Oda a lángoshoz, oda-odamegyek,
Hogy belőle gyorsan egy falatot egyek.
Nem eszem meg mindet, hagyok belőle,
De nem sokáig tart majd, tudom előre.

Mikor megharapom, megrándul a szemem,
Mert hirtelen eszmélek, hogy már a következőt eszem.
Szépen lelassítok, hogy ne fogyjon a jóság,
Elismerem, mindez csak nagyokosság.

Van belőle tejfölös, van belőle sajtos,
De nincs belőle fölös, hát igen, sajnos.
Az eladó tehet rá fokhagymás pácot,
Ha viszont kifelejti, kinyírom a srácot!

Húzhatnám tovább az óda legvégit,
De olvastam már ilyesmiből egy-néhány régit.
Épp ezért bevégzem magasztalásomat,
S egyedül folytatom vigasztalásomat.