Te nélküled láttam meg a napot,
még megszülted árva gyermeked...
Ugye anyám, büszke voltál reám?
Érzem én, de nincsen felelet.

Szerettelek, téged anyám nagyon,
álmaimban ott voltál velem.
Segítettél minden nehéz napon,
nyitott könyved volt az életem.

Látogattál, mikor kicsi voltam,
énekeltél, mosolyogtál rám.
Gondolatban sokszor hozzád szóltam,
de jó hogy vagy, nekem jó anyám!

Tudom, hogy az égből, mint egy angyal
hajnaltájban suttogtad nevem.
Ébresztettél, lágyan cirógattál,
és szép napot kívántál nekem.

Kezem fogtad, ha nehéz volt sorsom,
és sírtál, ha rosszul ment nekem.
Akkor voltál csak igazán boldog,
ha rám talált egy csodás szerelem.

Megcsodáltad menyed, s unokádat,
ennél szebbre nem vágytál soha.
Őrzöl mindent, mit szemed csak láthat,
lám, mindened a kis unoka...

Talán ha majd nem látogatsz többé,
én megérzem hiányod neked.
Hisz úgy szeret hű anyai szíved,
ahogy csak a mennyekből lehet!