HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48838

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Susanne
2019-09-18 11:44:55

Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: SajnosNemFeltöltés dátuma: 2009-05-11

Pokol - második ének -

Véget ért a nap, és a barna alkony
levette terhét minden elevenről,
így hát egyedül kellett itt maradnom,

s készültem részt venni a küzdelemből
az úttal és a szánalommal bennem;
emlékezet! kérleltem, jól jegyezd föl!

Oh, Ti Múzsák; oh, te hatalmas szellem,
és te elmém, ki róttad miket láttam
most válik el, vagy-e kitűnő jellem.

Így kezdtem hát: 'Költőm, vezető társam!
mielőtt engednél e merész útnak,
tekints lelkemre súlyok bírásában.

Te verselted, mint apja Silviusnak
romlandó testben más világra hágott,
hogy még földi érzéki sem alusztak.

De ha, ki gyűlöli a gonoszságot:
pártfogolta, a fensőbb hatást értve,
akit és amit, s miket még kiváltott,

megnevezte őt - józan ésszel mérve -
a Birodalom s Róma hős atyjának,
ki fent él az ég tizedik körébe'.

Ami s amely, híven az igazságnak,
megalapíttatott szent székhelyének
s nagy Péter trónja, mit majd ráhagyának.

Ez úton - dicsét még te énekléd meg -,
értette meg Aeneas, mi az oka
a pápai palástnak s győzelmének.

Aztán a Választott Edény ment oda,
hogy egyigaz hitnek vigaszt adjon,
mely út az üdvözülés első foka.

De én mért mehetnék, s ki enged vajjon?
hisz sem Aeneas, s Pál a szent sem vagyok:
így méltónak erre senki se tartson.

Félek tőle, vakmerőség lenne, hogy
ha mégis úgy döntök, ez útra szállnék:
mint bölcs, értsd, mit kifejezni nem tudok.'

Mint kiben a régi hév múlni látszék,
és a gond, a kétség újfent rátalál
s szinte már csendesül az első szándék;

így éreztem a sötét domb oldalán,
megriadtam a feladatot látva,
mire bólintnom túl hamar volt talán.

'Ha jól értlek, sejtem szíved mi bántja',
a nemes árnyék így engesztelkedett,
'hited belegyengült a gyávaságba,

mi az embernek gyakorta gátja lett,
hogy a jótettektől is visszaretten,
mint a ló, mi hőköl bokrosodva meg.

Hogy megsegítselek a félelmedben
elmondom, miért jöttem s mit hallottam
mikor irántad szánalom gyúlt bennem.

Ott voltam én is függő állapotban
és akkor egy áldott, szép hölgy szólított,
akitől engedelmes lettem nyomban.

Szeme szebben fénylett, mint a csillagok,
csendes volt és ámélkodtam bájától,
majdan nékem angyal-hangján mondta, hogy

'Nemes lélek, ki jöttél Mantovából;
oh! még sokan emlékeznek nevedre,
és így lesz, míg a pisla fény világol.

Barátomat, ki sorsnak nem kegyeltje:
feltartották a puszta meredélyen
úgy, hogy félelme majdnem elterelte.

Aztán mit róla hallék fent az égben,
hogy elveszetten minden mersze kókad;
félek, késő lesz már a segítségem.

És most indulj hát, használj ékes szókat,
s amiket még megkíván szükséged;
segítsd, hogy én is megvígasztalódjak.

Mert én, Beatrice küldlek ím téged;
onnan jövök, ahova visszavágyok
a szeretet hajt, s gyújt bennem beszédet.

Ha újra az Úr színe elé állok,
szólok rólad, gyakorta megemlítlek.'
elhallgatott, s szavam a csendbe vágott:

'Oh hölgye, az egy erénynek, tőled lett
az ember fensőbb mindoly halandónál,
kik részi az ég legkisebb körének,

oly kedves mit az imént parancsoltál,
hogy már későnek tűnék akarásom,
ne is folytasd, tudom jól mikről szólnál.

Ám mondd, félelem hogy-hogyan nem gátol
leszállni ide: kellős közepibe
a világnak, hisz máris visszavágyol.'

'Mivel igen kiváncsi vagy, most íme:
röviden elbeszélem', válaszolta,
'miért nem félek én lejönni ide.

A félelmet terád csak oly' dolog hozza,
mi ártani még másoknak sem átall,
a többinek nem félelmetes volta.

Isten teremtett úgy, kegyelme által,
hogy hozzám kínjaitok fel nem érnek,
s nem perzselődöm a tengernyi lánggal.

Kegyelettel teljes Hölgye az égnek,
miatta oly sajnálat támadt benne,
hogy érte fent komor törvényt törének.

Ő Luciát magához így rendelte:
'Egy hívednek terád van most szüksége
a bajban, kérlek vedd a figyelmedbe.'

Lucia, minden gonosz ellensége,
felém közelgett, járta oly' könnyű volt,
s én ősi Ráhel mellett ültem éppen.

'Beatrice! Te dicse az Úrnak!'; szólt
'mért nem segítsz rajt? - érted szíve dobog,
úgy hogy miattad elhagyá a pórt.

Hát nem hallod, hogy sír, rettegve zokog?
Hát nem látod, hogy küzd halállal ottan,
oly árban, mit meg még tenger se fogott.'

Tán senki nem igyekezett oly gyorsan
segítni, hogy kerüljem büntetésem,
mint én, mikoron e szókat hallottam;

S indultam, otthagyván a boldog székem,
bízvást erejében szép stílusodnak;
ki hallja, osztozik a dicsőségen.'

Miután elhangzott e néhány mondat,
könnyek gyűltek szeme két csillagába
mik tettre sarkaltak, úgy meghatottak.

És jöttem hozzád, ahogy ő kívánta;
a vadtól megóvtalak, mi feltartott
a boldog hegyre fel, utadba állva.

Mi van hát? Mondd, miért torpansz meg ott?
és miért nem állasz tettre készen
a bátorság téged el miért hagyott?

Hisz az udvarban, fönt a fénylő égben
három áldott hölgy is téged támogat,
és én magam is annyi jót ígértem.'

Mint virággyöngyök, miket az éji fagy
meghajtott s bezárt, és a napkeletben
szárukon lassan kibontják szirmukat;

a lanka virtus épp így éledt bennem,
s a jótól elcsitult a szívem félsze,
hogy felbátorodva beszédbe kezdtem:

'Oh, mily jótét, ki segít nékem, és te
is gáláns vagy, hogy cselekedtél menten,
mikor ő igaz szóit elmesélte!

Te oly vágyakat keltettél szívemben
szavaiddal ahhoz, hogy kövesselek,
így újra felhorgadt a régi tervem.

Most menj, az akaratban legyünk egyek
te vezetőm, te mesterem és uram!'
mondtam, s mikor elindult: hívott, menjek,

s én is megkezdtem szörnyű, merész utam.

még alakulhat...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2010-04-15 12:21:22

köszönöm Nektek...


épp írom át... modernítem
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2010-04-14 11:11:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Elolvastam a második éneket, és nem bántam meg. Hatalmas élmény Dante Isteni színjátéka, általános műveltségünk elengedhetetlen része.

Rozália
Alkotó
Regisztrált:
2009-08-27
Összes értékelés:
418
Időpont: 2010-01-28 22:15:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hatalmas élmény volt olvasni a második részt is!
Aki nem olvassa az megfossza magát ettől...
Gratulálok és további sikereket kívánok!
Üdv: fátyolfelhő
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2009-06-11 09:48:08

Sokáig távol voltam, de visszatértem az oldalra... és örülök, hogy olvashattam Tőled a második éneket is.
Igen, nagyon nagy irodalmi esemény... kívánom, hogy legyél sikeres a fordításoddal!!!
Továbbra is nagyon szeretem az írásaidat.
Várom a folytatást!

barackvirág
Szenior tag
Regisztrált:
2006-03-22
Összes értékelés:
359
Időpont: 2009-05-14 20:35:36

Köszönöm kedves Kata!

A fenti mű Dante Isteni színjátéka akar lenni, illetve annak egy fordítása.
mind az eredeti, mind a babitsi fordítás olvasható a neten.
Gondolom, azért nem érkezett hozzászólás, mert fel sem fogják ennek a műnek a jelentőségét. Talán a legnagyobb, legsokatmondóbb költemény, amit eddig írtak. Ennek a lefordítása egy ország életében a legnagyobb irodalmi esemény.

Biztos, hogy alakul még, mert még lektorálás előtt van.

Mégegyszer köszönöm ittjártad és véleményed.


gábor
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12600
Időpont: 2009-05-14 19:09:33

Mivel az eredeti művet nem ismerem, ezért csak a vers formáját, ritmusát és a rímek összecsengését figyeltem. A szövege is szép magyar stílusban gyönyörködteti az olvasót. Gondolom, a vers hosszú volta miatt nem érkezett eddig több olvasó.
(Tetszik a megjegyzés: még alakulhat...) Ugyanis én a verseimet az elkészülte után úgy faragom-javítom-szépítem naponta, mint Luca karácsony előtt a széket!)
Üdvözlettel: Kata

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Susanne bejegyzést írt a(z) Ahogy soha senki című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

bobojszaki alkotást töltött fel ahogy címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Jakab Ödön: Rezignáczió / Resignation címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Egy pacsirtához címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotásho

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nem mondhatom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)