Övön alul ....



......Hetek óta nem láttam.

Amikor találkoztunk, úgy estünk egymásnak, mint két kiéheztetett vadállat. Martuk, haraptuk egymást. Tépett ruhák darabjain fonódtunk össze. Amikor úgy éreztem, hogy rám zuhan a világ, a sikolyomba az ő kiáltása fonódott. Nem tudom, mi szakította ki belőle azt a hangot, a gyönyör, vagy a fájdalom, mert abban a pillanatban a hátát végig szántották a körmeim. Mikor már képes voltam rendesen lélegezni, elterültem mellette. Fejemet a mellére tettem, kócoltam mellkasán a szőrt, éreztem, élveztem a jól ismert illatot, a kielégült kan szagát. Halkan, duruzsolva beszélt. Elmondta, hogy én vagyok élete nagy szerelme, milyen hatalmas élmény volt velem a szex. Aztán elábrándozva mondta, talán a Tátrában volt a legjobb, az ösvény mellett, a sziklán. .....
Ez volt az a bizonyos hideg zuhany.
Szó nélkül szedtem össze a motyómat és jöttem el. Én ugyanis soha nem voltam a Tátrában.
Vele nem .....