HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47186

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Smelka SándorFeltöltés dátuma: 2009-09-01

Jegyzetek a Deszkából ... Fügefalevél


Ma nem megyünk fel a Deszkába. Ma semmiképpen sem. Helyette itt állunk a dzsámi korlátjának támaszkodva, és figyeljük az alattunk lármázó Széchenyi teret.
Márk egy fügefalevelet sodor ujjai között, az imént szakította az egyik fáról. Hunyorog az erős napfényben. Tényleg felszedik a köveket, mondja, miközben a fekete ingje majd kigyullad a hőségtől.
Nincs meleged? - kérdem tőle. De ő csak a vállát vonogatja, miközben szemezget a térrel és sodorja a levelet.
Viktória napszemüvegben áll mellettünk, a sötét lencsén a feltúrt tér tükröződik, rajta miniatűr dózerek és csákányozó emberek. A furcsa, foncsorozott, szinte torz kép alatt csak a szomorkás mosolyát látom.
Hagyd őt, mondja, nem látod, hogy gyászol?
Hagyom őt. Gyászolunk mi is.
Azokat a vörös homokköveket szedik fel, melyeken nehéz volt bokatörés nélkül járni, és melyek eredetileg sírkövek voltak egy száz éve megszűnt pécsi temetőben. Egy sportpálya született ott azon a helyen, és a régi sírkövekkel leburkolták a főteret. Ezt még Márk mondta nekünk valamikor.
Egy kő - egy név. Egy kő - egy sors. Egy kő - egy élet.
Az elmúlt évtizedekben egy rakás néven, sorson, életen járkáltunk, fagyiztunk, udvaroltunk, buliztunk... egyszóval éltünk.
Gyászolunk. Márk szó szerint. Tudniillik: ő egy tüke - több generációs pécsi - ősei az elmúlt két évszázadban a Mecsekalján születtek, éltek, szerettek, haltak. Az ük-üknagyanyjának sírköve is itt feküdt valahol... Egészen a mai napig. Neki valahogy szent ez a hely... A gimibe jövet-menet sokat sétáltunk át a téren. Márk pedig, ha csak tehette, mindig megkerülte a sírköves részt. Már a barátságunk elején feltűnt, hogy valahogy nem szívesen járkált a köveken. Mintha valami láthatatlan erő lökte, taszította volna a tér peremén futó járdákra. Eleinte azt hittük, kényelmetlen neki a járás a girbegurba burkolaton, pedig csak - mint elmesélte - egy gyerekkori beidegződés állt az egész mögött. A nagymamája - akivel sokat sétáltak együtt a városban - egész életében nem tudott rálépni ezekre a kövekre, így Márkba már nagyon korán beidegződött: nem szabad az ősöket lábbal taposni. Ez volt a nagyanyai öröksége: a múlt, a történelem szeretete, az ősök lábnyomainak keresése.
Pedig hányszor megtapostuk a sírköveket! És Márk is jött velünk, mert nem volt más választása, főleg ha egy-egy koncertnél, rendezvénynél a köveken volt a buli közepe, a nyüzsgés epicentruma, a jó rálátás a színpadra...
Sokat ünnepeltünk itt, de ma gyászolunk. Siratjuk azt a remek játékot is, amelyet e köveken játszottunk. Afféle rögtönzés volt, egyfajta stílusgyakorlat, amellyel készültünk az írói pályára. Ráléptünk egy kőre, és ki kellett találni, hogy kinek a sírkövén állunk. A kövek tudniillik, névvel lefelé voltak a földbe ágyazva, így sosem tudhattuk, hogy épp kién sétálunk.
Beiersdorf Adolf, mondta Márk egy sírkövön állva, városi tanácsnokként dolgozott. Két gyerek apja, katolikus vallású volt, és... ööö... szerette a bécsi dohányt. Viki és én ilyenkor elismerően néztünk rá.
Böck Aranka, mondta Viktória egy sírkövön állva, a férje vájár. Egyelten gyerekük korán meghalt, és ööö... 1857-ben költöztek ide a Felvidékről... gyönyörű kék szemei voltak. Márk és én ilyenkor elismerőn néztünk Vikire.
Persze sose tudtuk, hogy igazunk van-e. Csak játszottunk, fantáziáltunk. A nevet és az életkort talán még sikerült volna meglesnünk, ha a sírkövet valahogy felfordítjuk, de az hogy vette volna ki magát, ha a járókelők azt látják: három hibbant szentörült bontja a Széchenyi teret? És különben is mit kezdtünk volna a névvel, dátummal? Magáról az emberről akkor sem tudtunk volna meg többet.
Márk ük-üknagyanyja, mondtam egy sírkövön állva, mikor hirtelen semmi nem jutott az eszembe. Viki ekkor az orra hegyére tolta a napszemüvegét, és fölötte nézett rám jól megjátszott szemrehányással. Márk pedig megigazította az ingét, elnyomott egy félmosolyt, és megjegyezte, hogy menjünk basszus, mert bioszra vissza kell érnünk.
Ma nem megyünk fel a Deszkába. Ma semmiképp nem. Ma a városban csatangolunk.
Viki még készít egy-két fotót a felszedett, felhalmozott, elszállításra váró kövekről, továbbá egy kisfiúról, aki csodálkozva, kerek szemmel figyeli az eseményeket, aztán elindulunk a belváros keskeny utcáin. Sóváran, kutakodva figyeljük a házak cirádáit, az öreg kandeláberek hajlatait, az ódon kapualjak faragott köveit. Ki tudja, talán még megpillanthatjuk bennük - valahol mélyen - őseink arcát.
Márk egy-egy kirakat tükrében néha igazít egyet az ingén. A fügefalevél már rég nincs a kezében, valahol elhagyta, és azt most egy unott szél sodorja tova a pécsi utcák megkopott macskakövein.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-10 15:50:09

Ennyit megér a fehérváriságod... Majd megyünk szüretelni. :-))
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2009-09-08 22:46:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Smelka Sándor (2009-09-08 18:33:00) üzenetére
Nekem a nem a ingem a :-)))
Szóval, ha lenne szőlőm itt valahol, akkor sem fogadnának el tősgyökeresnek, mert az ugyebár mást jelent, de akkor már Fehérvárinak számítanék. Elkezdtem gyűjteni a tőkét a szőlőskertre. Egy tőke már van.
:-)
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-08 18:33:00

válasz Artúr (2009-09-06 12:32:28) üzenetére
Szia Artur!
"Tizenegy éve lakunk Fehérváron, de a helyiek nem tekintenek engem addig annak, amíg nem lesz legalább egy kis szőlőm valahol a környező parcellák egyikén."
Ez most komoly? Érdekes ez a dolog a szőlővel...
Örülök, hogy tetszett, amit írtam. Megtisztelsz a véleményeddel.
A hibát javítom, bár akinek a nem ingje... :-))
Sanyi
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3817
Időpont: 2009-09-06 12:32:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sándor!
"fekete ingje" Szerintem, ez így nem helyes. Érdekes ez a tősgyökeres dolog. Tizenegy éve lakunk Fehérváron, de a helyiek nem tekintenek engem addig annak, amíg nem lesz legalább egy kis szőlőm valahol a környező parcellák egyikén.
"Afféle rögtönzés volt, egyfajta stílusgyakorlat, amellyel készültünk az írói pályára."
Barátom, neked is érdemes volt gyakorolni. Nagyszerű írás lett ez itt fent. Az üzenete sokat ér. Soraid felhívják a figyelmet arra, mennyire fontos, lényeges, hogy becsüljük meg múltunkat. Szellemi örökségünk a legnagyobb kincsünk. Gratulálok!
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-03 16:37:09

Köszönöm, kedves Colhicum, örülök a véleményednek. :-))
Üdv: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-03 16:34:53

válasz T. Pandur Judit (2009-09-02 23:29:04) üzenetére
Kedves Judit,
csak lélekben voltam ott, a történet lényegében fikció.
Jól gondolod, a "tüke" szó a szőlőtökéből származik: tágabb értelemben a tősgyökeres pécsit jelenti, szigorúbb - hagyományosabb értelemben pedig olyan ember, aki harmadik(?) generációs pécsi, és van szőlője a városban.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-03 16:24:21

válasz antonius (2009-09-01 22:02:55) üzenetére
Kedves Antonius,
nem ijesztettél meg!! :-)) A "szentörült" az ügyeletes helyesírási hiba. :-)) Akárhogy átnézem mindig akad egy... Köszönöm, látogatásod, véleményed.
Üdv: Sanyi
Alkotó
Regisztrált:
2008-11-10
Összes értékelés:
453
Időpont: 2009-09-03 16:20:49

válasz Rozán Eszter (2009-09-01 09:59:05) üzenetére
Kedves Rozália,
köszönöm látogatásod, vélényed, örülök, hogy itt jártál. :-))
Üdv: Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4791
Időpont: 2009-09-02 23:29:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!
Amíg olvastalak azon morfondíroztam, hogy vajon csak lélekben, vagy testben is itthon voltál szeretett városodban július végén, a térbontásnál?
Az írásod hangulatos, remek, érdekes.
Azért biztosan tudod - csak nem írtad bele, mert nem illene a gondolati ívbe -, hogy a felszedett köveket egy "kőbankban" megőrzik.
A felszedett kövek alatt pedig régészeti feltárásokat végeznek, amiket lefényképeznek, dokumentálnak, aztán visszatemetnek.
Nagyon tetszik a "tüke" elnevezés. Még sosem hallottam. Gondolom a tősgyökereshez van köze, a tőke szóhoz. Judit
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2009-09-01 22:02:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Háát apám, le vagyok nyűgözve! Nagyon tetszik, ahogyan írsz. Ne vedd fenyegetésnek, de mindent el fogok tőled olvasni.
A "szentörűlt" nyilván elírás.
Gratulálok! a.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2009-09-01 09:59:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sándor!
Én is szeretek régi temetőkben járni, letűnt korok, életek üzennek a sírköveken keresztül. Megszűnésük pedig valóban gyászt érdemel. Tetszik az írásod, elgondolkodtató.
Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

oroszlán alkotást töltött fel Éhes gyermek címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A kiskakas rézkrajcárja címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Találkozván a lelkekkel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Meddig lehet még? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hányszor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

rawelli bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Meddig lehet még? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Félelem című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)