Egy régi emlék ami nem ezen testem életéből való és olykor felszínre tör. Egy régi sötét kor szülöttje vagyok melyben az emberi becsület még jelentett valamit. Itt születtem meg és éltem. Gyermek koromból csak emlék foszlányok maradtak meg. A család birtoka egy közeli kis erdőnél volt és az erdő mögött egy folyó volt. Sokat jártam oda. Az erdő és a víz közös jelenléte mind a mai napig megnyugtat. Később harcos kardforgató lett belőlem aki a király elit katonáihoz tartozott. Jó voltam nem ismertem félelmet és lelki ismeretem se nagyon volt. Aki ellenem tört meg halt. Eleinte mindig mindenkivel végeztem. Legyen bármilyen szörny én megöltem. De egy idő után unatkozni kezdtem és aki méltó ellenfél volt azt életbe hagytam és megjelöltem. A jelem általában a hátukra került, egy folyó kanyarulat és mind a két oldalon egy szúrt seb. Azt akartam hogy bosszút álljanak hogy végre egy igazán örült harcba legyen részem, hogy olyan közel kerüljek a halálhoz mint még soha. Persze jöttek sokan de egyre magasabbra tettem a mércét. Végül senki nem maradt akit megölhetnék. Unottam bóklásztam a királyságban. Aztán rá jöttem mit is csináljak. A királyi udvar hölgyeket kezdtem meg magamba bolondítani. Fényes páncélom sötét selyemre cseréltem, hajam nem vágtam le és az is szép hosszú feketére megnőtt. Persze a nemesek nem nézték jó szemmel, hogy szűzi fogadalmat tett lányaik karjaimba omlanak és elvesztik tisztaságuk. Ezért a királytól követelték, hogy végezzenek ki. Csak mivel én voltam a legjobb lovagja és mióta vadászom a merénylőkre őt nem támadta meg senki ezért száműzött egy kastélyba a perem vidékre. Megvallom őszintén ezt örömmel halottam mert kifogytam meghódítandó prédából és aki maradt az is könnyű préda volt. És én nem szeretem a könnyű prédát én küzdeni akarok. A kastélyom környékén kiirtottam minden banditát és minden erős természet feletti szörnyet amit találtam. Egy nap a perem vidék szélére sodródtam egy torony környékére. Rengeteg élőholt zombi, csontváz és nekromanta várt rám. Ezüstös pengém mi forgatva léptem be és küzdöttem. Csillant a kardom minden széthasított csontnál, rothadó hús cafatok repültek minden felé és mágia ömlőt rám. De engem nem zavart én csak küzdöttem és harcoltam. Hallott ellenségeim fegyverét dobálva és használva küzdöttem magam a torony bejáratához. Ott két három méteres hús gólem várt de én ezüst pallosom lengetve rohantam nekik és vágtam szét őket. Nagy csata volt és már alig vártam, hogy lássam mi van oda benn. Páncélom darabokban és rothadó hússal kidíszítve fityeget rajtam. Legnagyobb meglepetésemre benn egy fehér bőrű vörös nő ált. Nem láttam a kezében fegyvert és nem volt rajta más csak egy fekete selyem köpeny. Magához hívott és elvezetett egy kád vízhez. Le vette a vértem kardom a kád mellé rakta és bele ment a vízbe. Én követtem és bementem a vízbe. Kellemesen meleg volt és a nő a hátamról lemosta a rothadó hullák szagát. Kérdezni akartam de érintés megbabonázott. Nem akartam megszólalni csak mellette maradni és élvezni érintését. A nő kiszállt és elindult a lépcsőn fel. Én csak a kardom és egy törölközött vettem magamhoz majd követtem. Fent egy nagy terembe középén egy vörös ágy sokk ablakkal, amiken hatalmas fekete függönyök voltak. A nő az ágyhoz vezetett majd egy enyhe lökéssel bele lökött. Én nem ellenkeztem csak hagytam hogy rám mászom majd lábát átvesse rajtam. Felém hajolt és megcsókolt. A csókja édes volt mint egy ritka és finom bor. Mikor újra felült egy díszített tőr volt a kezében. A tőrt végig húzta a hasamon és egy hosszú sebet ejtett. A vérem lassan folyni kezdet, én küzdöttem próbáltam lelökni magamról de nem ment sokkal erősebb volt mint én. Próbáltam elérni a kardom de nem ment. Ő lassan nyalni kezdte a sebem és ettől görcsbe rándultam. Fájt de valahol mélyen a szívem mélyén élveztem. A nő fel ült és a kést a szívembe döfte majd a nyakamhoz hajol és suttogni kezdte. Te már az enyém vagy és engem szolgálsz amíg élsz. Megölt csatlósaim helyére állsz és küzdesz a te úrnődért. Egy villanó fog és a világ elsötétült. És hogy ezután mi történt? Az egy másik emlék egy másik borzalmas álom.