HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48287

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ZsódiFeltöltés dátuma: 2009-08-23

Üvegkalitka

Üvegkalitka

Legszívesebben üvöltenék. Meddig mehet ez így tovább? A színészek vajon mennyi ideig játszanak még? Mintha egy örökkévalóság óta ülnénk itt; egyszerűen kibírhatatlan. Ésszerűtlen, logikátlan történések sorozatát látom magam előtt, és az egész darab pocsék. Egy elgyötört lány vergődik, egy sötét üvegkalitkában. Körülötte jól öltözött, ápolt, vidám arcú emberek. De én látom, hogy mindez csak mű. Te jó ég! Ilyen silány alakítást! A többi ember miért nem veszi észre? Ezért az ókorban már paradicsommal dobálták a nézőteret.
Hiszen az egész műben mindenki olyan kommersz, átlagos, hogy szinte látom magam előtt, ahogy reggel felkel, és teszi, amit elvárnak tőle, monoton menetel. Napról-napra kényszeresen meg akarnak felelni, ezért felrajzolják a társadalmilag elfogadott arckifejezéseket a kis pofikájukra, aztán gyerünk tovább! Indulhat az erőltetett menet, ahol mindenki tökéletes, vagy legalábbis annak tűnik.
Unalmas. Miért nem láttok egy kicsit a szobrok mögé? Hát nem néztek bele ezeknek a mesterkélt figuráknak a lelkébe? Biztos vagyok benne, hogy érdekes sorsokra bukkanhatnátok.
Lehet, hogy az a jól fésült nő a kis, fekete kosztümben a múlt héten özvegyült meg, és otthon várja félárva gyermeke. Azt a másik férfit ott, a magas barnát, sármos külsővel, és világító kék szemekkel, kissé borostás arccal, amin kis zaklatottság is mutatkozik, ugye látod? A szeretőjétől tart hazafelé a meleg, otthonos családi fészekbe, ahol gondos felesége várja, mit sem sejtve, mosolyogva, boldogan, két gyerekkel. A vállára nehezedik a bűntudat súlya.
És az az idős néni a sarokban kuporogva? Valaha, ünnepelt, boldog, gyönyörű nő volt, és mostanra elhagyatott asszony ruháját öltötte magára, megkopott őszes hajjal, és vele együtt megszürkült, elszíntelenedett élettel, de ugyanúgy monoton halad tovább, mosolyogva.
Mindenkinek van titka. Még annak az édes, szőke kisfiúnak is, aki éppen hazafelé tart az oviból, édesapja kezét fogja nagyon erősen, védelem reményében. Biztonságra vágyik, mert tudja, hogy rosszat tett, amikor tegnap "kölcsön vette" anyja egyik gyűrűjét- persze nyílván csak bizsu volt-, de attól érezte, hogy büntetés fog érte következni; valamikor. Pedig csak annak az elbűvölő zöldes szemű lánykának akart kedveskedni, bebizonyítani, hogy örökre a barátja marad, még akkor is, ha majd ősszel elválasztják őket egymástól az iskola zord, és hatalmas, ismeretlen kapui.
A lány tovább menetel az üvegfalak mögött, már majdnem negyven perce. Néha megáll, vagy a fejét fogja, mintha az őrület kezdené hatalmába keríteni. Számomra ez nagyon különös, hisz' mikor megérkeztem ide, az előadás helyszínére, halálosan biztos voltam benne, hogy az összes nyamvadt szereplő közül ő a legnormálisabb.
Kétségtelen, hogy nem is hasonlít a többiekre, van benne valami egyedi, megkapó, és különleges. Nem, csak semmi feltűnő dolog, külsőre tipikusan a klasszikus szépségek csoportjába sorolható. Sötét haj, ragyogó, mélybarna szempárral kombinálva. Fehér bőr, ami ellentmond a kor szépségideáljának. Mindezzel erős kontrasztot képez piros kis ruhája, mely kicsivel térd fölé ér, és aminek, az aljába varrhattak némi tüllt, és ettől olykor-olykor meglibben rajta, amint felgyorsul eszeveszett járkálása. Az összképben igazán nincs semmi, ami feltűnne, nincs gondosan elkészített arc, és mégis az ő kifejezései a legbeszédesebbek, elárul a mimikája minden szenvedést, a bezártságot, a kétségbeesést. Nincsenek rajta cicomás ékszerek sem, vagy hatalmas sarkú, kopogó cipők, csak egy pár csendes, lapos, fekete, balerinacipő takarja vékonyka, sápadt lábfejét.
Egészen eddig a percig. Most megállt, kiszabadítja magát lábbelijéből, és leül a csupasz földre, mezítláb. Továbbra sem figyel senki rá, a kitaszítottra, sietnek, elfoglaltak, átnéznek rajta akár az üvegen. Ő pedig ott ücsörög egyedül, a tömeg közepén, elzártan a külvilágtól. Lassan kezdenek el hullani könnyei, akárcsak az esőcseppek. Ne sírj, kislány, egyedül csak a te szemedben volt meg a ragyogás, ne hagyd, hogy olyan légy, mint a többi!
Valami forrót, és nedveset érzek végiggördülni saját arcomon. Ő hirtelen feláll, dörömbölni kezd az üvegen, a szája mozgásából ítélve kiabálhat is valamit. Könnyei most már nem lassú esőzések, hanem záporszerűen zúdulnak elő a csillagszemekből. A dörömbölés zajai felerősödnek. A fejem zúg. Kirohanok. Le a lépcsőn. Ahogy a lábam bírja. Nem enged. Megállok. Piros ruhám tüllből készült alját lebegteti a hűvös szél. Könnyek csepegnek a fekete balerinacipőmre. Odabent fölzeng a taps.


2009

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Zsódi
Regisztrált:
2009-08-20
Összes értékelés:
2
Időpont: 2009-08-31 22:06:27

válasz antonius (2009-08-23 18:18:40) üzenetére
Köszönöm szépen. Elnéző lány ő, csak ez most kijött belőle, legbelülről, a lelkéból. A mélybarna szempár megint könnyezett...
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-08-23 18:18:40

Légy egy picit elnézőbb az emberek iránt. Mindannyian kicsinyes, hiú, másodrendű ripacsok vagyunk, ki kisebb, ki nagyobb szívvel.
Vigyázz erre a sötét hajú, mélybarna szemű, fehérbőrű kislányra, akinek a piros kis ruhája kicsivel térd fölé ér. Nagy érték Ő!
Vigyázz Rá nagyon!
Köszöntelek a lapon, és írásodhoz szeretettel gratulálok: antonius

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság: Epilógus II. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel fagyhalál címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel tea zsír- (M)ars poétika címmel a várólistára

Angelface alkotást töltött fel Hányszor...??? címmel

Angelface bejegyzést írt a(z) Végkép(p) című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Rozsdamarta ereszen című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) három lány 3. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 2. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel három lány 3. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)