HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1826

Írás összesen: 45395

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-11-19 20:37:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Nem TomFeltöltés dátuma: 2009-07-22

Kutya fájl-dalom

Kutyafájl dalom!

Egyszer csak ragyogó napsütés vett körbe bennünket... Többen voltunk. Erre mondják, azt, hogy megszülettünk. Közülünk a legnagyobbra mondták, Ő a mi mamánk. Nem is értettem egy darabig, hogy ez mit jelent. Később, mikor már kinyílt a szemem (ugyanis először még nem bírtam a fényességet, és így nem is nagyon láttam semmit), már rájöttem, miért is hívják őt mamának. Reggeltől estig körülöttünk téblábolt. Ha kellett, tisztogatott bennünket, ha kellett, etetett, és óvva figyelte minden esetlen lépésünket.
Aztán jött valaki, aki sokkal nagyobb volt, mint a mi mamánk. Gondoltam is,- miért nem ő a mi mamánk-. De sebaj, mert nem volt olyan szép. Például soha sem tette le a mellső lábait a földre. Furcsa! Ja, és nem volt olyan szép farka, mint az anyunak. Aztán meg kicsi volt az orra, és a füle sem volt az igazi. De a mami kioktatott bennünket, hogy őt a Gazdinak hívják.
Azt mondja egyszer, és rám mutat, téged Szuszinak foglak hívni, a testvéredet pedig Bobinak. Nem örültem, mert nekem lánynév, a húgomnak fiúnév jutott. Hát, a Gazdi igazán nem volt egy biológus. Teltek-múltak a hetek, és szépen cseperedtünk - főleg a húgom -, mindig, ha éhesek voltunk, előreengedtem, mert már akkor is kiütközött belőlem az úri hajlam. Később már nem is kellett udvariasnak lennem, egyszerűen erősebb lett nálam.
És akkor történt valami, ami a későbbi sorsomat meghatározta. Egy alkalommal, amikor játszadoztunk a kertben, két ember állt meg a kapuban. Az egyik olyan Gazdi-féle, csak kisebb, vékonyabb és valahogy szebb is, pedig sem nem volt nagy az orra, sem nem volt tapsi füle, ráadásul ő sem használta a mellső lábait. A másiknak (nyilván a párja) kellemesen dörmögő hangja volt.
Erről jutott eszembe, hogy még én sem hallottam soha apám hangját. Igaz, anyám sem, a megismerkedésük napja óta. Így aztán nem is tudom, honnan örököltem az úri véremet.
Megtetszettünk a két embernek. Kihívták a gazdit, és kérték, engedje el velük valamelyikünket. De persze a nagydarab húgomra gondoltak.
Telt-múlt az idő, már el is felejtettem őket, amikor újra megjelentek. Még magamhoz sem tértem, és már az ölükben ültem, valami szörnyű, zakatoló masinán. Nem akarom letagadni, de akkor még nem is tudtam, hogy én vidéki fiú vagyok.
Megérkeztünk új birodalmunkba. Rögtön megtetszett, főleg hogy itt minden az enyém volt. Annyit ehettem-ihattam, amennyi belém fért, és sokat játszottak velem. Na, persze voltak rossz emlékek is. Egyszer Anya és Apa (mert most már így hívtam őket) elvitt egy idegen kétlábúhoz, aki összevissza szurkálta a popsimat. Hát, még ilyet! De Anyuék azt mondták, nekem erre szükségem van. Nekik miért nem volt?
Most, hogy eltelt velük egy kis idő, nagyon megokosodtam. Ők így mondták. Sőt néha, amikor szerintük valami jót csináltam, azt mondták, jól van, okos! Már azt hittem, ez lett az új nevem. De az új névről majd később ejtek még szót.
Mindent megtanultam Anyutól, amit csak lehetett. Csak valahogy a beszéd még nem megy. Próbálom, próbálom, de valamiért nem olyan a hangom, mint az embereké. De sebaj, Anyu azt szokta mondani, olyan beszédes szemem van. Ez már azért fejlődés. Meg azt is, hogy megszólalásig hasonlítok a kutya mamimhoz. Igaz, ami igaz, ő sem beszélt semmit - tehát hasonlítunk.
Még fiatal voltam és szertelen, amikor nagy baj ért. Átszaladtam az úttesten, és egy autó nagyon beleharapott az oldalamba. Akkor még Apu mindig velünk volt, és mindennap többször ölben vitt ki pisilni. Mikor visszahozott, az ágyra tett le, hogy jobban lássam őket. Aztán meggyógyultam, de az ágyról már soha nem szokom le. Budai úri fiú lettem. Már nem kergetem a farkamat, nem ugatom meg a ház előtt elmenő embereket, nem habzsolom az ételt. Felnőtt lettem. A nevem is lassan átalakult Szusziról Szuszkóra, ami végül is férfiasabb, és nem is lehet becézni már egy nagy kutyát! Apa meg kitalálta, hogy legyek én Alekszander Szuszkovics, ami elég jópofa, sőt arisztokratikus, mert az emberek szeretik a címeket meg a rangokat.
Én nem, mert magyar vagyok. A mamim magyar vizsla, és az apám is magyar lehetett, hiszen itt születtem.
Akkoriban sokat utaztunk vidékre. Egy szép nagy házba mentünk, ahol a kert is mind az enyém volt. Volt nem messze egy nagy víz is, ami mindig folyt. Ott megtanultam úszni, mert nagyon fogékony vagyok az egészséges életmódra. Például mindennap sokat kocogok, labdázok, és kergetőzöm a macskákkal.
Egy szép napon, amikor sétálni indultunk a faluba, nagy meglepetés ért. Összefutottam egy csinos kutyalánnyal. Már messziről nagyon ismerős volt, csak a szélcsendben nem tudtam még felismerni. Még illegette is magát előttem. Ám mielőtt melegem lett volna, megéreztem, hogy ő a húgom, a Bobi. Most, gondolom, már másképp hívják, de nem tudom, mert a testvérek nem szoktak bemutatkozni egymásnak. Megnyalogattuk egymás pofáját (kutya puszi), és egy picit játszottunk - mint régen. Örömmel láttam, hogy újra kisebb nálam, így helyreállt a rend. No persze a vidéki élet sokat kivesz a kutyából is.
Sajnos Apát egyre ritkábban látom. Néha megjelenik, elvisz sétálni, majd elmegy. Biztosan sok a dolga! Pedig hiányzik a dörmögése, meg talán az is, hogy az ölében vigyen ki pisilni. Már azt sem bánnám ha Alekszander Szuszkovicsnak szólítana, csak érezzem gyakrabban a simogatását.
De ez nem az én dolgom.Furcsák az emberek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2007-06-14
Összes értékelés:
315
Időpont: 2009-07-30 21:59:18

az előttem szólók rávilágítottak írásod gyenge pontjaira.
amit mindenképp fontosnak tartok megjegyezni: tetszik!
de... :) szóval túl sok minden van benne. vagy bővíteni kéne.... így kicsit nekem felületes.
Apa válik anyától? :D Bobinál előjön picit a szeretet-szerelem vonal is.... beleférne mással :)
egyelőre ennyi.
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1670
Időpont: 2009-07-26 15:35:08

Örülök, hogy így fogod fel. Talán jobban kéne tagolni, úgy világosabban elkülönülnének a gondolatok. A többire nincs megjegyzésed? Muszáj voltam három hozzászólásba írni, olyan hosszú lett, másképp nem engedte a rendszer.
Üdv,
Poppy
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-22
Összes értékelés:
96
Időpont: 2009-07-26 15:28:11

Megtisztelsz és , csak a hülye sértődik meg az építő kritikától.Ja, és így lehet vitatkozni is. Pl:Akkoriban sokat utaztunk vidékre, új gondolat- tehát új bekezdés.A másik az apával kapcsolatba.Ez az írás egy kutya monológja, és szerintem nem fér bele az apa bánatos nemi élete.
Tamás
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1670
Időpont: 2009-07-26 15:18:35

- Néhány bekezdés, gondolat átvezetése: egyszerűen nem látom, hogy következik egyik gondolat a másikból, kicsit olyan érzés, mintha egy-két naponta frissülő blogbejegyzés lenne, pl.: "Még fiatal voltam és szertelen." Ez hogy következik az előző mondat(ok)ból? "Akkoriban sokat utaztunk vidékre." Ugyanaz a kérdés.
- És ez már igazán csak szőrszálhasogatás: az Apa figura eltűnése, nekem kicsit olyan kifejtetlen vagy elvarratlan, olyan "lóg a levegőben" érzésem van tőle. Persze, értem, csak mégis.
De lehet, hogy ez az egész csak kukacoskodás, nehogy megsértődj lécci, nem annak szántam. Sajnos vannak rossz tapasztalataim.
Üdv,
Poppy
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1670
Időpont: 2009-07-26 15:18:06

- Igeidők: "azt mondja egyszer" Talán csak elgépelés, de ha minden más múlt idő, akkor ez is.
- A Mama: ha "mama", akkor mért lesz belőle hirtelen anyu? Pláne, hogy később mást hívunk annak. Ja, és az indoklás, hogy miért hívjuk mamának? Mert folyton ott van, gondoskodik, stb., én itt valami hiányt érzek, nem tudom, mintha átugrottunk volna egy magyarázó láncszemet.
- "Megtetszettünk két embernek.": Eddig olyan szépen magyaráztad, ki kicsoda, és milyen, erre ripsz-ropsz idekerül, hogy ember. Itt is valami hiányt érzek, magyarázat kellene szerintem. Pl.: Ők azt mondják magukról, hogy emberek, vagy valami ilyesmi, én nem értek ehhez. Pláne, hogy később a doki kétlábúként jelenik meg.
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1670
Időpont: 2009-07-26 15:17:31

Szia!
Levélben magánabb jellegű dolgokat szoktam megbeszélni, nem kritikát, csak ha engem keresnek ott ezzel, de ezt még nem tudhatod.
Amúgy prózához azért nem szoktam túl sokszor hozzászólni, mert abszolút nem értek hozzá, merthogy én ilyet sajnos nem tudok írni. Csak érzéseim, megfigyeléseim lehetnek ezzel kapcsolatban, ezekre viszont gyakran lehülyézés a válasz, ami viszont nem érdekel. De ha neked ez kell, megpróbálom. :)

folyt. köv.
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-22
Összes értékelés:
96
Időpont: 2009-07-26 14:51:16

Szia Poppy ! Ez a tipikus hoztam, is meg nem is efektus. Ha Te nem kötöttél belém, én most megteszem. Ha van véleményed igenis írd le.Ha azt hiszed, hogy az segít a nagybetegen, ha nem mondják neki, tévedsz. Ha valamit másként gondolsz, le KELL írni! Az ilyen kritikákból egy fikarcnyit sem lehet tanulni.Hát nem azért gyűltünk itt össze, hogy szórakozva segítsük egymást? Ja, és ne a belső levelezésben tegyed, mert az olyan minha összekacsintanánk.Várom a kritikát. Itt!!!
Előre is köszönöm:
Tamás
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1670
Időpont: 2009-07-26 11:35:31

Nagyon aranyos, néhol ugyan bele tudnék kötni (tényleg csak néhol), de mivel nem vagyok prózás, nem teszem. Tetszett!
Üdv,
Poppy
Szenior tag
Hanga
Regisztrált:
2007-01-02
Összes értékelés:
2534
Időpont: 2009-07-24 10:49:49

Néha a kutya is tudja kutyául érezni magát, ha fogy a szeretet; na most nem mondtam sem okosat, sem újat, de tán' igazat igen. Megleptél ezzel az írással.
Hanga
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11618
Időpont: 2009-07-23 22:00:33

Kedves Nem Tom! - Remekül megírt humoros írást olvastam. Nem bántam meg, hogy ide tévedtem. Szeretem az állatokról szóló prózát és verset is.
Abban lehet valami, hogy azért nem olvssák annyian, mivel a mesék közé tetted. Nyugodtn átteheted, nem ördöngős - ha már én is megtanultam, hogyn kell ezt cselekedni.
Üdvözöllek: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2009-07-23 15:15:44

Kedves nem Tom, hanem Alakszander Szuszkovics!
Már tegnap elolvastam ezt a kutyusos mesét, és megállapítottam, hogy inkább felnőtteknek szól, mint gyerekeknek és talán inkább szatíra, mint mese. Ezzel együtt nagyon jó kis írás és nagyon aranyos. Remekül szórakoztam rajta, és ma csodálkozva láttam, hogy még nem kaptál hozzászólást. Talán a mese műfaji besorolás miatt?
Gratulálok! Nekem nagyon tetszett!
Judit

Legutóbb történt

Futóinda alkotást töltött fel Hegyeim között címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Habib alkotást töltött fel Te! címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gondolatok egy vasárnap délután címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Ellopott élet című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Immer wieder címmel

Cselényi P. alkotást töltött fel Az országból való elvándorlás okairól címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Ellopott élet című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 40. fejezet címmel a várólistára

Istefan alkotást töltött fel Mert tiéd a hatalom és a dicsőség mindörökké címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Karácsonyi hangulat című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Szegénység című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) A dilemma megoldása című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Karácsonyi hangulat címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)