HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2009-05-22

Árad az Ipoly

Nem mostanában történt, amiről regélek, akkor 1966-ot mutatott a naptár. Március volt, a hideg gyorsan melegre váltott, olvadni kezdett a télen felgyülemlett hó. A közeli Tátra magas hegyeiből lezúduló víz egyre jobban közeledett a csendes folyó felé; a város mellett elhaladó részén mély medréből kilépve, veszéllyel fenyegette a kis települést.
Hiába a felkészülés, az előkészületek, a vízár csak jött, minden útjába akadt hordalékot, szennyet, kitépett fákat és ágakat, állatokat és bútorokat görgetve, magával sodorva, zúgva, megállíthatatlanul hömpölygött, félelmet keltve az emberekben.

Máskor a csendesen kanyargó, hazánk északi határfolyója mentén sétálva, a város természetkedvelő közönsége élvezettel csodálta a mély mederben folydogáló vizet, a benne úszkáló halakat. Az Ipoly-part bizonyos részeit a horgászok előszeretettel látogatták. A folyó mindkét partját dús növényzet szegélyezte, a fűzfák mélyen lenyúló ágait nyaldosta a víz. Az égerfák gyökerei a folyóban fürödtek. Mindkét parton rét húzódott, egyik oldalán Balassagyarmat, a túloldalon a városnak a Trianonban leszakadt szerves része, Tótgyarmat fekszik, amit most Szlovákgyarmatnak neveznek.

Télen-nyáron sokan szeretnek sétálni a vízparton, ahol mindig tiszta és friss a levegő, mert a szellő vagy a szél a port és füstöt mindig továbbsöpri a várostól. Mások a kutyáikat vezetik pórázon, vagy futtatják a fák árnyékában. Minden évszakban felüdülést jelent egy folyóparti séta: télen a befagyott folyó mentén, térdig gázolva a fehér hóban, csupasz fűzfák közelében, a táj szépségében gyönyörködünk, tavasszal a fűzfa barkája díszíti a tájat, és az ébredő természet köti le az oda látogatók figyelmét, nyáron a dús puha pázsiton, árnyas fák alatti séta, ősszel a nyarat búcsúztató természet nyugalma nyújt kellemes kikapcsolódást a rohanó világban.
Lakásunktól nem esik messze az Ipoly, ezért én is arra sétáltam kisgyermekeimmel a jó levegőn, a legkisebbet még babakocsiban tolva. A két idősebb testvér ott vizsgálódott a növények között, virágot szedtek, nézték a partról a folyóba ugráló békákat és úszkáló halakat, ismerkedtek a fűszálak közt élő bogarakkal.

Az Ipoly folyó általában sekély vize mélyen kanyargós medrében csendesen folydogált. Régebben minden nyáron kijelöltek fürdésre egy folyószakaszt, ahová sokan szívesen jártak családostól. Száraz időben, alacsony vízszintnél kisgyermekek ficánkoltak benne, a nagyobb lurkók mezítláb átgázoltak a túlpartra, előfordult, hogy a határfolyón átléptek a tilosba, "idegen ország" tiltott területére. Nem rossz szándékkal, talán csak véletlenül, de gyakran kellemetlenség támadt belőle, mivel a szolgálatot teljesítő határőrök éberen vigyázták a határfolyó mindkét oldalát.

Nem először fordult elő, hogy kiöntött a folyó, ezért most sem jött egészen váratlanul. Tavaszi hóolvadáskor a csendes folyócska sokszor hatalmas és veszélyes folyóvá változott, óriási gondot jelentve a folyóparti településeknek, és a város partközeli lakóinak. Nemcsak a hirtelen tavaszi hóolvadás, hanem a nagyobb esőzések alkalmával, nemcsak az árterületet lepte el, hanem a város Ipoly-part felőli városrészét is fenyegette az árvíz.
A tavaszi hóolvadáskor az Ipoly szinte menetrendszerűen kilépett medréből, elárasztva réteket, kerteket, partmenti utcákat, az óvárost, a folyóparton sorakozó épületek pincéit és udvarát megtöltötte a piszkos hordalék.
A város vezetősége fölkészülten várta az áradatot, most is időben mozgósította a megszokott szervezeteket: a helyi Határőrséget, Tűzoltóságot, a Polgári védelmi osztagokat, a város vezető embereit szakembereikkel, a tanácsapparátus szinte valamennyi dolgozóját, és minden épkézláb embert, akire számítani lehetett. Nagy készültség mellett rendben folytak a mentési munkálatok a folyóparton, az elöntött részeken. Jöttek-mentek a telefonok, nyüzsgött az egész ház, olyan volt, mint a megbolygatott hangyaboly, hasonlóan az elöntött vízparti részek, ahol egymás mellett serénykedtek a város lakói is.
Óránként kellett az Ipoly régi, láncokkal lezárt, határt jelölő, gyaloghídja melletti mércénél az áradás szintjét ellenőrizni, mivel a mostani, az eddigieknél is nagyobb, pusztító áradás tört a városra, olyan, hogy hiábavalónak bizonyult az ún. "nyúlgátakkal" való védekezés. A mentési munkálatok ellenére nemcsak a partmenti utcákat öntötte el, hanem feljött egészen a Révész Gábor utcáig, ahol az akkori bank épületének falát nyaldosta. Mi akkor az utcával szemközt, a Rákóczi út 41. számú épületben laktunk, az ablakból is látni lehetett a piszkos áradatot, a folyó káros tevékenységét, amely már a főutcát is fenyegette.
Megteltek a pincék, a partmenti, és a mélyebben fekvő utcák házaiba is beszivárgott a víz, óriási károkat okozva a lakosságnak. Hosszú idő telt bele, hogy a víz utánpótlása elapadjon, addig rengeteg munkát, gondot okozott nemcsak a városnak, de a folyópart mentén elterülő falvak lakosságának is.

Szerencsésnek mondható, hogy alig egy éve, tettrekész, rátermett ember került a város élére tanácselnökként, aki szívvel-lélekkel látta el feladatát, valóban mindent megtett a városért, amit lehetett azokban a nehéz időkben.
Most is, amint leapadt az ár, a legmagasabb fórumokon tett lépéseket annak érdekében, hogy szabályozzák a folyót, nehogy megismétlődjék a pusztítás. Mozgósította az apparátus szakembereit, fölkereste az országos szervek vezetőit, a parlamentben folyosóbeszélgetéseket, és különféle minisztériumokban tárgyalásokat kezdeményezett annak érdekében, hogy az Ipoly folyónak a várost érintő részét szabályozzák. Elképzelhető, mennyi utánjárást, tárgyalást, munkát igényelt annak véghezvitele, hiszen nemcsak a felettes hatóságokkal, hanem idegen állami szervekkel is egyeztetni kellett, ami később az országhatár kiigazítását is maga után vonta.

Nagy erőfeszítések árán sikerült megnyernie az illetékes fórumokat, és megkezdődtek az országhatár mindkét oldalán az Ipoly szabályozásának óriási munkálatai, a folyó medrének eltérítése úgy tervezve, hogy a város mentén messzebbre kerüljön a beépített résztől. Sikerült elérni, hogy a folyó már 1967 novemberében új medrébe terelve folytatta útját. Ezzel egy időben elkészült az új híd, és a közös csehszlovák-magyar határátkelő állomás épületegyüttese.
Az Ipoly szabályozásával a város területet nyert, amit aztán a nemzetközi tárgyalásokat követően máshol kárpótoltak, lévén az Ipoly határfolyó. Még jó, hogy a munkálatok szinte egy év alatt elkészültek, viszont a határ kiigazítása hosszú időbe telt, és csak nemrég' történt meg a nemzetközi jóváhagyása.

A város lakói annak az embernek köszönhetik, hogy a folyó mellé épített gátak védik a várost az áradásoktól. Azonban megváltozott a csendes és békés Ipoly-part, mivel nemrég ott épült ki a várost elkerülő új út. Igaz, hogy ezzel a városközpontban lakók megszabadultak a nagy kamion- és egyéb nagy jármű-forgalomtól, azonban a folyó környéke, bája, már nem a régi. Amikor mostanában kimegyek a folyóhoz, a szabályos mérnöki munkával megépített korszerű útról nézve, nosztalgiával gondolok a környék elmúlt buja és természetes szépségére, de nem felejtem el, és lelki szemeim előtt megjelenik az a hatalmas, hömpölygő áradat, ami bennem, és mindenkiben félelmet keltett.


Jegyzeteim alapján összeállítottam: 2005-ben

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-11-25 17:22:13

Kedves Lyz!
Bizony, senkinek sem kívánom, hogy megismerje a háborút, az árvizet. Korábban is mindenkinek azt mondtam, akik apróságokra papaszodtak, hogy csak az ne legyen, de hozzátettem, ne legyen még világválság sem, ami a szüleim éltek át, és nagyon sokat hallottam tőlük róla, mivel jár. Hát azt, sikerült megélnünk, de azt hiszem, senki sem örül neki.
Milyen folyó mellett laksz, ahol árvíz volt 2006-ban. Az is borzasztó, mivel az épületek falait is tönkreteszi, s mindent, amit fölér! Szörnyű lehetett. Akár egy tűzvész, az sem leányálom.
Sajnálom, hogy Nektek is volt ilyen nagy szürnyűségeket átélni.
Örülök, hogy tetszett az írásom. Szerencsés volt a város, hogy az akkori igen aktív vezetője mindent megmozgatott, s akkor eltértették az Ipolyt, s azóta a városnak nem kell félnie az árvíztől.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szeretettel: Kata
a
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2009-11-24 06:55:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Szomorúan olvastam írásod, mert eszembe juttatta a 2006-os árvizet, mely a földszintet elöntötte , és tönkre tette a felújított lakást, a fenyő konyhabútort, úsztak a fűszerek, s a nehéz tölgyfa asztalom is , mint egy papírhajó úgy ringott, máskor 4 ember alig tudta megemelni...Egy borzalom volt, minden műszaki eszközünk, amiket pont abban az évben cseréltünk le, tönkrement...Kezdhettünk mindent elölről..Írtam is egy novellát róla, majd felteszem a regény után. 3 napig egy méter magasan volt a lakásban a víz, mert a sok esőtől átszakadtak a gátak, s a meder ahol utat talált kiöntött...Nem kívánom senkinek...
Egy tragédia az árvíz...:(:(:(
Remek írás...szomorú témáról...
Ölellek: Lyza
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-05-24 18:00:05

Kedves Panka!
Bizony, az árvíz azokra nézve, akiket közvetlenül érint, olyan, mint a háború pusztítása. Mindent, ami útjában áll, elsöpör. Még azokat sem tudja teljesen kártalanítani, akiknek biztosítást kötnek ellene.
Az, akiről megemlékeztem, fantasztikus ember volt. 12 évig dolgoztam közvetlenül a közelében, bármilyen tempót diktált, élvezet volt mellette dolgozni, látni az eredményeket, amik általa megvalósultak! Ajánlom, ha időd engedi, olvasd el a DIGI kötetek közt a Kisvárosunk tizenkét éve c. kisregényemet.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-05-24 17:53:04

Kedves Marietta!
Olyan nagy árvíz borzasztó, sosem felejtem el azt a látványt, amint a koszos víz hatalmas tárgyakat görgetve söpört végig a város házaitól egy keskeny út távolságban.
A tiszai árvíz pedig az én legnagyobb szerememet mosta el (képletesen), mivel vezette a munkálatokat, s ott szerzett súlyos betegséget.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5349
Időpont: 2009-05-24 17:43:31

Kedves Kata!
Félelmetes látvány az árviz és még félelmetesebb amikor családokat tesz tönkre mert odaveszik mindenük.Jó, hogy vannak olyan emberek akik ilyenre is odafigyelnek és tesznek a közösségért. Élvezettel olvastalak!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2009-05-24 16:02:20

Kedves Kata!
Apósom, a Tisza áradásakor segédkezett, megfeszített munkával.Sokat mesélt arról.Megrázó volt.A víz képes mindent alámosni, elpusztítani.
Üdv:Marietta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2009-05-23 23:16:33

Kedves Eszti!
Iga, nem mai történet, mégis olyan, ami mindig megrázza az embereket, főleg, akik átélték az eseményeket.
Köszönöm, hogy nálam jártál és értékelted szerény írásomat.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-05-23 09:58:21

Kedves Kata!
Félelmetes látvány, amikor egy folyó kiárad. Már én is láttam ilyet. Köszönjük, hogy megosztottad velünk az Ipoly áradását.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)