HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1898

Írás összesen: 49592

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: SemyFeltöltés dátuma: 2009-05-04

Érzem a Föld szagát a levegőben

- Szerinted mi értelme az életnek? - kérdeztem barátomat, miközben a kék eget bámultam. Egy dombtetőn feküdtünk, a búzamezők takarásában, semmi nem jutott el oda a civilizáció kártékony hatásaiból.

- Értelme? Az életnek?! - ismételte szavaimat megütközve.

- Igen...vagy szerinted nincs is? Mármint értelme....

- Hát....- kezdte bizonytalanul, majd szemem sarkából láttam, ahogy könyökére támaszkodva felém fordítja fejét. - Hát dehogynem!

- És mi az? - pillantottam fel rá. Egy darabig csak elgondolkodva nézett rám, majd ismét végignyúlt a földön, és az eget tanulmányozta, csak úgy, ahogy korábban. Biztos voltam benne, hogy váratlanul érte a kérdésem, de azért kíváncsian vártam a válaszára.

- Hogy mi értelme az életnek? - ismételte a kérdést, lassan, vontatottan, mintha végigízlelne minden egyes szót. Az oldalamra gördültem, így néztem le rá. Szemeit szorosan lehunyta, száját vékony vonallá préselte. Tudtam, hogy gondolkozik, hogy le akar nyűgözni.

- Hát például ez! - szólalt meg hirtelen, majd rám emelte barna pillantását. Értetlenül ráncoltam homlokomat, mire bosszúsan fújt egyet. - Hát ez! Az, hogy itt vagyunk! Hogy kék az ég, és hogy zöld a fű! Hogy csend van, és hogy érezni lehet a föld szagát a levegőben! Ezért már volt értelme felkelnünk reggel!

- De....érdemes ezért élni? - kérdeztem óvatosan. Nem akartam magamra haragítani ostobaságommal, de tényleg érdekelt. Tudni akartam, hogy neki mi ad erőt!

- Hát....ezt meg hogy érted? - bizonytalanodott el.

Halkan felsóhajtottam, majd elfordítottam a fejem. Hogy magyarázzam el neki? Nem akartam megbántani, nem akartam, hogy úgy érezze, semmit sem jelent nekem. Szótlanul ültünk percekig, talán órákig, majd hirtelen megköszörülte a torkát.

- Szerintem van értelme élni....még akkor is, ha most nem vagy benne biztos, hogy miért, vagy hogy mi az értelme. Én azért élek, mert látom, mennyire rossz a világ....- ennél a pontnál csak elmosolyodott megütközött arckifejezésemet látva - Látom, hogy minden elveszti értékét, hogy nincs már önzetlenség, és hogy csak az érdekek vezérlik az embereket! Tudom, nem hangzik valami jól, de szembe kell néznünk vele! Ugyanakkor azt is tudom, hogy én nem ilyen vagyok! Hogy nekem sokat jelent, hogy kék az ég, és nem kipufogógáztól szennyes, és hogy zöld a fű, és nem borít el mindent a szemét. Hogy vannak még ilyen helyek, mint ez itt, ahol elfelejthetjük a gondokat. Hogy vannak barátaim, olyanok, mint te, akikért érdemes élni, és akikért érdemes bízni abban, hogy van még remény. Hogy még minden jóra fordulhat! Tudod, nem is olyan rossz a világ! Az én világom egyáltalán nem rossz, sőt....csak nézz körül! Kék az ég, és zöld a fű! Nehéz a szél a föld szagától, és itt fekszünk ketten, barátok, és még vannak rajtunk kívül emberek, lehet, hogy csak tízen, vagy százan, vagy az is lehet, hogy ezren is vannak, vagy több tízezren, akik mind ugyanebben hisznek! Hisznek a saját világuk jóságában, és ez ad erőt abban, hogy felkeljenek reggelente, és szembenézzenek a rossz dolgokkal....érted miről beszélek?

Egy percig csak csendben néztem rá, és arra gondoltam, mennyire buta vagyok. Buta, és vak, mert én nem láttam meg mindezt, nem láttam, mennyire jó a világunk, csak hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a betontömbökből sugárzó reménytelenség. Felnéztem az égre, ami sosem volt még ennyire kék, és belemarkoltam a fűbe, egészen erősen, hogy még a porhanyós földet is éreztem az ujjaim között. Abban a pillanatban nem voltak nagyvárosok, és nem voltak füstölgő gyárkémények. Nem voltak mérgező kipufogók, nem voltak üres üvegeket markolászó hajléktalanok. Nem voltak magányosan élő emberek, nem volt hazugság, csalás, lopás, bűnözés. A mi világunkban nem volt. A mi világunk jó volt!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Semy
Regisztrált:
2009-04-25
Összes értékelés:
6
Időpont: 2009-05-04 19:10:54

nekem öröm, hogy olvastad és tetszett! :) sajnos én is csak nagyon ritkán tudom így látni a világot, alapból nagyon pesszimista tudod lenni, és cinikus is! ez a történet egy jobb pillanatomban jutott az eszembe, és akkor én is így láttam a világot:) remélem több ilyen pillanat lesz!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12581
Időpont: 2009-05-04 17:56:08

Nagyon jó történet, mindenkinek, főleg a sötéten látóknak ilyen olvasmányokat kellene tanulmányozni, s nem elmélyedni a keserűségben, s csak a rosszat, a kellemetlenségeket meglátni.
Igen, ha rossz a hangulatom, én is felnézek a kék égre, megcsodálok egy gyönyörű viráot, a felkelő napot s a városi házrengetegben egy szép régi épületben gyönyörködöm. Igen, sok szép és sok érték vesz körül bennünket, mindannyiunkat. Csak észre kell venni.
Örülök, hogy elolvastam az írásodat.
Kata
Alkotó
Semy
Regisztrált:
2009-04-25
Összes értékelés:
6
Időpont: 2009-05-04 16:50:48

köszönöm szépen! :)
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5416
Időpont: 2009-05-04 14:41:49

Nagyon jó és elgondolkodtató történet. Mely egyben tanulságos is. Gratulálok!
Barátsággal Panka!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) egy tavaszi nap című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Csak röviden... címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Téli depresszió című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék IX. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Elhajóznék veled című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Elmélkedem című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ilona napi köszöntő címmel a várólistára

Klára bejegyzést írt a(z) egy tavaszi nap című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Téli depresszió címmel

Klára bejegyzést írt a(z) Régi utcám című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel ledöntött a letargia címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)