Füsti fecske fenn cikázik az égen,
virágos volt a barackfánk, de régen.
Elhullatta a gyönyörű szirmait,
akkoriban ismertem meg valakit.

Sárgabarack virít fenn a lomb között,
a barackfánk új színekbe öltözött.
Roskad a sok terméstől a fa ága,
gyere babám, szedjük vesszőkosárba!

Tavasz után hamarosan jön a nyár,
az én rózsám szüretelni haza vár.
Hozd a létrát, két oldalán felmászunk,
odafenn majd sok barackot találunk!

Szedjük, szedjük óvatosan kosárba,
lombok között kellemes a találka.
Úgy elkapott engem fenn a szerelem,
szomjan halok, adj egy csókot én nekem!

Hozzá érek kebledhez, hogy domborul,
ne ellenkezz, mert a létra felborul!
Oly hamvas az, mint az érett, friss barack,
megremeg, ha karjaimban tartalak.

Sárgabarack, jaj de jó azt megenni,
de még jobb a barna babám szeretni.
Jer galambom, egyél, magad ne kéresd!
Mit is adjak a barackhoz tenéked?

Neked adom a szerető szívemet,
egybekelünk, megígérem ezt neked!
Tavasszal ha virágzik a barackfa,
megtarthatjuk a kézfogót alatta!

Debrecen, 2009. 07. 09.