Hullámokkal takarózom,
S ha éhes vagyok, viharba harapok.
Kopár síkra hajtom fejem,
Ha anyaföldet akarok.

Rácsok védik a szürkeállományt,
Nehogy bejusson valami,
Míg ember emberre támad,
Benn fülemben csengnek a Béke dalai.

Érzem a csillag fényét vállamon,
Tudom, mennyit érek, mire szántak:
"Segíts, segíts, Isten szolgáló leánya,
Ments meg egyet, s ments vele százat."

Nagy tervek, s pokoli,
Istenverte erő az enyém!
Ezt kaptam, hogy átevezzek
A holt álmok végtelen vizén.

Meztelen, hadd támadjon sirály,
Hadd lásson finom falatnak egy cápa!
Kócos hajam hull csak arcom elé
Új csapásra várva.

...és betemet egy hullám.
Eltemet engem, az ágyam, a szobát.
Megfulladok, és folytatom a
Sorsa bevégezetlen emberek sorát.

Mind leteszik a fegyvert,
Elcsendesül a tajtékzó ég...
Halni kell ezért.

Az utolsó csillag lassan kihuny, kiég.