Tisztelt Hölgyem!

A tapintatlan zavarásért szíves elnézését kérem,
A rám áldozott idejét viszont sajnos meg nem térítem!
Sőt, nyomatékkal fölszólítom Önt:
Fizessen!
De ne halogassa kérem,
Nagyon siessen!
Hogy miért?
Azt én Önnek most nyomban, itt ecsetelem,
Dőljön hátra addig bent, a kereveten!
Eszem ágába sem jutott, hogy Kegyed felbosszantsam,
A vészharangot ellenben ideje megkongassam!


Először is:
Ön a kezdetektől szinte mindent rosszul csinált,
S azóta se hozta rendbe ezt a súlyos hibát!
Egy árva szó nélkül hagyta el a szülői házat,
Gyorsan messze szállt visszhangja az anyai áldásnak!
Róluk onnantól fogva tudomást sem vett,
Másnak lényükről még csak utalást sem tett!
Megrögzötten kerülte a gyűlölt iskolát,
Csellengéssel töltötte a teljes kiskorát.
Bűntársakhoz szegődött, az utca volt az otthon,
Egyik reggel Budapest, majd másnap este Sopron.
Alkohol és cigaretta csalta korán kelepcébe,
Züllöttség és önpusztítás lett mindennek eredménye!


Élvezettel gyötörte a kisebb pajtásokat,
Elárulta később a régi, jó bajtársakat!
Az út ettől kezdve már egyedül vezetett,
Bár állítása szerint sok férfit szeretett!
Egy ideig kihasználta őket, majd mindet elvadította,
Egyszer teherbe is esett, ám magzatát gyáván eltaszította!
Hogy tudott-e Ön erről? Kissé kétlem!
Már drogfüggő volt akkor, de nem vétlen!


Megismétlem, Hölgyem:
Kérem, fizessen!
Kell, hogy valaki Önnek még hihessen!
Elkövetett már számos fájdalmas vétséget,
Én mégsem kívánok Önnek mást, csupán szépséget!
Megbánta-e a múltat?
Hajlandó-e szembenézni a jövővel?
Óhajtja-e az újat?
Vagy beéri talán a beteg csömörrel?


Tudja, a leggyalázatosabb bűn az elzárkózás,
Ha többé nem változik meg, Önben nincs megrázkódás!
Ha beismeri, hogy tévedett, s nyit az emberek felé,
Megértheti egy szerető szülő hívásának jelét!


Igen, a Kedves Édesanyja már régen megbocsátott,
Ki megbánta, hogy Önre harminc éven át nem vigyázott!
Ön nem kereste,
Ő mégis le tudta nyelni a keserű bosszút!
Ön elfeledte,
De ő bámulatos módon sose vette rosszul!
Mindig úton volt Önhöz, most végre megtalálta,
Fizessen azzal, hogy szereti, s térjen vissza a családba!


Fizessen, de higgye el, nem kell a pénze,
Csak azt, hogy szeretik, vegye végre észre!
E levélben nem kínálok mást, csak kettőjüknek némi orvosságot,
Emellett kívánok felhőtlen s örökké tartó, nagy boldogságot!