PING! - a falon lévő monitoron pirosan felvillant a 926174-es szám. Lepillantottam a kezemben napok óta tartogatott lapra és izgatottan konstatáltam: én következem. Átverekedtem magam a tömegen, és odamentem a 14-es pulthoz. A túloldalon egy szőke, kedves arcú, hófehér szárnyú angyal ült. Jobban jártam mint a szerencsétlen Géza barátom, akivel várakozás közben találkoztam. Őt a 13-as pulthoz küldték, ahol a legkövérebb, legmogorvább vénség volt, és ha az ember egy pillanatig nem tudott dönteni, már le is ordította a hajat a fejéről. De nem, az enyém kedves volt, és lágy hangon megszólalt:
- Milyen ügyben?
- Öö..ha jól emlékszem a "nem akarok a pokolra menni" gombot nyomtam meg, ami részben igaz, de az én problémámnak megfelelő pult nem volt.
- Semmi gond, megpróbálok segíteni, van időnk - mondta készségesen. Én azért óvatosan hátrapillantottam a többezres tömegre, akik a végtelen folyosón ácsorogtak, és elgondolkodtam azon, hogy a "van időnk" optimista kijelentést ők hogyan fogadnák.
- Hát... nem is tudom, hol kezdjem...
- Az elején.
- Mennyire részletesen?
- Ahogy az ügyvédnek elmondta, jó lesz.
- Melyiknek?
- Mindkettőnek.
- Ja, arra nem volt szükség. Jézust érdekelte, neki elmondtam szépen, de Sátán az elején a számra tette egy ujját és azt mondta, hagyjak fel minden reménnyel. Aztán elmondtam a tárgyaláson is, de figyelmen kívül hagyták, és elsőfokon a pokolra küldtek. Én meg azt mondtam, fellebbezek, akkor ideküldtek, és ennek következtében most itt vagyok.
- Helyesen jártak el, valóban ide kellett jönnie. Itt bíráljuk el, van-e jogosultsága arra, hogy az ügyet továbbvigye a végítéletig.
- Ühüm... Értem. Akkor elmondom. Hihetetlenül fog hangzani, de valójában nem is haltam meg. Ez csak egy té...
- Uram, kérem, ne folytassa, sok emberrel van így, hogy észre sem veszi amikor meghal.
- De én az igazat beszélem. A nyilvántartásban nézze meg, nem vagyok a halottak közt, és láttam, hogy van ilyen helyzetizéjük is. Mérje be a testem, hogy hol van, és győződjön meg róla, hogy él és mozog. Csak épp nincs lelke.
- Aha...Aha-aha... Tényleg. Igaza van, ha jól látom, a teste elszökött otthonról, és embereket öl. Felteszem, ezért küldték a pokolra.
- De az csak a testem. Már azután cselekedte ezeket, hogy kivált belőle a lelkem, vagyis nem lehet a pokolra küldeni egy olyan dolog miatt, amiért nem vagyok felelős.
- Igen ebben igaza van, kedves...
- András...
- Igaza van, András, és örömmel tudatom, hogy hatalmunk lehetővé teszi önt nem csak megmenteni a pokoltól, de visszahelyezni a saját testébe.
- Pompás!
- Egy pillanat, csak kitöltöm ezt a papírt... Egy pecsét ide, igen. Ott, és ott írja alá... Rendben. Ezt tartsa meg.
- Köszönöm. És mondja, most mi a teendő?
- Itt a fülke mellett van egy ajtó, azon menjen be. Ott menjen végig a folyosón, és a végén balra, nem jobbra, mert arra a tisztítótűz van, de ha nem elég magabiztos, kérdezze meg az őrangyaloktól.
- Igen, és ott?
- Ott talál egy őtmilliárd fős várót. Azon a helyen várja ki a világvégét, és a végső tárgyaláson mutassa fel azt a lapot, amit adtam, akkor felmentik a pokol alól.
- Várjon... De ha a világvége után döntik el, akkor már nem lesz testem, amibe visszahelyezzenek, én még élni szeretnék, családot alapítani, dolgozni, hát...
- Jaj, tudom, tudom, tudom, elvileg működne, de nem mi tehetünk róla - mondta szégyenkezve. - A főnök elszúrt valamit az elején, de egyikünk se merte megmondani neki. Tudja... Kicsit egoista...
- Beszélhetek vele?
- Háát...

*

- HOGY MERÉSZELTED MEGKÉRDŐJELEZNI TÖKÉLETESSÉGEMET? BÜNTETÉSED A POKOL LEGMÉLYEBB BUGYRA, AHOL AZ ILYEN SEMMIREKELLŐK, MINT TE, EGYMÁS LÁBUJJKÖRMÉT RÁGJÁK AZ IDŐK VÉGEZETÉIG, ÉS MÉG AZUTÁN IS, ÉS ENNI SE KAPSZ MAJD SEMMIT! - A rövid hatásszünetben csöngött a fülem - ÉS AMI ROSSZABB: NEM KAPSZ FOGKEFÉT SEM!