HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46637

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-07-18 14:20:25

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JodieFeltöltés dátuma: 2006-08-14

Egy igaz történet

Késő nyári, vasárnap délután volt. Lesétáltam a tópartra. A tóban kacsák és hosszú nyakú hattyúk várták a kenyérdarabkákat dobáló gyerekeket, de most hiába várták. Sóvárogva, szinte könyörögve néztek rám, de ezúttal én sem szolgálhattam jó hírekkel.
Bánatos és csalódott voltam. Vártam. Idegesen körülnéztem, de az utcán sem gyalogos, sem autó nem tűnt fel. Nem mintha vártam volna valakire, egyszerűen késztetést éreztem, hogy idegesen leskelődjek. Mintha valahol messze zene szólt volna, a mulatósabb fajtából. Lehet, hogy ott voltak az emberek, ki tudja.
Ráérősen az órámra pillantottam, majd cigarettáért kutattam a tarisznyámban és rágyújtottam. Élvezettel szívtam magamba a bűnös füstöt, és ugyanolyan élvezettel engedtem útjára.
Megnyugtatott ez a "művelet." Jó párszor megismételtem, majd mérgesen eltapostam a csikket. Ismét körülnéztem. Mivel még mindig ugyanolyan fáradt és üres volt minden, elővettem egy Faludy - kötetet, és olvasni kezdtem. Elmerültem a versek hosszú és nyugtató sorai között, nem is figyeltem semmi másra. Ki tudja mennyi idő telhetett el, mire először felnéztem. Szinte megijedtem a látványtól: az előbbi kopár utcákon járókelők sokasága haladt, autók száguldoztak a hátam mögött, a lábamnál néhány hattyú pihent, pár kacsa társaságában. Úgy ültek ott, mintha ők is átélték volna a versek szépségét.
Mellettem egy idős bácsi ült, mankója a padnak támasztva. Ránéztem. Édesen szundikált. A végtelen nyugalom tükröződött az arcán. Majd hirtelen kinyitotta a szemét, rám nézett, majd a becsukódott könyvre ami a térdemen hevert. A szemei égszínkéken világítottak.
Rám mosolygott és megkérdezte:
-"Miért hagyta abba?"
Értetlenül néztem rá, majd a könyvre és újra a bácsira.
-"Mit?" - kérdeztem vissza
-"Az olvasást. A verseket. Csodálatosan olvas, nagyon jól átérzi a sorok és a szavak lényegét. Egy előadóművész veszett el Magácskában!"
-"Köszönöm!" - mondtam, és azt hiszem alaposan el is pirulhattam.
Égett a fejem, és igazából nem is tudtam mi történt. Zavarban voltam.
-"Hangosan olvastam?" - kérdeztem újra.
-"Igen, méghozzá nagyon jól! Nem is gondoltam volna, hogy a mai léha ifjúság foglalkozik még versekkel. Csak gratulálni tudok Magának, tényleg elismerésem!"
-"Köszönöm szépen. Nagyon szeretem az irodalmat. Sajnos tényleg kevesen vagyunk már akik még értékelik a művészetet, de azt hiszem elegen ahhoz, hogy fenntartsuk azt."
Igazából (azt hiszem) ekkor nyerhettem el az Öregúr bizalmát. Sokáig mesélt magáról, a családjáról, közben elmorzsolt néhány könnycseppet a szemében. És én is. Megtudtam, hogy sokat dolgozott, hogy gyermekeinek mindent megadhasson. Majd amikor megözvegyült, mindenki elhagyta. Egyedül öregedett meg, az unokáit, dédunokáit sosem látta, csak feltételezi, hogy vannak. Pedig igen csekély 50 km-re lakik tőle az egyik fia.
95 évesen jutott el arra a pontra, hogy az élet kegyetlen, és csak mi magunk tehetjük szebbé, boldogabbá. Mennyire igaza volt!
Közben azon gondolkodtam, hogy miért történhetett vele mindez, de sajnos választ nem kaptam erre. Aztán eszembe jutottak a nagyszüleim ( nyugodjanak békében), akiket annyira szerettem és, hogy mennyire hiányoznak. És itt van egy magányos öregember, akinek hiányoznak az unokái. Hát igazságos ez?
Majd megkért, hogy olvassak még. Nem éreztem tehernek a kérést, boldogan teljesítettem.
-"Tudja nagyon boldog vagyok, hogy találkoztunk. Régen nem beszélgettem ilyen jót senkivel és már 20 éve senki sem hallgatott meg igazán. Verseket, amelyeket fiatal koromban annyira szerettem, régen nem hallottam már, olvasni meg már nem látok. Örökre lekötelezett azzal, hogy felolvas nekem. Őszintén köszönöm, köszönöm!"- ezt mondta mielőtt becsukta a szemét, hátradőlt, és aprókat lélegzett.
És én csak olvastam, olvastam és olvastam. Boldog voltam, hogy egy idős és csalódott embert boldoggá tehetek. Ráadásul olyan aprósággal, ami igazán nem megterhelő, sőt!
Olyannyira belemerültem az olvasásba, hogy észre sem vettem, hogy lassan besötétedett, és már nem látom a betűket. Ránéztem a bácsira.
Lecsukott szemmel ült mellettem. A végtelen nyugalom és elégedettség tükröződött az arcán.
A mellkasa nem zilált. Nem lélegzett aprókat. Nagyokat sem. Sehogy sem lélegzett...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
342
Időpont: 2010-06-24 00:29:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett.Szep alkotas.Szivbol kivanok;jo eleterot,egeszseget,vegtelen szeretetet,hogy meg sok ilyen szep alkotasod szulethessen.S.a messzi tavolbol...
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-09-12 13:46:03

Az utolsó pillanatig nem késő megadni a szeretteinknek amire vágynak...de nem szabad halofatni, mert nem tudjuk meddig tehetjük meg nekik...vagy akár egy idegennek...
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-03-02 19:40:52

Kedves Jodie!
A történeted megindító, és bármikor megeshet bárkivel... sajnos. Jól megírtad, de van egy-két apró hiba benne, pl.: A "végtelen nyugalom" elé nem kell az "a", aztán akad pár vesszőhiba meg szóismétlés, de ezek könnyen kiküszöbölhetőek:) További jó munkát!
Üdv: Borostyán
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-11
Összes értékelés:
89
Időpont: 2007-11-20 23:55:57

Megható, fiatalosan lendületes és kedves, nem mindennapi történet! Gratulálok!
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
256
Időpont: 2006-10-20 10:05:06

Kedves Marika
Úgy emlékszem, már egyszer írtam néhány sort erre az írásodra. Most azonban mégegyszer elolvastam, és nagyon örülök, hogy így tettem, mert nagyszerű élményben volt részem. Szeretem ezt a stílust, mert lágy, gyengéd, és kifejező. Szavaid, mint lágyan ringó csendes folyam, olvasás közben betöltik az ember gondolatait. És még egy fontos dolgot árulnak el. Nagyszerű, csodálatos lelked van.
Üdvözlettel Gyula
Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
494
Időpont: 2006-08-17 11:04:24

Kedves Amazonasz és Paszi!

Soraitokat nagyon köszönöm, remélem tudok még hasonlókkal szolgálni. :)

Üdv, Jodie
Alkotó
amazonasz
Regisztrált:
2006-08-10
Összes értékelés:
256
Időpont: 2006-08-15 08:50:57

Kedves Jodie
Ez egy nagyon megható történet.Nap, mint nap, számtalan idős ember üldögél csendesen, elhagyatottan a szobájában, vagy éppen egy tóparton, és bizony, nincs aki megszólítsa őket. Magányukba temetkezve merengnek, lassan romokká porladó múltjukon. Rohanó világunkban, már nics idő a szeretetre. Az emberek pedig azt hiszik, ez az élet rendje, és észre sem veszik, hogy lelkük lassan hervadni kezd, mint egy szomjazó növény. Mert a szeretet az élet egyetlen értelme. Nélküle minden hiábavaló.
Szeetettel Gyula

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Háromra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Háromra címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Romlott áru címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pillanat című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A Balaton vihar után címmel a várólistára

Pecás bejegyzést írt a(z) A babonás tanítónő című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Az utolsó vakáció című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)