Búcsút int már a nyár
szeptember küszöbén,
napsugár-özönnel
fenn az ég tetején.

Nyarat idéz minden,
még augusztust írunk,
de legbelül tudjuk,
mindent visszasírnunk...

Langyos éjek várnak
partján a vizeknek,
és a stégek mellett
nyaralók eveznek.

Még semmi jele nincs
hogy az ősz közeleg,
de tudjuk, araszol,
percenként közelebb!

Mikor a természet
egy újabb kört bejár,
folytatódik minden,
visszatér majd a nyár.

De most más évszak jön,
íme ősz közeleg,
félénken jön felénk,
mint megszeppent gyerek.

Vajon hogy fogadod,
gyönyörű nyár után,
mikor falevél hull,
bágyad a napsugár?

Vajon hogy fogadod
az iskolakezdést,
megtelő a padokban
a sok kis teremtést?

Vajon hogy fogadod,
ha eső csepereg?
S csupasz faágakon
fáznak a verebek...

Van szépség az őszben,
erdők színpompája,
a szarvasbőgésnek
vadonban nincs párja.

Szőlőt szüretelni
jer velem kedvesem!
Hol mustot kóstolunk -,
hol csókod élvezem...

Most szép kirándulni,
járni az országot,
ősi hegyek ormán
vén várakat látok...

Városaid járom
édes hazám neked,
színpompás, gazdag ősz,
jó barátunk vezet!