HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Smelka SándorFeltöltés dátuma: 2009-05-01

Kalandjaim a lakóban - Kereszt és párizsi

Ők kilencen pontosan olyanok voltak, mint mi segítők: huszonévesek, vidámak, lelkesek, sokszor neveletlenek, néha letörtek, olykor kíváncsiak, néhanapján szomorúak. Nekik is voltak terveik, félelmeik, vágyaik, humoruk, igényelték a szeretetet/szerelmet, az ölelést és végül nagyon, de nagyon szerették a kólát. Csak egyben különböztek tőlünk: valamennyien sérültek voltak. Két év adatott köztük. Róluk szólnak ezek a történetek.


Kereszt és párizsi




Kristóf a maga sérült módján igazi állatbarát volt. Szeretete kiterjedt minden fajtára, igazán nem válogatott: boldog tulajdonosa volt már ő teknősnek, aranyhalnak, sőt egy vérbeli húsvéti nyúlnak is. A nyulat ugyan kölcsönkaptuk az ünnepre, viszont a macska - melynek nevét nem jegyezte fel a krónika - teljes mértékben a lakóotthon családjához sorolhatta magát.
Ez a történet még egy évvel az én jövetelem és a kutyás éra előtt történt, az utóbbiból következik, hogy a macska vidáman élt a fiatalok között. Mindennap kapott enni, kedvére leshette a galambokat a közeli parkban vagy éppen az udvarunkban, és esténként a garázstetőn királyi büszkeséggel, de ugyanakkor kimondhatatlan közönnyel figyelhette, ahogy a fiúk focizgattak az udvaron. A kedvenc helye mégis az ajtó előtti fenyőfának az alja volt, legtöbbször ott látták szunyókálni. A fiatalok munkába menet sokszor megsimogatták, becézgették. A macsek - mint már mondottam - boldogan élt köztük. Aki a lakóban jól akar élni, annak csak egy dolgot kell tennie: megszokni az állandó - néha csak este tíz óra felé csendesedő - zajt. A macskát a hangzavar nem izgatta, sőt egy-két búja, tavaszi éjszakán maga is hozzájárult a lakóotthon lármájához.
A macska eme művészetéből Kristóf nem hallott semmit, ugyanis kétéves korában agyvérzést kapott, mely által elveszítette a hallását, és részben lebénult az alsó ajka. Beszélni sem tanult meg rendesen, viszont néha ő volt a leghangosabb köztünk. Talán a süketségének is köszönhető, hogy ő kedvelte legjobban a macskát.
A fiú olykor lelépett vacsoráról, hogy a párizsis kenyeréből megkínálja, és mikor egy szerencsétlen baleset miatt eltört a lába (mármint a macskának), Kristóf egész délutánokat töltött a garázsban fekvő állatnál. Ápolta, vigasztalta, és csak a kemény, következetes gondozói szigor tartotta vissza attól, hogy az állatot a szobájába vigye éjszakára. Végül a macska - Kristóf szobájának a gyógyhatású levegője nélkül is - szépen meggyógyult. Olyannyira, hogy csak futásnál, rohanásnál bicegett.
Az eset egy forró nyári napon történt. Ezen a meleg, fülledt délutánon csak Kristóf és Anti - a kollégám - volt otthon. A többiek valahol a városban csavarogtak. Antinak feltűnt, hogy a macska, kinek nevét - mint fennen megemlítettem - nem jegyezte fel a lakóotthon krónikája, már órák óta ki sem mozdult a kedvenc fenyőfája alól, és a kollégám mintha arra is emlékezett volna, hogy délelőtt is ugyanígy, ugyanebben a pozícióban feküdt ott. Mikor aztán megnézte a tálját, miben a macskaeledelhez hozzá sem nyúltak, odament a fenyőfához. Az állat nem neszelt fel a léptei zajára, sőt a szólongatásokra se reagált. Anti most már olyannyira gyanakodott, hogy egy száraz fenyőgallyal bökte meg a jószágot, aki mozdulatlanul, flegmán tűrte ezt az atrocitást. Nem is mozdulhatott, mert megdöglött.
Bár az a szabály, hogy nem a sérültek helyett dolgozunk, és a gondozottakat be kell vonnunk mindenféle munkába, a takarítástól a szemétlevitelig mindenbe, most Anti mégis egyedül kerített valahonnan egy nylon szatyrot, amibe beletette a macskát. Kristófnak csak ezután szólt. Mikor az a kollégám kézjeleiből megértette, hogy mi történt, csak szomorúan bámulta a macska nylon koporsóját. Még akkor sem sírt, mikor kíváncsian belenézett a zacskóba, és a saját szemével láthatta az elhunyt cicát.
Valahol a garázs mellett ástak egy kisebb gödröt, majd visszamentek a macskáért a fenyőfához. Kristóf komoly arccal, lassú, komótos, sőt ünnepélyes léptekkel vitte a zacskót. Látszólag nem fájt neki annyira a macska elvesztése. A játszó kisgyermekek szent komolyságával vitte a koporsót, úgy, ahogyan azt a temetéseken látta.
Mert Kristóf akkor temetést játszott.
Még a betonjárdán sétáltak, mikor feltűnt a frissen ásott gödör. A fiú hirtelen megállt. Anti nem tudta mire vélni ezt, pedig logikus volt: Kristóf - mielőtt végleg elhantolták volna a macskát - bizonyosságot akart. A maga módján meg is kapta: mielőtt Anti észbe kaphatott volna, egy gyengéd, de mégis határozott mozdulattal földhöz vágta a macska tetemét. Egyfajta ébresztőnek szánta ezt. A macska ugyan kettőt-hármat pattant a betonon, de - Kristóf legnagyobb döbbenetére - nem ébredt fel. Nem is nyávogott, nem is fújt, nem is szaladt fel mérgesen egy fára, csak mozdulatlanul feküdt a fiú lábai előtt.
Ekkor eredtek el Kristóf könnyei. Ekkor fogta fel, hogy a macska TÉNYLEG megdöglött. Végleg és visszavonhatatlanul. Talán életében először találkozott ilyen kézzelfoghatóan a halállal.
Még akkor is szipogott, mikor a sírhantba - kereszt gyanánt - egy fáról leszakított ágat tűzött, mely leginkább egy csúzliágasra hasonlított, mintsem egy feszületre.
Abban az évben a kollégák - anélkül, hogy ők maguk gondoskodtak volna erről - mindig találtak friss virágot a síron, egész késő őszig. Néha még az is megesett, hogy a hant előtt egy-egy kisebb kenyérdarabka hevert, tetején egy szelet párizsival...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-05-22 12:53:54

Én köszönöm, hogy itt jártál, Zsike!
Sanyi.
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2009-05-07 14:09:33


Megható, megindító történet.
Ebből az írásodból is kitűnik, hogy melegszívű, mélyérzésű ember vagy.

Köszönöm az élményt.
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-05-05 10:47:23

Kedves Kata!

Nagyon örülök, hogy itt jártál, és köszönöm kedves hozzászólásodat. Egy másik pécsi lakóotthonban volt egy fiú, ő is rajzolt. Csodálatosan cizellált grafikákat készített különböző épületekről, nagyon szép rajzok voltak, majdhogynem profi munka. Neki is voltak/vannak kiállításai. Az Attilát máris elhelyeztem virtuális könyvespolcomon. :-) (A Túszdrámát már olvastam, megdöbbentett, hogy mik meg nem történtek már régebben is.)
Szeretettel üdvözöllek: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-05-05 10:34:12

Köszi Artur, örülök, hogy erre jártál. :-)
Üdv: S.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2009-05-04 19:29:36

Elolvasva a történetet, meg is könnyeztem, és én aztán jól ismerem a sérült embereket, mivel a harmadik gyermekem is az. (Róla szól az ATTILA c. DIGI-kisregényem.) De olyan szeretetet, ragaszkodást sehonnan nem lehet kapni, mint tőle. Ugyanúgy gondozza és szereti az állatokat, ahogyan a történetben megírtad. Szerencsémre, nem csak az állatokat, de a természet minden szépsége iránt érzékeny, és - többek véleménye szerint - művészi szinten - gyönyörű képeket rajzol (vagy fest?) rajzlapra, színes filctollal, százszámra! Már kiállítása is volt a képeiből. Nemrég' az egyik szobában szépen egymás mellé keretbe raktuk. Minden nap gyönyörködöm benne.
Ezért engem talán jobban megérinett a történet, mint másokat.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3809
Időpont: 2009-05-04 12:01:20

Szia!
És még mi hívjuk őket sérülteknek. Remekül megírt történet.
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
450
Időpont: 2009-05-02 13:45:58

Kedves Selanne, Rozália, és Panka!
Köszönöm mindegyikőtöknek a kedves szavakat. Örülök, hogy tetszett, és hogy valamiképp hatással volt rátok a történet. Bizony, nagyon szeretnivaló emberek ők. Amikor köztük dolgoztam, azt gondoltam, hogy én vagyok a segítő, én segítek nekik, de aztán hamar kiderült, hogy pont fordítva áll a helyzet: sokszor, sok mindenben ők segítettek nekem... (Majd erről is szó lesz talán a következő történetek egyikében.) Arról nem is beszélve, hogy többszörösen kaptam vissza azt a szeretetet, amit adtam nekik. Komolyan mondom: olyanok ők, mint egy szeretetbank. :-))
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5407
Időpont: 2009-05-02 13:14:05

Kedves Sándor!
Nagyon megható szép történet. A mi rokonságunkban is van egy fogyatékos gyermek 25 éves, és annyira, de annyira lehet szeretni, épp azért mert úgy érzem olyan mint a történetedben a Krostof!
Gratulálok írásodhoz!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-05-02 10:13:36

Kedves Sanyi!
Nagy veszteség lehetett Kristóf számára a macska halála. Történetét jól és gördülékenyen osztod meg velünk.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2009-05-01 16:12:32

Szia Sanyi!
A történetedet, megértem, átérzem.Itt a közelben, van egy intézmény, sérült gyermekek élnek ott.Egy személyes tapasztalatom csak röviden.Többször kint jártam, munkámból kifolyólag is, és egyéb okból is.Azt a mérhetetlen szeretetet, amit tőlük kaptam, leírni nem tudom.Ezerszer érzékenyebbek, mint mi egészséges emberek.az a tekintet, az a gesztus a maguk módján felém felejthetetlen számomra.Az írásod a cica , a kereszt , és a párizsi.Értem, érzem!Meghatott!!Köszönöm.
Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)