A barátság egy nagyon szép dolog,
Hogy mi is az pontosan, még mindíg nem tudom.
Sokat töprengek, olvasok,
De sokkal többet még így sem tudok,
Míg egy nap aztán felocsudok.


Hisz itt volt végig az orrom előtt a válasz,
A barátság szívből fakadó árnya.
Mert rájöttem ám, hogy nem mindig jó az,
Bármikor, bármely percben, egy bármilyen ok miatt elmúlhat.
S visszafordítani nem könnyű!


De az igaz barátság könnyen felismerhető,
Lerombolni azt nem tudja a vaskő.
Mert hát a barátság kapuját ezer sárkány őrzi,
S a vas és acél ajtót senki és semmi nem tudja áttörni.
Igen, ez az igaz barátság!


De jaj, fekete felhők gyülekeznek az égen,
Villámok csapdosnak az ég fenekébe.
S ilyenkor egy napra az ezer sárkány elalszik,
S a vas és acél kapu kinyílik.
Majd vége szakad az egésznek!


A következő hónapok égén már csak úgy nézünk egymásra,
Mint ellenfél a csatában.
Így a gonosz megnyeri a háborút,
S vele együtt minden jót!
Így nem marad más, mint a görbe út!