A sztüx folyóján ring a csónakom,
Csak fekszem bénán, mozdulni nem bírok.
Körülöttem halkan a víz csobog,
Lelki szemeimmel, látom letűnni a napot.

A szivárvány fénye halványul látom,
Most picit félek, az üresség fáj nagyon.
Szivárványhíd, messze a távolban felragyog,
S látom kihunyni messze a csillagom.

Oly sötét van! Félek! Nagyon hiányzol!
Jer közelebb! Kérlek! A szívem most lángol!
Ne hagyd hogy a halál csókja, jegyesem legyen,
Maradni akarok! Csak itt, és csak veled!

Fogj erősen kedves! Ölelj szorosan!
Szerettelek eddig, és most még jobban!
Nem vihet csak úgy el! NEM! Még nem lehet!
Hisz szerelmünk, gyümölcse, most még nem teljes!


Az evezők csapása egyre hevesebb,
De szerelmünk lángjánál, most nincs erősebb!
Hiába jő Hádész, és engem vinni akar,
Szerelmed, s szerelemem útjának gátat szab!

200-07-16