HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 3

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48427

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Molnár PéterFeltöltés dátuma: 2009-04-07

Árokásók






Ül a négy férfi a csendes, félsötét hajnalban, egy-egy farönkön, mert a föld nyirkos, a fű harmatos ilyenkor. Közöttük apró, bontott láda deszkáiból rakott tűz, épp csak, hogy világítson, mert hideg nincs már, de sötét, az igen.
Reggeliznek. Vágnak, harapnak, rágnak, kiszámított, tempós mozdulatokkal teszik le késüket egy pillanatra, amíg igazítanak a kenyéren, hagymán, paprikán, aztán esznek tovább. Hátuk mögött a kerekekre épített bódé, zöldre mázolt régi cirkuszkocsi, ajtaja nyitva, hagy szellőzze ki az éjszaka fülledt levegőjét. Odabenn föld és rozsdaszag, meg a télen használt vattakabátok avas kipárolgása.
Végeznek lassan az evéssel, egyikük, - vékony, szíjas, középkorú férfi -, feláll, a kocsihoz megy, a hágcsóról leveszi a ceglédi kannát, vizet tölt a fedelébe, iszik, aztán még tölt egy kicsit, meglögyböli és a földre önti. Ezzel a higiénia követelményeinek eleget is tett.
A közeli falu felől hallatszik a harangszó, tudják, itt az idő, és a munkafegyelem beléjük ivódott kényszere felemeli őket ültükből. Csak a legfiatalabb marad ülve, elgondolkodva mered a távolba, nézi ugyan a szántás mellett kanyargó földutat, de hogy látja-e? Ki tudhatná?
Alacsony, zömök cigány fiú, lehet tán tizenhat esztendős, amolyan mindenese a brigádnak, ha kell vízért megy, ha kell ásót reszel élesre vagy maga is szerszámot vesz a kezébe és dolgozik a többiekkel. Néha, amikor távol vannak a lakott helyektől és kint maradnak éjszakára, főz is.
Most csak ül, és néz a távolba.
- Kit lácc, Lajos? - kérdi egy rekedtes hang. A fiú összerezzen, hátra fordul.
- Senkit, nem jön senki.
Nevetnek a fiú riadalmán, meg azért is, mert tudják már, mi következik.
- Akkor hát ma se dolgozik más helyettünk, úgyhogy előszedhetnéd tán a műszereket.
Azért segítenek neki, ne vackolódjon egyedül. Sorra kerülnek elő a lapátok, ásók, egy csákány.
- A taliga kelletik-e, Feri bátyám?
- Mi a fenét mernél bele? Oda hánnyuk a fődet a gödör mellé, nem?
Széjjel húzódnak, mindenkire jut úgy ötven méternyi terület, a kész árok végébe cöveket ütnek, arra zsinórt tekernek, távolabb újabb cövek, szalad a zsinór karótól karóig. Ezzel a nyomvonal kitűzését letudták, kezdik az ásást, mindenki a saját részén, ha jól dolgoznak és nem jön közbe semmi, estére az árkok összeérnek, végeznek újabb kétszáz méterrel.
- A szélezéssel, aljazással ne tőccsétek az időt, majd délután a Laji gyerek megcsinájja! Csak a rézsűt tarcsátok valamennyire.
Mindez úgy értendő, hogy az árok két szélének bizonyos szögű dőlést kell adni, az alját meg vízszintesre igazítani, hogy a betonlapokkal később szépen, egyenletesen lehessen bélelni.
Szemre vételezik a szerszámokat, a nyele mindnek fényes és sima, se csomó, se görbület egyikben sem. Az ásók frissen élezve, a lapátok elejéből úgy három ujjnyit levágtak, mert ahogy a gyári mérnökök gondolják egy lapát méretét, az nem esik egybe, a dolgozó elképzeléseivel. Aki egész álló nap emelgeti a nem könnyű szerszámot, az úgy látja, sokat markol egyszerre, tehát megkurtítja annak vasát, így aztán kevesebb földet emel ki egy fogásra.
Ásnak és lapátolnak, ásnak és lapátolnak vége nélkül, lassú, kiszámított tempóban, egy ütemre. Se előreszaladni, se lemaradni nem ildomos. Az öreg Csonka Feri dirigálja a tempót, harminc esztendeje vájja a földet, kitanulta, mit, mikor, hogyan. Ügyel magára, meg az embereire. Lehetetlent soha nem kíván, de amit kell, azt megköveteli. A brigádot egyben számolják el a teljesítménye alapján, a pénzt aztán egyenlő arányban osztják el, ha nem tartja kézben a csapatot, abból előbb vagy utóbb torzsalkodás lenne.

- Autó gyün, te Feri!
Megállnak, nézik az úton közeledő terepjárót. Mórocz, a mérnök. Jó ember, ért a dolgához, az emberekkel hamar megtalálta a hangot.
A kocsi lefékez, a mérnök kiszáll, negyvenes, magas férfi, arca barna a naptól, láthatja mindenki, nem az a rajztáblára görnyedő fajta, sokat van kint a napon.
- Jó napot, emberek! Jöjjenek ide, szusszanjanak kicsit.
- Maradnánk inkább, mérnök úr, ha most megállunk, elgémberedünk csak, oszt nehéz a táncba visszatanálni.
Érti a mérnök, meg aztán mindegy is neki, ha dolgozni akarnak, tegyék.
- Csak azért jöttem Feri bácsi, mert megkérdezném, nem maradnának-e kint éjjelre?
Erre már megáll a kezekben a szerszám. Nézik az öreget, aki vakarja a fejét.
- Olyan formán van, mérnök úr, hogy maradni maradunk, ha muszáj, de nem úgy készültünk.
- Nem kérném, higgyék el, de a kis busz karambolozott, másikat meg nem tudok keríteni, hát csak ezért. Nincs amivel haza menjenek.
Ezen eltöprengenek kicsit.
- Lenne-e valamire szükségük?
- Vacsorának valóra mindenképpen. És sorolja is az öreg rögtön: szalonna, hagyma, kalbász, pirospaprika, meg tészta, lebbencstészta, ha lenne.
A mérnök nevet a kalbászon.
- Slambuc készül?
- Nem, mert kemény lebbencs. A slambuc más. Azt mán nemigen főzik sehun. Nincsennek mán pásztorok, tuggya...

Ásnak és lapátolnak, ásnak és lapátolnak. Már lekerültek a vastag ingek, trikóra, félmeztelenre vetkőzött a négy férfi, a nap erősen tüzel. A föld, amikor lefordul a lapátról, még fekete, de pár perc alatt kiszürkül, megszárad a hőségben. Nyúlnak az árkok, verejtékesek a homlokok. Néha megállnak, azt is egyszerre, kinyújtóznak, derekukat megfeszítik, van aki rágyújt, aztán szája sarkában a cigarettával dolgozik tovább.
Délben megállnak, esznek, pihennek, méregetik, mennyit haladtak. Fél órányi nyugalom a kocsi árnyékában. A cigány fiú iszik, aztán fintorog, kiönti a kannából a langyos vizet, és indul a falu felé.
- Pihennél inkább. - szól utána egyikük, de az csak legyint. Itt a falu egy hajításnyira, mire kezdeni kell visszaér.

Ásnak és lapátolnak, ásnak és lapátolnak...
Hamar elröppen a délután, az árkok összeérnek. Az öreg Csonka az órájára néz, bólint, időben vannak.
- Ereggy Laji, készíccsed a bográcsot, oszt nekiállhatol a főzésnek.
A barna bőrű legény fürgén kiugrik az árokból, lapátját, ásóját vállára dobja és indul a dolgára.
- Hát szélezni ki fog? - teszi fel a kérdést a sorban második legfiatalabb. Rövid haja csillog a belesimított verejtéktől. Ha fúj egy kis szél, hűsít az is. Csonka értetlenül néz rá.
- Szélezni te fogol, Misi. Vagy főznél inkább?
A Misinek titulált egyén kezében kifordul a szerszám.
- Tuggya, hogy nem tudok főzni, Feri bácsi.
- Hogyne. De szélezni meg tudol, hát akkor mit nem értessz? Na ájj csak neki, fél óra alatt megvagy vele.
Misit elönti a düh. Röpül a lapát, csattanva ér földet.
- Én dolgozzak a tetves cigány helyett, ű meg a valagát mereszti a tűz mellet?
Akkora a csend, hogy hallatszik a borosta sercegése, amikor a negyedik férfi végig simít állán a tenyerével. Öreg Csonka arca cékla színű a dühtől. A hangja csak úgy csattan.
- Ugorj ki az árokbul, oszt hordd be a cókmókot! Ragyogjanak a szerszámok, mire odaérek!
Odafordul az idősebb társához: - Gyere Ignác, ketten tíz perc alatt végzünk.

Ül a három férfi a csendes, félsötét estében, egy-egy farönkön, mert a föld nyirkos, a fű harmatos ilyenkor. Esznek, néha egyikük a kenyérért nyúl, vág belőle egy szeletet.
Távolabb Misi, hátát a kocsi kerekének vetve bámul maga elé.
Aztán a cigány fiú leteszi maga mellé a tányérját a földre.
- Nem jól van ez így. Minek öjjük egymást, nem igaz, Feri bácsi?
Feláll, a kocsihoz megy, tányérral jön vissza, telemeri, kenyeret szel két nagy karéjjal. Óvatosan felemeli a tányért, ügyesen a kenyérszeletekre véve azt, és elindul Misihez.
- Tessék. - nyújtja felé az ételt, amikor mellé ér. Az összerezzen a hangra, felnéz.
- Ne haraguggy koma. Beteg az asszony, éngem meg itt esz a fene.
Laji lenéz rá nagy fekete szemével.
- Nincsen baj. De ne cigányozz többet. Én se hívlak gádzsónak, parasztnak.
Nyújtja a kezét, Misi megfogja, érzi, ahogy a másik húzza. Feláll hát, és elveszi a felé nyújtott ételt.
Aztán már négy férfi ül a tűz mellett, hallgatnak, és érzik, hogy rendben van minden.



Molnár Péter

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2009-04-24 23:01:45

Kedves Péter!
A munkások reggelije József Attila Éhség c. versét juttatta eszembe, de aztán feledtem a verset és elmerültem a novelládban. Jó történet, jól megírva.
Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12497
Időpont: 2009-04-09 23:04:07

Jól írod le a fizikai munkát végző emberek nehéz körülményeit, hogy milyen egyszerűen, természetesen viselkednek, becsületesek, tisztességtudók egymással szemben, hogy még a félreértést is egyszerűen kezelni tudják. Sokan tanulhatnának belőle.
Az is kitűnik a novellából, hogy jól ismered az embereket. Nekem tetszenek az ilyen való életből vett, nem attól elrugaszkodott írások, amikor nekem kell, az olvasónak kitalálni, hogy mit is akart mondani írásával az alkotó.
Hasonlóan érzek a képeket alkotó-festőkkel is, hogy a kész munkájuk jól tükrözze a kép a mondanivalóját, s ne kelljen senkinek törnie a fejét, aki megnézi, hogy mit is kell rajta meglátnia.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2009-04-09 19:41:17

Nagyon szépen elbeszélt történet. Minden ige és jelző a helyén, amitől csak még életszerűbb, még élvezetesebb az egész. Valódi széppróza! Végtelenül természetes.
Csak gratulálni tudok!
Üdv
Alkotó
Molnár Péter
Regisztrált:
2009-03-31
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-04-08 15:02:55

Köszönöm Art...
És az igazat megvallva, az eset csúnya veszekedésbe torkollott, mielőtt rendeződött, nagyjából így, ahogy leírtam. Egyébként csak akkor volt ennyire egységes a csapat, ha kevesen voltunk. Több emberrel több a gond.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-04-08 12:21:10

Szia!
Minden tekintetben nagyon jó írás. Több, mint egy évig dolgoztam kényszerűségből az árokásók között. Mit mondjak? Szívesen tartoztam volna ilyen csapatba, ahol ennyire egyek a különálló személyek. Nem mondok igazat. Nem ástam végig árkot. Volt, amikor épületbontásban kellett teljesíteni.
Jó novella. Ettől irodalom az irodalom. Gratulálok.
Üdv.
Alkotó
Molnár Péter
Regisztrált:
2009-03-31
Összes értékelés:
35
Időpont: 2009-04-07 21:22:27

Én köszönöm, hogy nálam jártál.
Kivételesen nem volt nehéz dolgom, együtt dolgoztam ezekkel az emberekkel erdőben fakitermelésen, az Alföldön, vízelvezető árkot ásva, Gyenesdiáson a kőbányában, a Balaton mellet egy téeszben... Ismerem azt a világot/is/.

Szenior tag
Inesita
Regisztrált:
2007-07-10
Összes értékelés:
717
Időpont: 2009-04-07 20:49:54

Szia!
Sikerült megint meglepned egy remekművel! Szinte ott voltam a napon a munkásokkal, és Misi kifakadásakor az én ereimben is megállt a keringés... Köszönöm, hogy olvashattam!
Ági

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A gúny címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Netszerelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Muffin 2/1 című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)