(bohózat)

SZEMÉLYEK

TÖNKREMENT
ELHAGYOTT
RENDŐR


A Golden Gate híd, az 1990-es évek közepén


(A TÖNKREMENT és ELHAGYOTT a híd korlátjának támaszkodik.)

TÖNKREMENT
Maga is?

ELHAGYOTT
Én is.

TÖNKREMENT
És... Miért?

ELHAGYOTT
Elhagyott!

TÖNKREMENT
Szép volt?

ELHAGYOTT
(sóhajt) Ó, mint a Lollobrigida. És maga?

TÖNKREMENT
Én sose voltam olyan szép.

ELHAGYOTT
Úgy értem, hogy maga miért ugrik?

TÖNKREMENT
Tönkrementem.

ELHAGYOTT
Sajnálom.

TÖNKREMENT
Megengedi, hogy elsőként ugorjak?

ELHAGYOTT
Hát... (gondolkodik) Nem.

TÖNKREMENT
(megdöbben) És miért nem, ha szabad kérdeznem?

ELHAGYOTT
Mert akkor maga lenne az ezredik.

TÖNKREMENT
Hát épp ezért ugranék előbb... Kvázi.

ELHAGYOTT
Azt már nem! Én szeretnék lenni az ezredik öngyilkos!

TÖNKREMENT
Na de uram, van fogalma arról, hogy mennyit készültem erre?! Hosszú éveken át követtem a statisztikákat, olvastam az újságcikkeket, hogy naprakészre tudjam: hányan ugrottak le eddig a Golden Gate-ről. Gondolhatja, hogy nem volt egyszerű úgy időzíteni sem, hogy épp ezen a napon menjek csődbe. Juszt is én leszek az ezredik!!

ELHAGYOTT
Csak szeretné, uram! Engem a világ legszebb nője hagyott ott, igazán megérdemelném, hogy bekerüljek valamilyen lexikonba.

TÖNKREMENT
Az ezeregyedik helyezés se rossz.

ELHAGYOTT
(mérgesen) Az csak maga gondolja... Én ötszáz mérföldet tettem meg azért, hogy itt legyek. Otthon is felköthettem volna magam a pajtába, de hát az mégsem a Golden Gate!

TÖNKREMENT
(dühösen) Szép kis alak maga! Idejön tüntetni?! Cirkuszt csinálni?!

ELHAGYOTT
Ha tüntetni akarnék, akkor egy járdaszigetről ugranék le, a San Francisco-i belvárosban, és ha cirkuszra vágyom, akkor pedig élőadásban lőném főbe magamat, egy Los Angeles-i tévéstúdióban!

(Jön egy rendőr.)

RENDŐR
(gyanakodva) Jó napot, Uraim!

ELHAGYOTT
Jó napot!

TÖNKREMENT
Jó napot!

RENDŐR
(gyanakodva) Élvezzük a panorámát?

ELHAGYOTT
Nem egészen, ugyanis ez az ember le akar innen ugrani!

TÖNKREMENT
Még hogy én?! Nehogy elhiggye ezt, biztos úr! Ő, Ő akar leugrani!

ELHAGYOTT
Ha nem szedem le ezt a manuszt a korlátról, már nem élne.

TÖNKREMENT
Ez meg már zuhant, kérem. Én hoztam vissza félútról. Elhagyta a nője.

ELHAGYOTT
Ő meg a terrorista hitelezőitől menekül, szerintem be kéne kicsit vinni a sittre, ott nyugton lesz tőlük.

RENDŐR
Uraim, én nem vihetek be senkit az őrsre, amíg nem ugrik. Ez sértené az emberi jogokat. Manapság már nem intézkedhetünk addig, míg nem folyik a vér. Egy öngyilkost is csak az első kísérlet után kísérhetek be.

TÖNKREMENT
És addig?!

RENDŐR
Addig megelőző intézkedést foganatosítok.

ELHAGYOTT
Az miből áll?

RENDŐR
Az öngyilkosjelölt vállára teszem a kezemet, és elmondom, hogy (innentől, mint egy daráló, hadarja a betanult szöveget) az élet szép, nem kéne csak úgy eldobni, a remény hal meg utoljára, a felhők felett mindig süt a nap, mosolyogj a világra, és az is rád mosolyog stb. Na, ki akar itt öngyilkos lenni? (a TÖNKREMENT és az ELHAGYOTT egymást lökdösik, közben ezt hajtogatják: "Ö az, ö akar leugrani!" A RENDŐR néhány pillanat múlva megunja) Döntsék már el! Egyébként, ha gondolják, mindkettejüknek elmondhatom a szöveget. (amazok lelkesen bólogatnak) Rendben, százhuszonöt dollár lesz, fejenként. (lekókadnak)

ELHAGYOTT
Hát, talán nem is olyan fontos...

RENDŐR
Ha eltekintenek attól, hogy a vállukra tegyem a kezem, akkor jóval olcsóbb.

TÖNKREMENT
Mennyi?

RENDŐR
Százhúsz dollár. Na, mi legyen?

TÖNKREMENT
Épp most mentem tönkre: egy árva vasam sincs.

ELHAGYOTT
A feleségemnél maradt a pénztárcám.

RENDŐR
(indulóban) Na jó, akkor én mentem is. A maguk helyében nem ugranék, így is már a kilencszázkilencvennyolcadik öngyilkosságnál tartunk.

MINDKETTEN
(döbbenten) Kilencszázkilencvennyolc?!

RENDŐR
Pontosan. Ugyanis a tegnapi ugróról kiderült - Isten nyugosztalja - hogy csak egy kaszkadőr volt. Egyáltalán nem akart meghalni, csak gyakorolt. (el)

(Csend. A két öngyilkosjelölt a vizet meg a tájat bámulja, de titkon egymást figyelik. Mindegyik a másikra vár.)

ELHAGYOTT
Nos?

TÖNKREMENT
Mi nos?

ELHAGYOTT
Ugrik?

TÖNKREMENT
Ugorjon maga, olyan sürgős volt az előbb...

ELHAGYOTT
(rágyújt) Én ráérek.

TÖNKREMENT
(türelmetlenül) Mért nem ugrik?! Most mondja meg, hogy mi a fészkes fenének nem ugrik?!!!

ELHAGYOTT
(habozva) ...Öö... Kissé hűvös van ma. A víz meg jéghideg lehet. Még a végén megfázok.

TÖNKREMENT
És a Lollobrigida?

ELHAGYOTT
Most jöttem rá, hogy sose tetszett a Lollobrigida. És maga miért nem ugrik?

TÖNKREMENT
Ööö... Úgy döntöttem, hogy megvárom az apályt. Nem szeretném túlélni a zuhanást.

ELHAGYOTT
(lenéz a vízre) Apály van.

TÖNKREMENT
(zavarban) Hát akkor a dagályt várom! Ki a fene akar akkorát zuhanni?! Ugorjon csak nyugodtan, uram! Velem ne törődjön! Különben is, az idősebbeké az elsőbbség.

ELHAGYOTT
Miért, maga hány éves?

TÖNKREMENT
Negyvenkettő. És maga?

ELHAGYOTT
Harmincöt.

TÖNKREMENT
Na ne hazudozzék itt nekem! Nem fél, hogy leszakad a híd?! (türelmét vesztve) Ugorjon, vagy lehajítom!!!

ELHAGYOTT
Hohó! Az már nem lenne öngyilkosság. Az ilyet, kedves barátom, gyilkosságnak nevezik.

TÖNKREMENT
Tudja, minek nevezik ezt, "kedves barátom"?! Nagyon-nagyon aktív eutanáziának, "kedves barátom"!

ELHAGYOTT
Tudja mit? Dobjunk fel egy pénzt, és döntsük el a dolgot úgy, oké?

TÖNKREMENT
Rendben.

ELHAGYOTT
(a zsebeiből előkerít egy pénzérmét) Na, fej vagy írás?

TÖNKREMENT
Fej.

(Az ELHAGYOTT feldobja az érmét, de az egy hirtelen jött szélroham miatt belepottyan a vízbe. Mindketten fancsali pofával bámulnak a mélybe, az érme után.)

TÖNKREMENT
Most mi lesz?!

ELHAGYOTT
(zavarban) Önnél nincs pénz?

TÖNKREMENT
(ordít) Már hogy a fenébe lenne?! Most mentem tönkre!!! Egy negyeddollárosom sem maradt...

(Csend, gondolkodnak.)

ELHAGYOTT
(eszébe jut valami. Vigyorogva) Igazán leugorhatna megnézni, hogy melyik felére esett!

TÖNKREMENT
(szárazon) Hehehe! Azt lesheti.

(Rohanva jön a RENDŐR.)

RENDŐR
(szuszogva, tragikusan) Uraim! Megvan az ezredik öngyilkos a Golden Gate-en!

TÖNKREMENT
(rémülten) Az ezredik?!

ELHAGYOTT
Hiszen az előbb még csak a kilencszázkilencvennyolcadiknál tartottak!

RENDŐR
(liheg a futástól) Egy... egy szerelmespár volt... együtt ugrottak... kéz a kézben... azonnal meghaltak. Na én megyek is... Intézkedést foganatosítok... (elrohan)

TÖNKREMENT
Ezért maga a hibás!

ELHAGYOTT
(felháborodottan) Még hogy én?! Maga nem akart ugrani! (utánozza) "Várom az apályt meg a dagályt." Ilyen hülyeséget! Pedig én lehettem volna az ezredik...

TÖNKREMENT
Hazamegyek. Majd csak lesz valahogy...

ELHAGYOTT
Én is hazamegyek, kerítek magamnak egy másik Lollobrigidát.

TÖNKREMENT
(siránkozva) Ha arra gondolok, hogy én lehettem volna az ezredik... legszívesebben vízbe ölném magam.

ELHAGYOTT
Minden jót, uram! (el)

TÖNKREMENT
Magának is! (a másik irányba el)

(Az ELHAGYOTT meggondolja magát, megfordul, és a TÖNKREMENT után fut.)

TÖNKREMENT
(amikor az ELHAGYOTT odaér) Hát maga meg hova szalad?!

ELHAGYOTT
(megáll) Reggel hallottam a rádióban, hogy a New York-i Verrazano-Narrows hídról a héten ugrott le négyszázkilencvenkilencedik öngyilkos. Ha most azonnal átrepülök New Yorkba, én lehetnék az ötszázadik. (fut tovább)

TÖNKREMENT
Azt maga csak képzeli! Én is ott leszek... Nem fog megelőzni!! (utánaered, függöny)