyen el tud benne helyezkedni az aki olvassa, mintha körülötte történne minden. Érdekes krimi. A folytatást várja az ember. Gratulálok!
Üdv.

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) a múltunk is mi vagyunk című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Sípszó után címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...II/2. 18+ című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Paradicsom címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) Dal című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Az első űrhajós címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A világ tetején című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)