HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 24 Tagok összesen: 1915 Írás összesen: 51232 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2009-04-23
Balta a fejbeA minap egy kedves barátnőm felhívott, hogy akadt pár felesleges ingyenjegye a színházba a "Balta a fejbe" című darabra, és hogy volna-e kedvem elmenni vele és a kedvesével megnézni. Színházba? Még jó! - vágtam rá rögtön, mert bár sem a barátnőm, sem én nem hallottam még erről a darabról, a színházról csupa kedves emlékem volt eddig - Dzsungel könyve, Abigél, balettelőadások (na jó, azok nem mindig voltak olyan izgalmasak), A próbababák bálja, Csárdáskirálynő -, sorolhatnám a végtelenségig, izgatottan vártam, hogy lenyűgözzenek... Hát, meglepő előadás volt, annyi szent, és életemben először elhagytam a színházat a szünetben.
"Modern", "valósághű", "életszagú" - talán ezekkel a jelzőkkel érvelhettek annak idején azok, akik megszavazták a műnek Budapesti Önkormányzat drámapályázatának díját; és lelkesen tapsoltak gyönyörükben, hogy a shakespeare-i verselésbe milyen kiválóan be lehet illeszteni trágárságokat. A színháznak, amelyben e bájos élményben volt részem, ez áll a honlapján: "Előadásunk olyan jeleneteket tartalmaz, melyekben egyes kifejezések, kép-és hanghatások - vígjátéki környezetükből kiragadva - felkavarhatják érzékenyebb nézőinket." - szép, szép... Előre magyarázzuk a bizonyítványunkat! (Bár ezt hajlandó vagyok elismerni: igen, én roppant érzékeny vagyok!) Vagyis tessék a színpad elé képzelni a piros tizennyolcas karikát! Ennyi bevezető után következzék az értékelés-elemzés: nem kritika-enyhítő hízelgésképpen, de a színészek tényleg kitűnő munkát végeztek: látszott rajtuk, hogy átéléssel játszanak, nagy kár, hogy nem egy másik történetben láttam őket (bár némelyikükhöz "volt már szerencsém"; és épp azon tapasztalatok alapján mondom, hogy a hiba nem az ő játékukban van). No de a darab... Vegyük szép sorjában: egy depressziós, lecsúszott fiatalember, aki szeretné kinyíratni a családját az örökségért: szenilis nagyapját, aki "misztikus" hite miatt nemrég elhunyt fiának hamvait fokozatosan megeszegeti (feketehumor); ájtatoskodó, de őt folyvást gyalázó nagyanyját, elhunyt nagybátyja (akit mellesleg ő tett el láb alól) özvegyét (akibe pedig szerelmes volt, de az elküldte őt - a galád) és tízéves unokahúgát. Van továbbá egy őt agyonszerető, idegesítő édesanya, és egy halott apa, akinek a szelleme megjelent neki, hogy "megmondja a tutit", miközben - a tegnapi előadáson legalábbis - ott kéjelgett mögötte egy örömlány angyalka (nem viccelek); mindez persze folyamatos káromkodásokkal, gyalázkodással fűszerezve - ki ne hagyjam, az elején még egy lányt is megerőszakoltak. (Szerepe szerint: "Csajszi"). Talán konzervatív vagyok (manapság így csúfolják az idealistát), de én aztán biztos nem engedtem volna a kislányomat a tízéves Margó szerepét eljátszani - merthogy a színészek, akik épp nem szerepeltek az adott jelenetben, ott ültek a színpad szélén felsorakoztatott székeken, végig láttak-hallottak mindent. Tudom, hogy manapság már nem sokáig lehet egy gyerek gyerek, no de azért mégis... Sokat gondolkodtam azóta ezen a darabon. Van némi sejtésem arról, hogy milyen üzenetet szándékozott az írója eljuttatni az emberekhez: világfájdalom, az emberi képmutatás kigúnyolása, a legaljasabb ösztöneinek sűrű óceánjába süllyedt ember szenvedésének bemutatása; az értelmetlen lét fájdalma, stb. Az író, Lőrinczy Attila munkásságának utánanéztem, és a talált információk alapján úgy tűnik, termékeny alkotó; biztos jó tehetsége van az íráshoz; de ez a darab - bocsássák meg a hívei - egyáltalán nem tetszett. A művészet egyik célja a valóság ábrázolása, afféle lenyomat készítése, és nagyon is jól tudom, hogy világunk nem egy habos-babos, rózsaszín cukormázas sütemény. Van benne mocsok, vért izzasztó szenvedés, és annyi ocsmányság, hogy még az ördög is sírva fakadna rajta; de ez szerintem nem ok arra, hogy a művészetet is engedjük átcsapni közönségesbe. Talán csak az az igaz, ami szörnyűséges, siralmas, infernális? Félreértés ne essék, nem a lecsupaszított, alkalmasint állatias megnyilvánulások megmutatása ellen vagyok, egyáltalán nem szeretem az önelégült fennköltséget, de azt azért méltán várhatnám el egy színielőadástól, hogy ne azt érezzem játék közben, hogy szorul a mellkasom, és hogy legszívesebben elmenekülnék a világ végéig. Egy műalkotás lehet őszinte, lehet szigorú kritikája a társadalomnak, lehet gúnyos, profán - de soha nem lehet közönséges. Tudom, hogy én nem vagyok akkora művész, és messze nem értem el olyan eredményeket, hogy ítéletet mondhassak egy már érett alkotó műve felett; könnyen érhet továbbá a mimózalelkűség, éretlenség vádja, hogy valójában csak nem értettem a darab mondanivalóját. Ennek ellenére kitartok a véleményem mellett, és akár százszor, ezerszer is kimondom: nem attól lesz egy írás különleges, hogy tele van undormányos részekkel, és jóformán senki sem érti. (Persze, divatos és díjnyertes még lehet, sőt, valószínű, hogy az lesz!) Info a darabról: http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/szindarab/balta-a-fejbe; a szövegkönyv letölthető az internetről (google) Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz magam bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Rémület című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Álomvárás címmel a várólistára Azrael bejegyzést írt a(z) Gergő És Pamela-Tizedik Rész című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az árnyéknak is színe lett című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |