HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49234

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ÁfonyaFeltöltés dátuma: 2009-06-04

Kavicslegenda (Előszó)

Bár manapság ritkaság számba megy, de vannak még emberek, akik ismerik a kövek nyelvét.
Micsoda ősi, ember előtti nyelv! A kommunikáció legtitkosabb formája, melynek nem kellett változni az idővel, mert tökéletesnek született. Ereje egyszerűségében rejlik. Nyelvtanja nem engedi szavakká tördelni a gondolatot, gazdagsága és kifejező ereje határtalan. Ritmusa, épp mint a szívverés. Csodálatos nyelv és míg léteznek kövek, bárki megtanulhatja tőlük, ha van füle. Bizony füle, az a két kicsi ott oldalt! Azt kell hegyezni hozzá!
Legkönnyebben séta közben tanulható, például a városi szobrok igen segítőkész tanárnak bizonyulnak! Kőmosolyuk szegletében mindig bujkál 1-1 történet.
Na persze, az i g a z i mesterek a hegyek! Sziklameséik akár egy híd, ívelnek át a múltból a jövőbe! "Egyszer voltam, hol nem voltam..." na meg az üveghegyek.
Valamikor minden ember ismerte a kavicslegendákat! A kis kacsakő meséjét a vízfodrokról! Vagy a barlangok cseppköveinek, vízesések lépcsőinek, ösvények göröngyeinek példázatait. De mára szétszórtuk, falakba építettük, sírkőbe temettük a kőmeséket. Rájuk erőszakoltuk a saját történeteinket, de mi lehet még sosem hallgattuk meg az övékét...az otthonukról.
Az édenkert hegyei? Kavicsok Ádám talpa alatt, Dávid csúzliköve?
Milyen volt az idő előtti idő?
Milyen lehet teremtő gondolatból születni és halhatatlanná válva sodródni a kezeink között...Nem lehet véletlen, hogy Isten a csendet tette a kövek nyelvévé...hisz, ha belegondolunk, ez az egyetlen nyelv, amit minden teremtmény ismer, de az ember hajlamos nem tudomást venni róla. Elnyomja a csendet a saját szavaival megfosztva a lelkét a hírektől, sokszor mondatokba kényszerítve olyan szabad dolgokat, mint például az érzések. Ha én lennék a szeretet, leginkább hülyén érezném magam, mikor kimondanak. Persze nem feltétlenül, de leginkább. Nem lehet a virágot megfosztani az illatától.
A csend része mindennek, a nagyobb fele. A gondolatok láthatatlan-hallhatatlan és a szó másik értelmében is hallhatatlan formája, ami minden emberben kell, hogy létezzen.
Tudósok csak sejthetik, hogyan keletkeznek, de kétlem, hogy valóban értik is. És ha magunkban se értjük, miből következtetünk arra, hogy egy kőben vagy bármi másban nem léteznek? Egy kő csendje végül is ugyanolyan, mint az enyém. Talán most mosolyog az orra alatt a kedves olvasó, hogy micsoda képtelen gondolat már ez?! Talán igaza is van, talán nem...
Honnan veszi a bátorságot az ember, hogy magához viszonyítson mindent? Valóban a fejlettség, az intelligencia jele, hogy tudunk beszélni? (Például káromkodni és porrá zúzni valakit a sértéseinkkel.) Más anyagból gyúrtak minket, rugalmasabb, mozgékony, kecses test, csodálatos szervezet! De ettől még tisztelni lehet a követ is és csodálni benne, hogy mennyire más. Bár nincsen lelke, de ettől még beszélheti a lelkek nyelvét! Én se vagyok virág, mégis van illatom! Talán ezért is értjük meg egymást olyan jól a cserepes orchideámmal:]
De psszt! Ideje elnémulni!
Hallod már?
Érted már?
Majd túlcsordul a csend a kövek történeteitől!
És még valami: nem úgy van, hogy van a világunk és benne vannak kövek is. Nem. Egy kavics éppannyira valósan a világ, mint én. Nézőpontja csak Istennek lehet.

Egy napsütötte szikla barátságának emlékére, akin mindig örömmel pihenek meg felhőtúráim során

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2009-06-06 22:40:21

Nekem is nagyon tetszik az írásod, talán éppen a különlegessége miatt. S miért ne beszélnének a kövek? Az ókori embertársaink által faragott és megmaradt emlékek mennyi mindent tudnának elmondani, csak legyen valaki, aki meghallgatná őket.
Örülök, hogy a szép gondolataidat megosztottad velem.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2009-06-04 23:14:58

Kedves Áfonya!
A köveknek is vannak hangjaik. A hulló kő koppanása. A földrengés köveinek dübörgése. A tenger sodorta kövek surlódó hangja. A kavicsok ropogása a lábak alatt. A patak sodorta kő koccanása... stb. Azt pedig senki sem tudja, hogy a kövek csendje: valóban csend-e? Az elmékben felbukkanó gondolatok honnan jönnek... talán éppen a szikládból, amin üldögélni szeretsz. Bár a racionalizmus szögesdrótját tanuljuk meg magunk köré fonni egész életünkben, a világ nem törődik ezzel. Mi is a részei vagyunk, és beszél hozzánk.
Ha csendben vagyunk, meghalljuk. Szép gondolat. Tetszett nagyon az írásod.
Judit

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Z… címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Farsang az óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)