HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1855

Írás összesen: 47755

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2019-02-14 16:50:12

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Molnár PéterFeltöltés dátuma: 2009-04-24

Jelenet




Anyika, kér kávét?
- Kérek. Tudod, hogy reggel mindig kérek.
- Nem mindig. Tegnapelőtt se tetszett kérni.
- Akkor fájt a fejem és inkább nem kértem. A Korompai doktor azt mondta, ha fáj a fejem, akkor magas lehet a vérnyomásom. Ezért nem kértem.
- És most nem fáj?
- Nem. Most nem fáj. Úgyhogy most kérek kávét.
- Merre tetszik lenni?
- Ahol mindig. Itt, az ablaknál. Nézelődök, fiam.
- Nem tetszik fázni?
- Nem. Nem fázom. Köntösben vagyok és magamra terítettem a kockás plédet.
- Ha fázik Anyika, tessék szólni, jövök, és behajtom az erkély ajtót.
- Nem fázom. Most mondom épp, hogy nem fázom.
- Hallom. De ha mégis... tessék ám szólni nyugodtan.
- Jó. Majd szólok.

- Mi volt ez a csörömpölés?
- Nem volt csörömpölés Anyika. Csak zörögtem a tányérokkal.
- Csoda, ahogy eligazodsz abban a nagy konyhában.
- Megszoktam. Csak Anyika aggódik állandóan. Nem volt csörömpölés.
- Nem aggódom.
- Jaj, dehogy nem! A múltkor is tetszett...
- Mert attól féltem, elestél.
- Nem esek el Anyika. Vigyázok.
- Akkor jó, szívem. Akkor nem aggódom.
- Hát ne is. Van a hűtőben tejszín. Tetszik kérni? Vagy inkább tejjel?
- Mondd, fiam, miért törődsz ennyire velem?
- Nem fáradság, tudja Anyika jól. Kávét főzök magamnak, olyan mindegy, hogy egy vagy két személyre töltöm be.
- Egyszerűbb lenne, ha betennél valami otthonba.
- Jaj, Anyika! Hogy mondhat ilyet?
- Miért? Hát egyszerűbb volna nem?
- Miért kellene Anyikának otthonba menni? Van Anyikának saját otthona.
- Van bizony. Enyém ez az egész ház.
- Na, tetszik látni? Hát, hogy mehetne akkor otthonba?
- Én csak azt mondtam, egyszerűbb lenne.
- Ne tessék ezt újra kezdeni.
- Mit?
- Ezt az egészet, azzal az otthonnal. Ellátom én mindkettőnket, tudja Anyika jól.
Otthonba se lehet csak úgy. A jobb helyeken éveket kell várni, mire felszabadul egy hely.
- Tehát megfordult a fejedben.
- Nem, Anyika, nem fordult meg.
- Akkor honnan tudod te azt, hogy mennyit kell várni?
- Hallottam.

- Merre lehet Anyika kék csészéje?
- Nem tudom. Nincs a mosogatónál, a csepegtetőn?
- Ott már néztem. Meg a mosogató is üres, este elmostam, aztán még elpakoltam, mielőtt lefeküdtünk.
- Nem tudom fiam. Nézd meg a polcon, az ajtó mellett.
- Megvan.
- Tudom, miért nem küldesz otthonba.
- Anyika ne tessék...
- Azért, mert akkor el kellene adni a házamat, és az árát befizetni.
- Jaj, Anyika! Most miért tetszik megint ezzel jönni?
- Mert ez az igazság fiam. Tudod te azt jól, hogy Zoli volt az egyetlen élő rokonom. Ő örökölte volna a házat.
- Tudom Anyika! Meg azt is tudom, hogy nekem kellett volna meghalnom, nem a maga fiának. Én maradtam életben Anyika. Érti? Én! De ha úgy jobb, akkor felkötöm magam, ha az Anyikának könnyebbség.
- Dehogy kötöd fiam, dehogy kötöd. Kivárod szépen, amíg meghalok, hogy a tied lehessen a ház.

- Most sírsz?
- Már nem. Hogy tud ilyen kegyetlen lenni? Én a lelkem kiteszem, megcsinálok mindent amit kigondol. Ápolom, ellátom, gondozom...
- Csak te ne zsarolj engem! Ne akarj te az én lelkiismeretemre hatni!
- Nem azért mondtam. Azért mondtam, mert ez az igazság. Anyika meg annyira gonosz! Annyira igazságtalan.
- Jó, jó, hagyjuk. Inkább hozd végre azt a kávét.

A fiatal lány óvatos, csoszogó léptekkel bejön, zsúrkocsit tol maga előtt. Rajta porcelán kávés készlet.
Fehér botja a bal karjára akasztva.
Anyika az ablaknál, a zajra felé fordítja a tolókocsit amiben ül, és lassan a szoba közepe felé gurul.



Molnár Péter



Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7467
Időpont: 2009-04-27 09:33:53

Megrázó befejezés. Tetszik.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12162
Időpont: 2009-04-25 20:50:47

Érdekes, két elesett, másra szoruló ember története, akit együtt élnek, az idős folyton zsörtölődik mindenért, de azért nincs köztük harag, csak megszokták, hogy mindent felhánytorgatnak egymásnak. Egyszerűen, érthetően leírva, olyan, mint a mindennapi élet.
Érdeklődve olvastam, tetszett.
Üdvözlettel.

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kikelet aroma címmel a várólistára

Diamond alkotást töltött fel Nincs időm címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Porszívózásról, egyebekről című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) 318-as szoba című alkotáshoz

majusfa alkotást töltött fel Szerelem címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel 318-as szoba címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 8. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)