HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1854

Írás összesen: 47711

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-04-23

Tíz méter


Nem emlékszem, mi volt az a mozzanat, ami ide juttatott. Hiába próbálom felidézni az elmúlt időszak eseményeit, egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ésszerű magyarázatot találjak erre az egész őrületre, ami körülöttem zajlik.
Ha visszagondolok a gyerekkoromra, arra az időszakra, amikor a lányok királylányok, a fiúk valami szuperhősök szeretnének lenni, akkor azt hiszem, nem ezt álmodtam, ami most történik velem. Akkoriban boldog, békés családot szerettem volna egy szép családi házban, kutyával, macskával, egy kicsi virágoskerttel. A ház mögött veteményeskert krumplival, kelkáposztával, eperrel és málnával. Hét végén, úgy gondoltam, majd felkerekedik a család, elmegyünk valami szép helyre. Állatkertbe a gyerekekkel, vagy éppen kirándulni a hegyekbe.
Soha nem voltak nagy álmaim, csak ilyen egyszerűek, véghezvihetők.
Ment is minden a maga útján, talán még boldog is voltam sokáig. Férjhez mentem, gyerekeink születtek. Eddig rendben, gondoltam, majd a ház is jön hamarosan. Évek óta éltünk már albérletben, valahogy kifolyt a kezünk közül a pénz. Nem mintha sokat kerestünk volna. Én minimálbéren dolgoztam egy multicégnél, a férjem egy vállalkozónál volt árubeszerző.
Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, az álmaim bizony nagyon messze kerültek. Hihetetlenül messze. Nagyon keveset tudtunk félretenni, de azért a szocpollal és némi bankkölcsönnel sikerült egy másfél szobás panellakást vennünk a kilencedik emeleten. A szomszédok kedvesek, fiatalok, velünk egykorúak. Összejártunk. Először a két család, aztán egy idő után csak a férjem és a szomszédasszony. Persze nem azonnal jöttem rá a dolgokra, de amikor kitudódott, összeroppantam. Kezdett kicsi lenni a ház, a munka egyhangúsága kiborított, félni kezdtem. Képtelen voltam beszállni a liftbe, aztán már a buszra sem ültem fel, inkább gyalog jártam. Így aztán többször elkéstem a munkahelyemről. Persze, hogy kirúgtak, csak az alkalmat várták. Eddig sem voltunk gazdagok, de ami ezután jött, az maga a pokol.
Nem tudtam, mihez kezdjek most, kihez forduljak. A férjemhez semmiképp, ha eddig nem értette meg a félelmeimet, ha csak úri passziónak gondolta, akkor ezek után mit mondana? Nem is tudtunk már beszélgetni semmiről. Ö a problémáit átvitte a szomszédba, én meg levezettem a gyerekeken. Üvöltöztem velük minden apróságért, aztán meg órákig sírtam, és utáltam magam, és elhittem, hogy csak össze kell szednem magam, és minden jóra fordul. Az utolsó csepp a pohárban talán az volt, amikor a lányom azzal jött haza az iskolából, hogy utál, hogy ilyen szegények vagyunk. Mert a Julcsiék a tengerre mennek nyaralni, és az anyukája megengedte neki, hogy megvegye az Árkádban azt az aranyos Hello Kittys tolltartót, amire én azt mondtam, hogy nem lehet. A szemembe vágta, hogy minden osztálytársa gazdagabb nálunk, és én vagyok az oka, hogy neki ilyen szegénységben kell élnie.
Akkor valami megbomlott bennem. Fogtam a főzőkolbászt, amit vacsorára akartam gyorsan kifőzni és a falhoz vágtam, aztán szép sorban mindent, ami a kezem ügyébe került. Egymás után. Komótosan. Aztán üvöltöttem, mint egy kutya, akinek a lábát becsípte az ajtó.
Talán tényleg úri passzió? De akkor mi ez a sok fal körülöttem? Miért akar összenyomni annyira, hogy nem kapok levegőt?
Már tudom, hogy az álmok hazudnak, hogy az égvilágon semmi közük a valósághoz. Aki szegénynek születik, az az is marad. Szeretnék kitörni a falak fogságából, végre fellélegezni, kinyújtózkodni, de egyelőre csak ez a tíz méter az, ami az enyém. Tíz méter folyosó. Rácstól rácsig.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2009-04-29 14:34:47

Mindennapos és mégis nagyon egyéni, ahogyan leírod, érzékletes. Tetszett.
Hanga
Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-04-28 06:20:12

Igazat adok Rozália!
A szegénység tényleg mérgező és ragályos betegség.
Én is bízok abban, hogy valami kevéske remény mindig van.

Szeretettel: Nurse
Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-04-28 06:18:28

Kedves Kata!

Neked is csak hasonlókat tudok írni, mint Pankának.
Azt hiszem, egy írónak nem kell feltétlenül meghalni, hogy írni tudjon a halálról, nem kell, hogy megjárja a poklot, hogy el tudja képzelni azt. Nem egy író tudott hitelesen írni a másik nem érzéseiről (Puskin) Pl.
Azért köszönöm az aggódást és a kedves szavakat.
Várlak máskor is!

Üdv: Nurse
Alkotó
Nurse
Regisztrált:
2009-03-30
Összes értékelés:
91
Időpont: 2009-04-28 06:13:47

Tudom, hogy nem kilátástalan Panka.
De (tudod, tudom... így nem, de ezt most másképp nem) Akár mindennapi történet is lehetne. Szerencsére nem az én történetem.
De megtapasztaltam már, hogy van egy pont az ember életében, amikor billen minden. Valami véget ér, valami nem úgy sikerül, ahogy vártuk és az a bizonyos szál nagyon gyenge, szakadékony. Aki nem tud vigyázni, könnyen a főhős sorsára juthat.

Köszönöm, hogy olvasol és figyelsz rám.
Barátsággal: Nurse
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7462
Időpont: 2009-04-27 09:37:31

Szia!
A szegénység megmérgezi az ember életét, hiszen akinek pénze van, jóval többet engedhet meg magának. Mégis, ha reménytelennek látszik is, bármikor fordulhat a kocka.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12128
Időpont: 2009-04-25 18:14:09


Kedves Nurse!
Sokan élünk úgy, hogy megálmodott gyermekkori vágyaink nem teljesülnek. Sokan élünk úgy, hogy nem fenékig tejföl az életünk, hanem kényelem és jómód helyett össze kell húzódnunk. Sokszor elkeseredünk, aztán jön valami apróság, és megnyugszunk az adott sorsban. Mi lenne, ha ezért mindenki kiborulna? Szomorú, ha a gyermek ilyet vág a szemébe. De maga körül látja a jobb körülmények között élőket, és rosszul esik neki, hogy neki más jutott. De ők is csak azokat szeretnék utánozni, akik jobban élnek, s észre sem veszi, akik talán nálunk is szerényebb körülmények között vergődnek, talán nagyobb gondokkal. Ezt kellene beláttatni a gyermekekkel.
Nehéz szegénységben élni, de a reményt soha, de soha nem szabad föladni.
Jó, hogy kiírtad bánatodat!
Kívánom, hogy minél előbb sikerüljön kijutni a mélypontról, de ehhez saját akarat és erő kell!
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5357
Időpont: 2009-04-25 16:21:55

Kedves Nurse!
Szomorú a történeted, de hidd el, nem is olyan kilátástalan. Az embernek meg kell elégednie azzal ami megadatik. Persze törekedhetünk többre is, ha látunk esélyt rá és érdemes. Ám tök mindegy, hogy luxusban élünk vagy szegénységben.. egy a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. A gyerekeknek türelemmel meg kell magyarázni, hogy mi a helyzet. Azt, hogy nem az a fontos, hogy kinek milyen drága és divatos holmija van, hanem az, hogy szerető család várja haza z iskolából. S nem szabad elvesztenünk a türelmünket, mert a 10 méter folyosó nem megoldás... szerintem,
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Hangjáték/Kakofónia (haibun) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Időfogócska (haibun) című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Velencei-tónál címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) fekete-fehér című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Majd ha című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elveszett szonett című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ajándék című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 07. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)