HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48379

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: FridtjófurFeltöltés dátuma: 2009-09-15

Fekete pillangó

- Emberek...
Akik hirtelen ellepik az utcákat, és olajos, bűzlő masszaként egyszer csak körülölelnek téged.
Szívük kiüresedett, legfeljebb szürke foszlányok izzanak fel néha-néha bennük, melyeket kegyetlenül elnyomnak.
Tompa érzékeiktől, ösztöneiktől vezérelve indulnak feléd. Előbb csupán megkarcolják mezítelen vállad, hogy kiserkenjen karmazsinpiros véred, majd karmaikat, a durva acélpengéket lüktető húsodba mártják... És te immár nem érzel semmit sem.
Térdre zuhansz. A fájdalom még sohasem volt ilyen keserédes.
Sebeid mohón isszák a förtelmes mocskot, roncsolt ajkaid vaskapocsként őrzik a Vágyat, melyről azt hitted, még megmenthet tőlük.


- Kérlek... - nyögött fel halkan.
Remegő ujjaival cipőm orrát simogatta, de mikor közelebb hajolt, hogy rátapassza ajkát, undorodva eltaszítottam magamtól.
A lány felém fordította elgyötört, porcelánfehér arcát. Hosszú hollófekete haja talán derekáig ért, szemében ezeréves könny csillogott.
- Vegyél magadhoz - suttogta.
Szemrehányó pillantásokat vetettem rá, aztán hátrálni kezdtem.
- Mégis, mit képzelsz magadról? - ordítottam.
Hangomból, minden apró mozdulatomból, sóhajomból, és ahogy öklömet a levegőbe lendítettem, undor és gyűlölet áradt. Egész testem görcsbe rándult. Inaim pattanásig feszültek.
- Igazán? Akarod? Igen? Mondd csak! - ziháltam hunyt szemmel.
Akkor valaki megérintette hátulról a vállamat. Mire visszafordultam, a lányt már hiába kerestem: elnyelte a forró, gyilkos borzalom.

- De minek emészted magad? Miatta?! Nevetséges.
Barátaim gúnyos kacaja sértette fülemet. Forgott velem a világ.
- Mimózalélek. Hát ez a te bajod... Mindent és mindenkit meg akarsz érteni.
Ha elmeséltem nekik történetemet, mindannyian ellenem fordultak, szavaikkal ott ostoroztak, ahol éppen értek.
- Szánalmas vagy - sziszegték fintorogva.

Nem tudom megmagyarázni, miért, de napokkal később iszonyú rettegés fogott el. Álmaimban ő kísértett. Játszadozott velem: vérest kést szorított torkomhoz, korbácsot kerített elő. Látszólag nem bántott. Csupán elmémet bomlasztotta, rendületlenül. Kínzott.
Hosszú, fülledt éjszakákon át könnyes tekintettel, zakatoló szívemet nyirkos tenyeremmel szorítva, ágyam szélén ültem, és vártam az utolsó perceket. A félelem szinte megbénított.
Rémálmaim egyre gyakoribbá váltak, mígnem megtört lélekkel, álmatlanul orvoshoz fordultam. Hiába. Nem tudott segíteni rajtam sem ember, sem maroknyi méregpasztilla. Végre véget akartam vetni szenvedéseimnek.
Úgy határoztam, örökre lemondok bántó környezetemről. Az embereket, akik bántottak, teljes szívemből gyűlöltem, tőle rettegtem, és tönkretettem mindazt, ami önmagamnak nevezhettem.
A legtöbb emléket, amit szívem mélyén hordoztam, tisztátalannak gondoltam. Mindössze két bőrönddel vágtam neki az új világnak.
Ő követett.

- Vegyél magadhoz!
Ott állt előttem sápadt, beesett arccal, csipkés fekete ruhában. Most még elesettebbnek tűnt, mint azelőtt.
Nem szólt, de finom ujjhegyével félve galléromhoz nyúlt, én pedig úgy éreztem, mintha forró ólom áradt volna szét minden tagomban.
Nem ellenkeztem, és talán biztattam is, mikor zavartan szemébe néztem.
Arcom kipirult.
Egy szempillantás alatt magához ölelt. Bőre szinte égetett, akárcsak vékony ingemen végigfolyó, záporeső könnyei.
- Hagyj... - leheltem.
Immár a rabja voltam. Szótlanul tűrtem, hogy elborítson tükörszilánkjaival, lelkének gyémántcseppjeivel, melyek végül koromfekete tintacsíkokként perzselték mezítelen, öntudatlan valómat.
Szenvedett, akárcsak én.
A Kifürkészhetetlen őt választotta, hogy átokkal sújtsa: beletaszította a rothadó mindenségbe, és zúgva-nevetve sorsára hagyta. A lány az öngyilkos reményt kapta szívébe örökül ebben a kétszínű világban, és most íme, én az ő ivadéka lettem.

Már nem nevezhettem féktelen gyilkosnak. Egészen könnyed lett, olyannyira, hogy az őrjítő fájdalom mellett testi-lelki közelsége hűs enyhet adott, ahogy mindjobban magáévá tett. Feldúlta eszemet, lángokba borított mindent, amit eddig csupán parázsnak, értéktelen semminek hittem.

Hirtelen mégis ellökött magától.
Fekete pillangó röppent fel tenyeremből, kábán, megrészegülve.

Még tétovázva hátrafordult, lerázva a finom port megszaggatott szárnyairól. Majd vakító, meleg fény öntötte el arcomat.
Egyszerre vesztettük hát el mocskos, emberi lényünket.
- Ég veled!

Alvadt, fekete vére örök időkre megfestette előttem az utat.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-09-17 08:56:09

Köszönöm a tartalmas válaszod. A gond valószínű, hogy velem van. Idegesít, ha valamit nem értek. Még a látszatát is el akarom kerülni annak a helyzetnek, hogy sokan nem értünk valamit, de mindenki szégyenkezik ezt bevallani. Kafka az egyik kedvencem. (A Fanzi) Őt olvasva, szeretnék néha belé rúgni. De azért szeretem nagyon. Őt is. :-)
Üdv. a.
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-14
Összes értékelés:
1
Időpont: 2009-09-16 14:09:41

artur: Köszönöm. A dal és a novella közti hasonlóság, hát, az csak véletlen műve lehet, valóban. :-]
antonius: Igazad van; ezek a képek valóban eléggé zagyvák - talán éppen ezért került az Abszurd kategóriába. Amikor megírtam, a "forró, gyilkos borzalom" részt a kezdő dőlt betűs leírás [az Emberek] meghatározásaként, képzeltem el. Nem baj, ha "nem érthető", mi ez a sok tintacsík és a mezítelen lét.
Úgyis inkább csak magáról a hangulatról van szó, fényképszerűen, impresszionista festmény módjára. (Eredetileg a könnyeket, az ölelést és a lelki túlcsordulást szerettem volna összemosni - megértés helyett érzékelés szintjén.) ;-]
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2009-09-16 11:15:00

"elnyelte a forró, gyilkos borzalom. koromfekete tintacsíkokként perzselték mezítelen, öntudatlan valómat.
A Kifürkészhetetlen őt választotta, hogy átokkal sújtsa: beletaszította a rothadó mindenségbe, és zúgva-nevetve sorsára hagyta. A lány az öngyilkos reményt kapta szívébe örökül ebben a kétszínű világban, és most íme, én az ő ivadéka lettem."
Mi az a forró gyilkos borzalom? Az én mezítelen, öntudatlan valómat még soha nem perzselték koromfekete tintacsíkok. Miért nem? Érteni szoktam az irodalmat, és ezért most szégyenkezve vallom be: nem értem.
a.
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2009-09-15 17:51:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Van egy "Fekete pillangó" című dala az Omega együttesnek. Mielőtt nekiláttam volna olvasni, arra gondoltam, talán az ihlette írásodat. De nem. Egészen más a hangulata mindkettőnek, habár ... nem is tudom ... Talán egészen "halkan" van közük egymáshoz.
Kíváncsian várom a többi alkotásodat. Ennek itt fenn a hangulata kellően nyomasztó, mégis ad reményt, kiutat. Hibátlan novella! Ez irodalom.
Üdv.

Legutóbb történt

alberth alkotást töltött fel Apák napi köszöntő címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

Scherika bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Scherika alkotást töltött fel A szél... címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megjött az éj című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Három lány 7. című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Időspirál című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Ötven éves találkozó című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)