HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48837

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2019-09-17 18:35:14

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2009-06-10

Átmulatott éjszakák

Az alvás többé-kevésbé rendszeres ciklusokban zajlik. Amennyiben ezeket a rendszeres ciklusokat tartani lehet, akkor nincs is semmi baj, viszont, ha felborul a ciklus, vagy netán nem is létezik már, akkor a világ, mint egy tükör, ami összetörik, ezer darabra hullik. Minden darabja szúrós és ellenséges, ami felkarcolja a testet, felőrli lelket. A sok apró sebből, pedig elszivárog az élet.
- Egy kávét legyen szíves! - szólt oda a fekete frakkban ülő úr a pincérnek.
- Máris hozom! - nyugtázta a pincér a kérést, és meghajolva távozott.
A kávé szó hallatára némi fény csillant Teleki Zsigmond szemében. Fejét lassan a fekete frakkos úr felé fordította. A mozdulatban a végtelenség volt elrejtve, legalábbis Teleki Zsigmond így érezte. Attól félt, mire pillantása az úrra vetődne, az úr rég eltűnik örökre. Pedig célja volt a pillantással. Nem akarta, hogy próbálkozása kudarcba fulladjon. Minden erejére szükség volt, hogy felgyorsítsa ezt a mozdulatlanságot. A legnagyobb meglepetésére, mint egy mechanikus gépezet, izmai engedelmeskedtek, a fej elkezdett fordulni.
A frakkos úr közben újságot vett maga elé, széthajtotta és olvasni kezdett. Mire Teleki Zsigmondnak irányba állt a feje, az újság falként emelkedett a pillantás elé. Teleki csak a betűhalmazok folyamát látta, ami egyre homályosabban hömpölygött szemei előtt. Óriási erőfeszítést kellett tennie, hogy feje ebbe az oldalvás helyzetbe maradjon, és arra is összpontosítania kellett, hogy szemeit nyitva tartsa.
- Elnzst! - motyogta halkan. Szája képtelen volt rendesen artikulálni. Semmi hang nem jött ki belőle.
A frakkos úr meg sem moccant. Nem hallott semmit a hangból, és ha hallott is volna, akkor sem biztos, hogy figyelmet szentel neki.
- El-né-zést! - szótagolta lassan Teleki a lehető legnagyobb hangon, amit a hullafáradtság engedélyezett számára.
Teleki Zsigmond teste, a megterhelő feladat után, vágyta a megérdemelt pihenést, és ennek azt a módját választotta, hogy elernyesztette az izmokat. A frakkos úr, amikor kihajolt újságja mögül, így csak egy lehorgasztott fejű, alvó embert látott a szomszéd asztalnál, ahonnan sejtése szerint a hang jöhetett. Körülkémlelte a kávézót, hátha máshonnan származott a megszólítás és ráakad a hang gazdájára, de rajta és az alvó úron kívül, ebben a korai időpontban senki nem időzött a helyiségben. Talán képzelődött. Ügyet sem vetve az alvóra visszatért az újság hasábjaihoz. A pincér éppen akkor hozta a kávét.
- A kávéja uram! - mondta és méltóságteljes mozdulattal letette a csészét a frakkos úr elé.
- Köszönöm! - szólt oda a frakkos úr, majd az újságot félbehajtva az asztalra hajította. Még egyszer az alvóra pillantott. - Ki ez az úr? - kérdezte.
- Teleki Zsigmond - válaszolt a pincér.
- Elég rossz bőrben van szegény. Nem gondolja?
- De valóban, bár ezen nem kell csodálkozni. Én is rossz bőrben lennék, ha három napja nem aludnék, és csak kávén meg italokon élnék.
- Hogyan? - kérdezte meglepődve a frakkos úr. - Három napja nem aludt? Ezt Ön honnan tudja?
- Onnan uram, hogy három napja Teleki úr itt tartózkodik nálunk, ennél az asztalnál.
- De miért?
- Hogy mulasson és ébren tartsa magát - válaszolta a pincér -, ami ezidáig sikerült is neki.
- Miért akarta ébren tartani magát? - érdeklődött a frakkos úr.
- Fogadásból.
- Fogadásból?
- Igen. Tudniillik, a múltkor Szentirmai Péter úr, aki mellesleg Teleki úr barátja, a múlt héten azt híresztelte nagyhanggal, hogy egyszer Budán a Lugasban négy napon keresztül mulatott és egy szemhunyásnyit sem aludt. Teleki úr ezt a négy napot akarta túlszárnyalni, és bebizonyítani, hogy ennél sokkal többre képes. Végigmulat ő öt napot is, ha kell. Legalábbis ezt mondta. Ebből állt a fogadás is.
- És már három napja itt van és csak mulat?
- Igen. Három napja itt van, és csak mulat. Legalábbis többnyire. Ilyenkor kora reggel persze nem. Ilyenkor kevés a vendég, nincs, akivel mulathatna. A barátai csak tíz óra tájban érkeznek, hogy segítsenek neki vigadni.
- Veszélyes dolog a nem alvás - dünnyögte csak úgy maga elé a frakkos úr.
- Meg lehet szokni - mondta a pincér. - Sokszor van, hogy két napot is végig kell talpalnom alvás nélkül. Nincs abban semmi veszélyes.
- Hát, tudja orvosként láttam már egy-két érdekes dolgot. És én azt mondom, az ember, ha teheti, aludja ki magát.
- Csak nem mindig teheti mindenki! - szúrta oda szenvtelenül a pincér az orvosnak.
- Na igen! Sajnos nem mindig teheti! Mikor az ember már huszonnégy órája a műtőben varja össze a sebeket, akkor nincs apelláta. Bírni kell! Aztán meg úgy rogy le az ágyra, mint egy ruhadarab, amit odahajítottak.
- Ez valóban nem könnyű - mondta együttérzőn a pincér, elszégyellve magát az előbbi gúnyos megjegyzés miatt, ami inkább a társadalmi rangnak szólt, mint az embernek. - Minden szakmának megvannak a nehézségei.
- A szakmáknak igen, de nagy balgaság, ha az ember maga jelenti a nehézséget saját léte számára. Nézze! - mutatott Telekire. - Mintha egy halott ülne abban a székben. Tudja kiket láttam így aludni?
- Kiket? - kérdezte a pincér miközben Telekit nézte.
- Vagy a nagyon öreg embereket, vagy azokat, akik nagyon betegek voltak. Olyanokat, akik a halállal viaskodtak életük utolsó napjaiban. Ők aludtak el így a kórházi tolószékekben egyik pillanatról a másikra. És ha szólt hozzájuk valaki, nagy ritkán fordult elő, hogy kinyitották még szemüket. Ilyenkor is csak azért tették, hogy jelezzék, nem akarják tovább, most már hagyják őket. Ez volt azokban a tekintetekben.
- Sokszor lát ilyen embereket?
- Sokszor.
- Szörnyű lehet.
- Nem az - mondta az orvos -, nem szörnyű. Van benne valami földöntúli nyugalom, ahogyan ernyedten ülnek a székben és álmukkal belekapaszkodnak a másvilágba.
- Érdekes meglátás - gondolkodott el a pincér.
- Nincs valami heverőjük, ahová lefektethetnénk ezt a Telekit? - kérdezte az orvos.
- Hátul az irodában van egy pamlag. Oda talán bekísérhetjük, de ezt előbb meg kell beszélnem az üzletvezető úrral. Ha megbocsát egy pillanatra.
- Persze, csak tessék. Menjen, beszélje meg a dolgot a felettesével.
A pincér eltűnt a csapóajtón, ami a hátsó részt választotta el a kávézó résztől. Az orvos felállt és odament Telekihez. Közel hajolt hozzá, tüzetesen szemügyre vette a testet. Fiatal, erőtől duzzadó test volt. Megfogta Teleki kezét, majd kitapintotta pulzusát. A pulzus nagyon halványan dobolt az orvos ujjai alatt, félő volt, hogy hamarosan eltűnik. Most már nem is tűnt annyira fiatalosnak a test.
- Fazekas úr megengedte, hogy bevigyük Teleki urat a fekhelyre - szólalt meg váratlanul a közben visszaérkező pincér.
Az orvos összerezzent a hangtól, ami kizökkentette aggódó gondolatai közül. Jelezte a pincérnek, hogy rendben van. Megfogták Telekit, majd hátravonszolták a hátsó irodába. Fazekas úr az asztalánál ült és a tegnap esti számlákkal bíbelődött. Nem nagyon törődött a történtekkel. Amikor Telekit ráfektették a pamlagra, csak bólintott és beleegyezésképpen rámosolygott a doktorra.
- Teleki úr nevében köszönöm, hogy megengedte...
- Szóra sem érdemes - legyintett az üzletvezető, majd valamit elkezdett feljegyezni az egyik számla aljára.
- Mennyit ivott Teleki úr az elmúlt három napba? - kérdezte az orvos a pincértől.
- Néha-néha igencsak felöntött a garatra.
- Aggódom Teleki úr miatt. Nagyon gyönge a pulzusa. Nem is tudom... Talán kórházba kellene szállítani.
- Úgy gondolja, hogy Teleki úr veszélyben van.
- Talán igen. Mindenestre megnyugtatnám orvosi lelkiismeretem, ha beszállítanám a közeli kórházba.
- Hívjak egy mentőt? - kérdezte a pincér.
- Elég, ha leint egy taxit. Azon beviszem.
- Máris intézkedem - mondta a pincér és kirohant az utcára.

- Még nem ébredt fel? - kérdezte Fügedy doktor a nővértől.
- Meg sem moccant, és a szemét sem nyitotta ki - válaszolta a nővér.
- Már lassan huszonkét órája alszik - jegyezte meg az orvos. - Ha felébredne, azonnal szóljanak nekem.
- Igenis doktor úr!
Azzal Fügedy doktor kiment a szobából. Fáradt volt az elmúlt éjszaka miatt. Tulajdonképpen nem is volt kedve elmenni arra az idétlen fogadásra, amit a Kovácsék adtak. Meghívtak mindenféle ripacsot, akik csak idétlenül tudnak vigyorogni a másikra, és életük középpontjában nem áll más csak a pletykák és intrikák. Az ilyen fogadások a legfárasztóbbak. Aztán meg itt van ez a Teleki, akit a kávéházban szedett össze. Végigmulat három napot a büszkesége miatt, hogy megmutassa a világnak, hogy ő is valaki. Abba meg nem gondol bele, hogy akár a halál karmaiba is beletáncolhatta volna magát. Aki ennyit iszik, és ráadásul nem is alszik napokon át, az könnyen az ördöggel juthat cimboraságra. Őrült a világ!
- Szervusz István! - köszönt rá Fügedy doktorra egy kollégája. - Úgy tudtam szabadságon vagy.
- Szervusz Gábor! Terveim szerint most otthon kellene aludnom a tegnap esti parti miatt, de hazafelé menet belebotlottam egy súlyos esetbe. Muszáj volt behoznom a kórházba.
- Már csak ilyen az orvosok élete - sóhajtott a kolléga. - Milyen volt a parti? Kovácsék rendezték, igaz?
- Igen, ők rendezték. Számomra lapos volt. Még jó, hogy a Farkas Kata ott volt, legalább valakivel értelmes dolgokról is lehetett beszélgetni.
- Beszélgetni, mi? - húzta mosolyra száját a kolléga.
- Kizárólag! - mondta nyomatékkal a hangjában Fügedy, aztán tovább ment az orvosi szoba felé, hogy lepihenjen addig, amíg Teleki fel nem ébred.
Nem kellett volna bennmaradnia a kórházban, amikor Telekit behozta. Itt mindig rázúdul az emberre a munka. Merje csak betenni a lábát, és máris egy műtéthez hívják, vagy ha már itt van, a főorvos helyett mehet a vizitre. Lassan már ott tart, mint Teleki, leszámítva a mulatozást, meg az italokat. Szemei az automatikus megszokás kedvéért voltak nyitva, de alig várták, hogy becsukódjon az orvosi szoba ajtaja. A zár kattanásával egy időben zárultak a szemhéjak. Fügedy doktor csukott szemmel botorkált az ágyhoz, és nem törődve azzal, hogy az orvosi köpeny alatt elegáns ruhája van rajta, úgy ahogy volt, lerogyott a heverőre és abban a pillanatban már aludt is.

Fügedy doktor arra riadt fel, hogy a nővér ébresztgeti. Hirtelen azt hitte, hogy csak álmodik, hiszen ő most otthon van, és az nem lehet, hogy valaki őnála ébresztgetné, hiszen egyedül lakik. Csakis álom lehet. Akkor tért teljesen magához, amikor az álom sehogy sem akart távozni mindennemű hessegetés ellenére sem.
- Lujza nővér, maga az? - dörzsölte szemeit az orvos.
- Fügedy doktor, a betege felébredt.
- Hogy van?
- Eléggé rossz bőrben. A pulzusa még most is nagyon gyenge.
- Máris megyek - mondta Fügedy.

Teleki Zsigmond a kórházi ágyon feküdt. Olyan gyenge volt, hogy mozdulni alig tudott. Amikor a doktor belépett, éppen annyi ereje maradt, hogy felé fordítsa a fejét. Végre találkozott a pillantásuk.
- Elnézést! - mondta halovány hangon Teleki. - Kérhetnék Öntől egy szívességet!
- Természetesen.
- Segítene nekem átmulatni a délelőttöt! Csak addig, amíg a barátaim meg nem jönnek.
- Attól tartok ez most nem fog menni - jegyezte meg Fügedy.
- Nem segít?
- Szívesen segítenék, de maga nagyon rosszul néz ki, ezért kénytelen voltam behozni a kórházba. Magának nem mulatságokra, hanem pihenésre van szüksége.
- Micsoda? Én kórházban vagyok? Akkor azért ilyen furcsa itt minden.
- Itt komolyabb a probléma, mint amire számítottam - súgta oda Fügedy a nővérkének.
- Mi történt velem? - kérdezte Teleki.
- Ön tegnap reggel elaludt a kávéházban, és szerencséjére éppen arra jártam. Most pedig itt fekszik az ötös kórteremben.
- De nekem az Abbáziában kellene ülnöm! Én fogadásban vagyok! - éktelenkedett Teleki Zsigmond.
- Volt, Teleki úr, csak volt fogadásban. Nézzen magára! Maga olyan gyenge, hogy felülni sem tud az ágyon, nemhogy átvigadni egy egész napot, hát még kettőt. A szemei karikásak, a tekintetet bágyadt, a pulzusát alig lehet kitapintani, az élet szinte csak hálni jár magába. Botor dolog lenne az Abbáziában ücsörögni, literszámra inni a kávét, meg az alkoholt. A szíve nem bírná. Nem érné meg a holnap reggelt sem. Maradjon csak itt és pihenjen! Mi vigyázunk magára! Aztán, ha megerősödött, akkor mehet majd, de akkor se csináljon még egyszer ilyen butaságot. Ezt nem bírja mindenki. Napokon keresztül, alvás nélkül vigadni.
- A becsület többet ér az életnél doktor úr. Kérem, segítsen!
- Az életnél semmi nem érhet többet. Amúgy, amiről maga beszél, az nem a becsület, hanem a büszkeség. Az meg aztán pláne nem ér annyit, hogy odadobja magát a halálnak.
- Én azt megfogadtam, hogy öt napon keresztül... Én megfogadtam. És amit megfogadok, az már a becsülethez tartozik. Segítsen!
- Maga nagyon csökönyös ember! - dühöngött az orvos. - Be kell ismernie a barátainak, hogy ez magának nem megy! Magának a szívét nem erre tervezték! Ha minden áron bizonyítani akar, bizonyítson olyat, amit a szervezete is elbír.
- Tehát nem segít? - kérdezte vádló tekintettel Teleki.
- Segítek életben maradnia.
- Arra nincs szükségem. Vigyen vissza a kávéházba!
- Hát nem érti? A fogadást már úgyis elveszette. Huszonkilenc órát aludt egyfolytában. Vége! Fogadja el, hogy vége!
- Nem lehet vége! Újrakezdem! A becsület ezt kívánja!
- Lujza nővér - szólt a nővérhez erélyesen Fügedy doktor -, a beteg semmi szín alatt nem hagyhatja el a kórtermet!
- Igenis, doktor úr!
Fügedy haragos tekintettel viharzott ki a szobából. Szemei izzottak a dühtől, szikrákat hánytak. Soha nem tudta megérteni az embernek azt a fajta természetét, amivel az önpusztító magatartást választja. Ő maga életpárti volt. Ezért választotta az orvosi pályát is. Úgy tartotta, hogy az embernek kötelessége mindent megtenni azért, hogy éljen. Nem tudta elfogadni Teleki álláspontját.
Az orvosi szobába visszaérve ledobta magáról a köpenyét, majd gyűrött frakkban és borostás arccal, feldúltan távozott a kórházból. Pihenésre vágyott. Egy napot már így is elvesztegetett a szabadságából. Elhatározta nem törődik semmivel és senkivel. Alszik egy nagyot, azután holnap leutazik Keszthelyre a nővéréhez és kipiheni ezt a szörnyű félévet, meg ezt a Teleki féle esetet.

Fügedy széthúzta a függönyöket és a szobát elöntötte a reggeli fényár. Milyen régen áhítozott egy ilyen reggelre. Tudta, hogy nyugodtan lehet egész nap. Nem kell azon rettegnie, hogy a kórházból hívják, mégis be kellene mennie. Kényelmesen felöltözött és kisétált a teraszra.
- István bácsi! István bácsi! - ugrottak nyakába nővére gyerekei.
- Jó reggelt csibészek! Készen álltok a mai túrára?
- Igeeeeeen!!! - kiáltották egyszerre.
- De előbb a reggeli - szólalt meg egy női hang a hátuk mögül.
Fügedy nővére, Teréz állt az ajtóban, kezében egy hatalmas tálca, rajta csupa finomságokkal. Friss kalács, zöldségek, házi sonka, eper dzsem. Minden, amit a gyomor felüdülésként fogad el reggeli gyanánt.
- Mindjárt hozom a kávét is - azzal lerakta a tálcát az asztalra, és már fordult is vissza a konyhába.
A kávé mellé a Pesti Napló is az asztalra került. Teréz férje járatta az újságot, mivel érdekelték a pesti élet aktualitásai. Végeredményben egy politikusnak tudnia kell, hogy mi történik a fővárosban.
A reggeli nagyszerűen telt Fügedy számára. A jókedvet senki nem akarta elfedni, így az étvágy is sokkal jobban mutatkozott, mint a pesti lakásban. Szinte pukkadásig ette magát.
- Na már most több dolgot ne hordj ide Terka, mert nemhogy kirándulni, de felállni sem tudok majd az asztaltól! Mit fogok mondani a gyerekeknek? István bácsi még sem tud menni kirándulni, mert lehúzza a hasa. - mosolygott a gyerekekre.
- Akkor ne egyél többet István bácsi! Mama vidd el a kalácsot! - csipogták a gyerekek.
- Jól van, jól van! - nevetett Terka. - Már viszem is!
- Egy kicsit azért muszáj pihennem - szólt oda Fügedy a két lurkónak miközben kézbe vette az újságot. - Addig pakoljatok be a hátizsákokba.
Fügedy először a művészeti rovatot lapozta fel. Ez mindig jobban érdekelte, mint a politikai élet. Velasquez művészetéről, az Iparművészeti Múzeumban bemutatott gyermekrajzokról és a müncheni mohamedán kiállításokról olvasott. Már éppen úgy érezte, hogy ideje csatlakozni a gyerekekhez, amikor megakadt a szeme egy cikken. 120 óra ébrenlét után örök álom, hirdette a cím. Fügedy lázasan olvasni kezdte.

Megdőlt az ébrenléti világrekord a pesti Abbázia kávéházban. A 26 éves T. úr, fogadásból mulatta át a hétfőtől péntekig tartő időszakot, amivel megdöntötte az eddig 97 órát alvás nélkül eltöltött, angol születésű John Taylor idejét.
Örülhetnénk is ennek a hírnek, hiszen újra egy olyan esemény történt, amire mi magyarok is büszkék lehetünk. A történet vége, viszont nem várt befejést hozott.
T. úr a fáradtságtól gyötörve ült le székére a 120 órás ébrenlét után, amikor is azonnal álomba merült. Barátai haza akarták vinni, hogy T. úr kialudja a hatalmas próbatételt, de hamar szembesültek azzal a tragikus ténnyel, miszerint a rekorder soha nem fog már felébredni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-08-27 11:09:42

Kedves Aine!

Örülök, hogy megnyerte tetszésedet az alkotás!

Üdvözlettel:
Sanyi
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2011-08-27 11:07:53

válasz T. Pandur Judit (2011-08-26 13:29:53) üzenetére
Kedves Judit!

Nekem is adódott lehetőségem, hogy kipróbáljam a nem alvást. Sajnos munka miatt. 72 óráig talpon. Iszonyatosan fárasztó volt. Úgy aludtam utána 14 órát, hogy azt hittem 5 perce raktam le a fejem a párnára. Döbbenetes volt. Soha nem csinálnám még egyszer. Hála az égnek, már jó néhány éve elhagytam az éjszakázós munkahelyek birodalmát, így a bioritmusnak megfelelő életet élhetem.
Köszönöm, hogy megosztottad élményedet a témával kapcsolatban.

Üdvözlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5069
Időpont: 2011-08-26 13:29:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!
Középiskolás koromban, egy iskolai táborban, fogadásból mi sem aludtunk pár napig. Inni ugyan nem ittunk, és nem is mulattunk, de két nap után koffein ampullákkal igyekeztünk ébren tartani magunkat. Ez az "ébrenlét" azonban nem volt már igazi ébrenlét, mert ugyan a szemem nyitva volt, jöttem-mentem és beszélgettem a társaimmal, de erre az időre - amikor kialudtam magam - egyáltalán nem emlékeztem. Mintha az agyam aludt volna akkor is, amikor látszólag ébren voltam...
Az ébrenlét halálos dózisa az írásod alapján az öngyilkosság egyik formája. No ezt nem tudtuk fiatalon, akkor még az ember elnyűhetetlennek érzi magát. Egyébként három napig birtuk...
Judit
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-06-25 08:38:30

Kedves Rozália!

Köszönöm, hogy olvastad a művet!
Örülök, hogy sikerült elnyerni a tetszésedet!

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-06-22 15:26:03

Szia!
Nagyon jól megírt történet. Élvezettel olvastam.
Szeretettel: Rozália
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-06-21 18:17:57

Kedves Könyves!

Köszönöm a hozzászólást!
Igen, ilyen helyzetben az ész érveket kellett volna követni, mint a fogadásból tett "becsületszót" betartani. Fiatalság, bolondság!
Örülök, hogy tetszett!

Üdv.: Sanyi
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2009-06-19 22:28:48

Nagyon jól megírt történet. Olvastatja magát. Még hihető is, hogy a dologtalan pesti aranyifjak ilyen fogadásokat kötöttek. A becsület meg ebben az esteben a hülyeség szinonimája.
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-06-17 12:56:09

Kedves Judit!

Nagyon örülök, hogy szépnek találod az írást! Jól esik, ha néha meglegyezgetik az ember hiúságát. :)
A téma véletlenül hullott az ölembe. Egy játék részét képezte. Egy tudományos cikk első sorát emeltem ki és abból kellett egy egész történetet faragnom. Így sikerült.
A gratulációt örömmel fogadom, és köszönöm, hogy olvastad a művet!

Üdv.: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-09
Összes értékelés:
13
Időpont: 2009-06-17 12:03:26

Kedves Eszesg!

Először is úgy érzem el kell mondanom, hogy nagyon szépen írsz. Magával ragadóak a soraid. Színesek és érdekesek. Másodszor pedig, nagyon tetszik a téma, és valóban ha valamit megfogadunk, azt be kell tartani, bár én nem az ilyen esetekre értem ezt. Mindenesetre nagyon jó történet volt. Gratulálok hozzá, élvezettel olvastam.

Üdv.: Judit
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2009-06-14 18:35:12

Kedves barackvirág!

Köszönöm, hogy elolvastad a történetet! Örülök, hogy tetszett!
Bizony mindig örök dilemma, hogy melyiket válasszuk, a rációt, vagy a szív szavát, ami a becsületre sarkall.

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2009-06-14 10:03:16

Érdekes a történeted, egészen belemerültem, miközben olvastam :) Tetszett, nagyon.

Az jutott eszembe róla, hogy én is életpárti vagyok, és fontosnak tartom az ígéretek betartását... de... azokat az ígéreteket szeretem, amik előbbre viszik az életet :) és az ilyen ígéretek betartása tényleg egyenlő a becsülettel.

Szeretettel: barackvirág

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Jakab Ödön: Rezignáczió / Resignation címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Egy pacsirtához címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotásho

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nem mondhatom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mária/Az új tanító címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi haikucsokor című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)