HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48849

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: NurseFeltöltés dátuma: 2009-05-28

Osztálytalálkozó

Ülünk egymással szemben. Két ismerős ismeretlen. Te nézel engem mosolyogva, én meg téged nézlek derűsen. Az arcomon rám ragasztott nevetés. Zavarban vagyok, mint ahogy te is biztosan.
Nézek a szemedbe és próbálom ott felfedezni azokat a régen vágyott félrenézéseket, a cinkos összekacsintásokat, amik egyé forrasztottak bennünket annak idején, de valahogy nem találom sehol. Pedig te vagy az, biztosan. Olyan nagyon ismertelek, sokszor szólnod sem kellett, tudtam, mit fogsz kérdezni. Most meg nem tudok rólad semmit.
Elmondjuk az illendőség közhelyeit. Csupa feledhető kérdés, csupa érdektelen válasz. Várok, még mindig várom, hogy leomoljon az évek alatt felépült fal kettőnk között, de nem változik semmi. Látom, néha félrenézel, másokat keresel a tekinteteddel. Ott, a legutóbbi kérdésednél is. Meg sem vártad, mit felelek, máris valami más gondolat foglalta el azt a kevés időt, amit nekem tartogattál.
Én nem kérdezek. Úgy érzem, nem lenne őszinte a válaszod. Nem mondunk semmi fontosat. Pedig mennyi mindent szeretnék elmondani neked, ha kérdeznéd. Apróságokat. Tudod, nekem az apróságok a fontosak.
Aztán már csak emlékeket keresek a szemedben, olyankor, amikor rám nézel. Azokat még megtalálom. Nem kérdezem meg, hogy te is emlékszel-e. Nincs értelme. Tovább lépek.
Aztán egész este sóvárogva nézek feléd, és sajnálom a szavakat, amiket nem mondtunk ki, sajnálom az emlékeket, amiken nem nevettünk úgy, mint régen.
A temetőbe menet aztán valami megérint bennünket a múltból. Egymás mellett megyünk, lassan, hogy el ne tévesszük a helyet, ahova igyekeztünk. Emlékszel - kérdezed -, emlékszel, még a régi szobára? És az a bizonyos matek óra? A fiúra a buszon, akibe mind a ketten szerelmesek voltunk? Nem beszéltünk egymással hetekig. Rossz volt..
Igen rossz volt, mint ahogy rossz volt ez a huszonöt év is beszélgetés nélkül. Mikor lesz a következő? Lesz? Akkor lesznek szavaink egymásnak? Semmi nem biztos. Csak a remény, hogy találkozunk öt év múlva.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-05-29 16:07:14

Szia!
Nagyon jó írás. Engem is sokként ért, mikor tíz év után újra láttam osztálytársaimat.
Szeretettel: Rozália
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5073
Időpont: 2009-05-29 08:14:54

Sok év után egy kisebb sokk az osztálytalálkozó. Útjaink szétváltak, elkanyarodatak egymástól. Megváltoztunk. Az első pillanatban hiába keressük a másikban azt, akit emlékeinkben őrzünk. De a sok, azóta lerakódott, hordalék alól, a felidézett emlékek hatására mégis kibukkannak újra a régi arcok.
Gondolatébresztő, jó írás.

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-05-28 19:55:08

Köszönöm!
Legalább így kaptam némi képet egy osztálytalálkozóról. Azt hiszem, nem is fog hiányozni már. Olyan összetartó osztály volt a miénk, hogy még egyetlen találkozó sem volt szervezve. Általános iskolai sem. Nagyon érdekes, elgondolkodtató írás.
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-05-28 19:05:07

Kedves Nurse!

Ezt nagyon jól elkaptad! A távolság és az idő valóban láthatatlan éket üt a régi barátságok közé. Nagyon furcsa érzés!
Tetszett az írás! Minden szava lekötötte a figyelmemet!
Gratulálok!

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1667
Időpont: 2009-05-28 17:37:15

Nos, ez érdekes. Nekem nemrég volt 15 éves érettségi ill. 20 éves ált. isk. találkozóm is. Persze, vannak illendőségi közhelyek, tiszteletkörök, és emlékek is felidéződnek, de ha valaki igazán érdekel, azzal megtalálod a módját, hogy tartsátok a kapcsolatot. Ha igazán akarod. Én ezt tapasztaltam.
Üdv,
Poppy

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) édes mézes című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Októberi momentum című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Vándorok című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ami marad című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Hóesésben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A fényben című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egymásra csavarodott fák című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Babavárás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Hervadás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem akarok már mást című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)