HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 93

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49222

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: ZarzwieczkyFeltöltés dátuma: 2009-08-24

Wenders Angyalai


avagy a meghasonult Berlin


Berlinnel kapcsolatosan, jómagam és a több mindent átélt korosztályom - örökletesen a közelmúlt hagyatékaként - általában öreg kontinensünk megosztottságára asszociálunk. Napjaink, e különös metropolisza hatalmas, és látszatra már egységes. Amikor a nyolcvanas évek közepén, egy hírhedt balkáni diktatúrából kiruccanva - életemben először - Kelet-Berlinben jártam, még csak cenzúrákon furmányosan átszűrődő, szűkszavú, közvetett filmismertetőkből szereztem tudomást Wim Wendersről és filmjeiről. ( Ez esetben"Berlin felett az ég"címűre utalnék!) Végül, újdonsült budapestiként, valamikor a kilencvenes évek elején, egy hevenyészett, azóta már nem létező, igénytelen filmklub vetítésein,-efajta hiányosságaimat pótolni igyekezvén-megnézhettem e kérdéses filmet is. A Berlin felett röpködő két (férfi) angyal látatta képek,"déja vu" érzést gerjeztettek. A filmen láthattam a falon túli gondosan felgereblyézett senki földjét, amiről ott jártamkor csak sejtéseim voltak, de földi halandó számára nem volt látható. Létezését, valami különös- diktatúrákra receptiv - metakommunikáció révén érzékeltem. A kheki, militarizált Trabant "terepjárókon" és a deszantosított MZ motorkerékpárokon, hírtelen felbukkanó, majd elrobogó határőrök a Friedrichstrasse keleti részén, vagy az Unter der Lindenen, és kelet felől misztikusan elérhetetlennek tűnő Brandenburgi kapu látványa, emlékeimben ma is külön életet él.
Wenders angyalai bizonyára akkor is ott röpködhettek. Láthattak az Alexanderplatzon, amint gyerekesen elámulok és rácsodálkozom, az olcsón szórakozni "átugró", punkra nyírt melírozott nyugat-berlini ifjúságra. Valószínű, hogy ott állhattak valahol szemközt, az elhagyatottnak tűnő panel-szocreál Brecht kulturális központ tetején és jól szórakozhattak rajtam, amint felfedeztem, hogy a Friedrichstrasse utolsó kelet-berlini U-bahn stációjában, a menetjegyek csak útlevéllel, érvényes vízummal és nyugati márkával válthatóak. Majd felfedeztem az öltönyös, olykor-olykor zakójuk hajtókájába bele-bele suttogó, civil stázi ügynököket is.
A szkeptikus, és joggal tartózkodó benszülötekkel azért elég jól kommunikáltam. Azaz inkább, ahogy már imént említettem: meta- kommunikáltam. Megfigyeltem,- ha már eddig is Wendersre utaltam,- a keletiek (később az egyesülés után: osztik) megteremtették a maguk Párizsát a rájuk erőltetett Texasban.*Ismerték és érezték, a rokonaikkal és barátaikkal együtt elszakított nyugati városrész mindennapi életét. Maguk teremtette kis világukban, tiltott tévé műsorokon keresztül - még olykor intim szféráikban is lehallgatva-szurkoltak a Honecherék által, rohadtnak titulált kapitalizmusnak. Említett metakommunikációm egyfolytában jól működött. Presszókban, vendéglőkben, német nyelvtudásnak csak enyhe túlzással minősíthető nyelvismeretemmel, nem sokra jutottam volna. De volt valami közös, diktatúrákban tenyésztett, közös Káin bélyegünk,- valami különös éteri kapcsolat-, ami nem tanítható, és amit azonnal konvertálhattam. Itt a keleti blokk legnyugatibb bástyájában, pillanatokon belül megtanultam, hogy hol nem ajánlatos hosszabb ideig ücsörögni; hogy ne bámuljam a Nyugat- Német nagykövetség előtt kígyózó, átlépó-vizumban reménykedő, hosszú embersorokat. Csak a reménykedő, megfélemlített embereket figyeltem, külön-külön; nyugatibb sorstársaimat a szürke reménykedő mindennapjaikban.
Angyalként, a kelet-berlini magaslatokba nem jutottam. Sőt, a keleti városrész akkori imázsához hozzátartozó TV toronyba sem juthattam be. Így a filmen, az angyalok látatta senki földje, és egyáltalán, az akkori Nyugat-Berlin látványa számomra még évekig rejtély maradt. Pedig ma már tudom: csak néhány méterre lehetett a friedrichstrasse-i szállásomhoz a Check point Charlie, amelyet a "művelt nyugat"-tól csak egy színes endéká címeres (körző és kalapács) vaskapu választott el. Bizonyára óriási élményként éltem volna meg a kettéhasított metropolisz látványát. Teljességében láthattam volna a végtelenbe kanyargó hírhedt falat, a gereblyézett senki földjével; ahol Wenders angyalai a háború alatt lebombázott Potzdammer-platzot keresték, hiába. Egyik angyal megtestesülésre és szerelemre vágyott, és arra hogy végre a dolgokat "csak sejtse, és ne mindig tudja"szemben velem, aki akkor csak sejtettem, de tudni csak jóval később sikerült. Halványan sejtettem, hogy a jelen állapot nem örök, viszont azt nem hogy csak néhány év- akár száz napokban számolva, mint gyerekkoromban a Mikulás eljövetelét -megérem a FAL lebontását.
A felpörgetett húszadik század 1989 végén, valahol az osztrák-magyar határ, félhivatalosan elnyesett szögesdrót kerítésénél, elindít egy láncreakciót, amely a húszadik század előre hozott végét jelenti. Meggyőződésem, hogy ez a város akkori Európa megosztottságának vizuálisan egyszerű szimbóluma, de nem sejtettem, hogy a falak virtuálisan ottmaradnak az emberi tudatban, megosztva napjaink németjeit: osztikra és vesztikre.(Ez a folyamat eljut hozzánk is, más vonatkozásban!)
A vesztik, lesznek, a németség hivatalosan meg nem nevezett "übermensch"-ei, és az osztik a szegény, csalódott, makucsai**rokonok, akik a megtestesült (vad) kapitalizmusban, pheningekért eladják a wenders-i páncélmellényeiket; ezáltal kiszolgáltatottakká ás sebezhetőkké váltak.
Most szeptember van és a Teremtő homokórájában már pereg a huszonegyedik század. A németek az egyesülés ünnepére készülődnek. A felújított, hírhedt Reistag tetejére épített, áttetsző kupolán keresztül szemlélem az újból státusába helyezett fővárost. Azt a várost, amely ma is a tudathasadásos Európát szimbolizálja: két nemzeti színházával, két parlamentjével, két repülőterével, két polgármesteri hivatalával és a tagadhatatlan két életével. Neki mindenből kettő van! Wenders angyalait már nem érzem. A filmen ők is ketten voltak. Ketten, a kettészakított Berlin két lelkiismerete. Az egyik, már annak idején testet öltött, ott a felgereblyézett senki földjén, és ahol én miután a magaslatokat elhagyva, gyalogosan a Brandenburgi kapu felé caplatok. Megilletődve kóválygok a megkoszorúzott, határsértés közben levadászott néhai endékás áldozatok, fényképes emlékkeresztjeik mellett. Most nyugat felől közelítem meg a keleti városrészt. Az említett "déja vu" érzésem most visszásan hat, mint egy múltszázadbeli fotoaparátus tükörreflexes optikája. Egészen idegennek tűnik a Brandenburgi kapu előtere. Egykoron az erre kószálás marxista szemmel eretnekségnek minősülhetett. A színes, bábeli, sürün vakut villogtató tömeg-zűrzavar túl az Unter der Lindenen hömpölyög. Fáradhatatlanul gyalogolok, nosztalgiáimhoz illusztrációnak régi képeket keresve. A Humboldt egyetem forgataga is színesebb és a Pergamon múzeum előtere is turista buszoktól tarkállik. A zsúfolt Alexanderplatzon közép- és kelet európai sokasság, afrikaiakkal és ázsiaiakkal fűszerezve. Ambuláns kolbász sütök, egy eurós, kétes álagú áruikat kínálgatják. A balkánról feltűnnek "az itt a piros, hol a piros.."Fortuna istenasszonyt erőszakolgató hírnökök. Bámészkodók statisztálnak a képhez és feltehetőleg kelet európai és balkáni zsebesek. A közelben retró park. Marx és Engels sötétmárvány szoborcsoport. Meghagyhatták, mint a múlt százazd tévedésének mementóját. Talpazatánál ázsiai csoport fényképezkedik. Majd elviszik még keletebre a kuriózumot, ahogyan majd holnap én is kocsiba ülök és hazacipelem összekuszált gondolataim. Végig hajtok majd, a volt keleti blokk régi- és új államain. Egyre csak a volt endékásokra gondolok, különösképpen a berliniekre. Szerintem, a FAL leomlása óta keresgélik önmagukat, és ők szimbolizálják azt a mentális megosztottságot, amelybe Európa keleti fele már két évtizede belerokkant. Talán ennek igazolására áthajtok Csehországon, majd Szlovákián, hazaérve a nagy magyar tudathasadásba.
2007 szeptember


*Wim Wanders:Paris,Texas (1983)
**Szabó Dezső:Feltámadás Makucsán(1932)



2007 szeptember

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
970
Időpont: 2012-04-17 11:02:10

válasz T. Pandur Judit (2012-04-11 23:04:51) üzenetére
Kedves Judit!
Meglepetten olvastam hozzászólásod egy olyan esszémről, amelyről már majdnem megfeledkeztem, de annak idején a megírásában örömömet leltem.Ezért is kitüntetés számomra a véleményed. KöszönettelZ.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5177
Időpont: 2012-04-11 23:04:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zarzwieczky!
Berlinben nem jártam, de a Wim Wenders filmet láttam. A film egy rettentően lepusztult, sivár Berlint ábrázol. Érdekesen írtad meg ezt az esszét, engem nagyon is emlékeztet a filmre: az összekeveredett múlt és jelen, a képzelet és a realitás a sétád során. Mint egy kívül álló angyal, szemlélődve próbálod átérezni a megváltozott város mindennapjait, egy újabb történelmi fordulatot követően. Számomra újraírtad a filmet. Milyen kár, hogy nem lehet leforgatni ennek az alkotásodnak az alapján a történet második részét!
Nagyon tetszett! Gratulálok!

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1541
Időpont: 2011-01-19 17:51:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zarzwieczky!

Szemléletes példája a megosztott Berlin a megosztott Európának, és a skizofrén Magyarországnak. A Fal leomlott, de a mögötte lévő problémák, nem hogy eltűntek volna de egyre feszítőbbak. Úgy tűnik Európa saját kárán sem tanul, mi magyarok pedig végkép nem.
Kitűnő írás, csak gratulálni tudok: Zagyvapart.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2009-09-01 21:30:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sokszor jártam magam is Berlinben. Óriás kiterjedésű csodálatosan szép város, tele parkokkal, erdőkkel. Nyugat-Berlin anno a világ egyedi, sajátságos képződménye volt. Vagy 30 éve jártam ott először, ma is hallom a vasajtók csattogását, látom a kelet-berlini barátom szemén a könnyeket, hogy nem szállhatott német állampolgár létére arra a vonatra, amire mi az útlevelünkkel megtehettük. A határnyitásunk után kocsival mentem át a Check point Charlie-n. A mindig fagyos közönnyel fogadó határőr meglátta a rendszámom, kiintett a sorból és kontrol nélkül tisztelegve átengedett. Megrendítő volt.
Tetszett az írásod! a. (A filmet sajnos nem láttam.)
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
970
Időpont: 2009-08-26 10:26:30

Köszi Rozika! Berlint látni kell, és Wenders filme mérföldkő.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2009-08-25 09:59:04

Szia!
Sajnos Berlinben még nem jártam, de a Berlin felett az ég című filmet láttam, és sokat olvastam erről a városról, a megosztottságról, az újraegyesítésről. Jó, hogy megírtad ezt a cikket.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Szondi Márk alkotást töltött fel A Szakértő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Földből nőtt című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Megfogantam és a Cseppecske című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

Horvaja alkotást töltött fel Suhanó árnyak címmel a várólistára

Horvaja bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Izzásba dönteni című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Viszony címmel

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szomorú Teadélután címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Csonka Mária bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)