HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2009-03-27

Isten a szeretet

Rikító betűivel az egész lakótelepet ellepte a bibliai előadást hirdető plakát. A szentháromságot szimbolizáló absztrakt kép alatt piros szín adta hírül a nemzetközi tekintélyt szerzett teológiaprofesszor városba érkezését. A gyülekezet már hetek óta készült a becses vendég fogadására, meglett családapák mázolták serényen a kissé megkopott kultúrterem falait, csivitelő asszonyok sütöttek-főztek legjobb tudásukat beleadva. Komoly munkához jókedv illik, a nők csapata vidám tréfálkozással tette élvezetessé a lábas kavargatásának monoton perceit. Végre elérkezett a nagy nap. A terem patyolat tisztán virított a márciusi ébredező napfényben, a máskor kissé elhanyagolt folyosó most makulátlanul várta az érkezőket.

Az enyhén őszülő, középkorú asszony félve lépett a hangzavarba. Az előteret élénk beszélgetés töltötte be, fiatalabbak és idősebbek verődtek kisebb-nagyobb csoportokba, széles mosollyal köszöntötték ismerőseiket. Kézfogásukban volt valami markáns, a beavatottak büszkesége. Margit félénksége e látványtól csak fokozódott. Tulajdonképpen el sem akart jönni, de a mindenhol jelenlévő plakátok felkeltették az érdeklődését, és az utolsó pillanatban rászánta magát. Ruhatárat vagy legalább egy fogast keresett, míg az egyik sarokban meg is pillantott egy cseresznyefából faragott, elefántlábakon álló akasztót. Nem vette észre, hogy a mesterien megmunkált darab üresen áll. Nehezen hámozta le magáról az évszakhoz képest talán egy kicsit meleg szövetkabátot, és már éppen a kampóra helyezte volna, amikor egy erélyes hang megállította:
- Nem akaszthat oda semmit, ez a fogas a professzor úré lesz.
Az asszony megijedt a dörgedelmes szavaktól. Rettegett attól, hogy valami helytelent cselekszik, és íme, félelme valóra vált. Alig hallhatóan kérdezte:
- Akkor hová tegyem a kabátomat?
- Ahová akarja- hangzott a türelmetlen válasz.
Margit a legszívesebben sarkon fordult volna, de erőszakot vett magán, és maradt. A mellékhelyiségben kicsit rendbe hozta széltől zilált kontyát, ami embert próbáló mutatványnak bizonyult karján a kabáttal, az ajtón kilépve azonban újabb meglepetés várta, a tömeg már a terembe vonult. Riadtan lépte át a küszöböt, szerencsére az előadás még nem kezdődött el, a professzor ugyan a pulpitus előtt várakozott már, de a gyülekezet vezetőjével beszélgetett. Újabb tortúra következett, helyet találni. Az ablak melletti sorban látott néhány üres széket, az egyikre le is ült. Mögötte idősebb férfi szólalt meg:
- Kérem, ne üljön ide, ezek a helyek foglaltak!
Nehézkes mozgása ellenére úgy pattant fel, mintha puskagolyóból lőtték volna ki. Újabb hellyel próbálkozott, ám egy fiatal lány megelőzte.
- Bocsi- mosolygott Margitra fensőbbségesen-, de itt én szoktam ülni.
Nagy sokára sikerült elhelyezkednie a leghátsó sorban, egy magas fiú mögött. Éppen leült, amikor észrevette, hogy a nyitott ablakon keresztül a vállára süvít a szél. Behajtotta, és jólesőn nyugtázta, milyen kellemes a radiátorokból áradó meleg. Ekkor a magas fiú megfordult, és újból kitárta az ablakot.
- Nem lehet becsukni az ablakot- mondta. - Nagyon rossz itt a levegő, és megfulladunk, ha nincs nyitva.
- De én fázom- felelte Margit.
- Tekintettel kell lenni a többiekre is- replikázott a fiú.
A professzor megköszörülte a torkát, és elkezdődött az előadás. Margit lemondóan vette tudomásul, hogy a hórihorgas fiatalembertől semmit sem lát, a vállát pedig szinte már szaggatja a huzat.

- Ma Jézus Krisztusról és a szeretetről fogok beszélni- szólalt meg a tudós professzor lágy bariton hangján.
- Arról a Jézus Krisztusról, aki isteni mivolta ellenére gyarló emberi alakot öltött magára, és vállalta a kínok kínját miattunk, bűnös emberek miatt, hogy megmentse az emberiséget a kárhozattól. Igen, értünk vállalta az emberi lét minden keservét, hogy elszenvedje helyettünk a büntetést. Tette pedig mindezt szeretetből, mert bármit is cselekszünk, ha őszintén megbánjuk, Isten megbocsát. Ahogy az Írás is mondja: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
A lelkész karizmatikus egyénisége az egész hallgatóságot magával ragadta, szinte itták minden egyes szavát. Margit elfelejtkezett a kényelmetlen székről, a metsző hidegről, teljes lényével az elhangzottakra koncentrált. Az idő gyorsan elrepült, az előadás a végéhez közeledett.
- Ne feledjük tehát, Jézus legfontosabb parancsa, hogy szeressük egymást. A tanítványait arról lehet megismerni, hogy szeretik egymást. Nos, köszönöm, hogy ilyen szép számban eljöttek, és meghallgattak. A lelki táplálék után adjuk meg a test számára is, ami jár neki, a helyi gyülekezet tagjai szeretettel várják önöket az előtérben egy kis szeretetlakomára.

A levegőt pörkölt és nokedli illata töltötte be. Margit ekkor vette észre, hogy mennyire éhes. Még jó, hogy gyomrának korgását elnyomta a beszélgetés zsivaja. Az egyhelyben üléstől elzsibbadt lábát nehezen tudta újra mozgásba hozni. Óvatosan felállt, tett egy lépést, ám ekkor elsodorta az első sorokból a svédasztal felé rohanó áradat. Az ajtónál egy éles könyök késztette hátrálásra. Illedelmesen beállt a sorba, de miután már harmadszor léptek a lábára, elhatározta, ő is tolakodni fog. Terve azonban nem sikerült, erős karok tolták egyre távolabb a finom falatoktól, míg egy orrát ért csapás arra az elhatározásra jutatta, hogy feladja. Hiába a sok ínycsiklandozó kaszinótojás, töltött sonka, sütemény, másoké a zsákmány. Szeretet helyett a darwini szelekció győzött, az erősebbé, a rátermettebbé a vacsora.

Az utcán arcába csapott az alkonyati szél. Borzongva húzta össze magán a kabátját, a hűtőszekrényében árválkodó parizerre gondolt. Az egyik kapualjban szórólapokat kergetett az orkán, néhányon jól látszott a felirat: Isten a szeretet.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-08-30 10:36:47

Köszönöm szépen, kedves Poppy!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1670
Időpont: 2009-08-10 10:23:51

Szia!
Remek írás! Kerek, van eleje-közepe-vége és főként mondandója.
Gratula!
Poppy
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-04-05 10:11:11

Köszönöm szépen, kedves Sleepwell!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2009-04-04 20:16:07

Döbbenetes...
gratulálok ahhoz, hogy megírtad!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-04-01 11:54:57

Köszönöm szépen, kedves Kata, hogy elolvastad novellámat. Igen, sokszor jobb lenne, ha hallgatnánk, minthogy életre szóló fájdalmat okozunk a másiknak.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11927
Időpont: 2009-04-01 11:44:14

Azt írta Bödön, hogy: "Szabadon, boldogon kimutathatjuk a bennünk élő állatot. -én". Nos, az biztos, hogy régen is, most is éltek/élnek ilyen és olyan emberek, de: azért mégis az kissé megszelídítette az embereket, hogy saját mocskukat legalább igyekeztek leplezni, nem kimondani, kimutatni ország-világ előtt, így a rosszból sok beléjük szorult. Nekem mindig az volt a véleményem, hogy hogy inkább hallgatni, ha csak valami rosszat tud mondani, amivel megbánthatja az embertársait.
Mást nem fűzök hozzá, mivel már oly sokan kifejtették véleményükat.
Esztike! ismét egy szép novellával örvendeztettél meg.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-30 10:20:27

Nagyon köszönöm, kedves Zarzwieczky!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-30 10:19:47

Kedves Judit!
Való igaz, ki kell érdemelnünk, hogy bekerülhessünk egy megszokott közösségbe. De ha már nyilvános előadást hirdetnek, lehetnének kedvesebbek is a vendégekkel.
Köszönöm, hogy itt jártál!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-30 10:17:58

Köszönöm, hogy megosztottad velünk véleményedet, kedves Marietta!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-30 10:17:04

Kedves Artur!
Egy barátnőmmel folyó vitát juttattál eszembe, hogy a világon a jó vagy a rossz emberekből van-e több. Ő azt állítja, hogy jóból van több, én azt, hogy rosszból. Nos, bárhogy is áll a dolog, leszögezhetjük, a rossz látványosabb, mint régen. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-30 10:11:25

Köszönöm szépen, kedves Zagyvapart! Mindig örülök neked.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-30 10:10:43

Kedves Arany!
Személyes tapasztalat íratta velem ezt a történetet. Persze nem mindenhol találkozunk ezzel e jelenséggel, de nagyon elveheti a kedvet a legközelebbi alkalomtól. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-30 10:08:25

Kedves Bödön!
Még nekem is szóltak azért a bizonyos szóért. Igen, ma szabadabb világot élünk, takán ezért nagyobb az ember felelőssége a válsztásaiért. Ma jobbára mi dönthetjük el, hogy melyik utat választjuk. Köszönöm a hozzászólásodat!
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2009-03-30 10:02:24

Hm! Felrázó!Grt.Z
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2009-03-29 23:44:18

Szia Rozália!
Nagyon jó ez az írásod! Annyira jellemző, annyira találó. Az a baj, hogy akikről szól, azok nem érzik találva magukat. Ó az a régi jó szemforgatás az még mindig működik, de Arturnak igaza van, a képmutatást már hanyagolni lehet. Azért van egy másik vonala is a történetnek: egy összeszokott közösségbe nehéz bekerülni. Ez is milyen igaz!
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2009-03-29 11:30:58

Kedves Eszti!
Itt alattam már szépen megfogalmazódott sorok állnak.Egy igaz, felszínre tört erőteljesebben,ami lapult.Nincs véka alá rejtve,.A stressz előhívta sokunkból, a türelmetlenséget, azt hiszem finoman kifejezve.A gyónás pedig...
Szeretettel.Marietta
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2009-03-29 10:26:03

Alapjában változott meg a szemléletmód. Mondok rá egy személyes példát. Anyám, nagyszüleim, stb társaságában, 'fehér asztalnál" nem lehetett kimondani azt a szót, hogy sz...r Pedig ugye ez nem is igazán csúnya szó? vannak sokkal durvábbak. Abban a régi, rossz világban volt néhány megingathatatlan alapelv, mint pl Isten, haza, család. Ezek nem frázisok voltak. Hallottam olyan esetről, hogy valaki, akinek nem lett volna dolga, kötelessége, önként vállalta, hogy a Várban marad, és megvédi a kerezténységet, a hazát, és a családját a kommunista orosz hordák ellen. A becsületre, a tisztességre, az igazi, gáncs nélküli felebaráti szeretetre életelv épült. Csak így lehetett élni. Szerencsére ez már a múlté. Ma józanabb, szabadabb, boldogabb világot élünk! Szabadon, boldogon kimutathatjuk a bennünk élő állatot. -én
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2009-03-28 23:41:17

Szia!
Remekül fogalmazott novella, amelyikből nagyon könnyen átvehetők az érzések, gondolatok.
Szerintem, ma azért tűnik fel jobban az általad megfogalmazott jelenség, mert a mai kor ember nem fordít figyelmet arra, hogy rejtőzködjön, hogy fenn tartsa a látszatot. Véleményem, hogy régebben sem volt ez másként, csak akkor még tudatosan vigyáztak, mert ugyebár, "mit fognak szólni a szomszédok?"
Akkoriban is sok ilyen hívő volt. Tették, amit tettek, éltek, ahogyan éltek. Követtek el hibákat, és közben minden hétvégén meggyónták bűneiket. Ezzel letudva a kötelezőt, ott folytatták, ahol abbahagyták. Természetesen időnként adományoztak is jó célokra, kínosan vigyázva arra, hogy ezt minél többen megtudják majd. Ma sincs több rossz ember, csak ma valahogy hamarabb kilátszik, persze ez csak az én véleményem.
Írásodhoz gratulálok!
Üdv.
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2009-03-28 18:21:53

Kedves Rozália!
Nem akarok általánosítani, de sajnos az emerek többsége ilyen.
A világunk azért olyan amilyen. Nagyon jól megmutattad, hogy milyenek is vagyunk.
Szeretettel gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7937
Időpont: 2009-03-28 12:47:33

Elég megdöbbentő kép, amit festettél, de nagyon is élő és valószerű. Én is találkoztam ilyen, és ehhez hasonló esetekkel. Írni kell róla, hogy szembesüljenek vele, s tanuljanak belőle az emberek!
Szia: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-03-27 12:44:45

Mindig átnézem, és mégis mindig van benne hiba. Utolsó mondat: Isten a szeretet.

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel : Pszt, hallod? címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Nyárfosztott című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Harc címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Madárdal (haibun) című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Viharban című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Mint nyírfácskán hótakaró című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)