Oly csodás helyen laktam én egykoron.
Egyszerű lakás volt egy régi udvaron.
Fala roskadozó, mállott vakolata,
Az utcára nézett két ikerablaka.

Nosztalgikus titkok utcája énnekem,
Amilyen számomra az ősi Debrecen.
Ifjúi éveim hevesek, s merészek,
Hozzám is betértek kedv, Lillák, remények.

Mert nem akárhol ébredt sok ifjúi vágyam,
Nagy költőnk élt egykor a szomszédos házban.
Ősi kollégiumhoz két számmal közelébb,
De időben mérve századokkal elébb.

Olykor úgy érezém, múzsái itt járnak,
Nem hagyták el végleg a Csokonai-házat.
Ki sziporkázó csillag költészetünk egén,
Igaz, s szabad lélek, de elhagyta a remény.

Talán betegsége ha nem veszi le lábról,
Új erőre kapván hallat még magáról.
Ró új csodás strófákat, melyet mind ismérnek,
Magyar ajkú..., s talán távolabbi népek.

Reggelen, estelen, ha otthonról mentem,
A szomszédos háznak ablakára lestem.
Csak egy néhány percre elcsúszna az idő...
E régi ablakon kitekintene Ő.

Illőn ráköszönnék, úgy mint egy jó barát,
Kivel nagy vidáman iszogatja borát.
- Szervusz Misi! hogy vagy, és Lillád hogy vagyon?
Ha egyszer elhagyna, ne búsuljál nagyon...

Vár még rád az élet, ifjú vagy még tudom,
Száz lány adná kezét, hisz legény vagy talpadon!
Vár a kollégium, el ne késsél reggel,
Ne húzz nagyon ujjat az ottani renddel!

Írjál sok-sok verset még az utókornak,
Poéta kevés lesz, ki téged pótolhat.
Strófáid olvasván virul sok-sok lélek,
S gyermekek tanulnak iskolában téged.

Lásd, mit hoz a sors is, szomszéd lettél mára,
Bár a Lilla-térre jártam iskolába.
Szobrod pedig itt áll, innen nem is messze,
El nem is kerüli, ki jár Debrecenbe.

Képzeletem szárnyán hozzája így szólnék,
Ha csoda folytában ily helyzetben volnék.
Mindez álom marad, lebontották házunk,
Annak helyén ma már új Plázát találunk.

Az emlékház maradt, rajta áll egy tábla,
Ez itt nagy-nagy költőnk: Csokonai háza.
Hogyha arra járok, s múzsáit idézem,
Olykor fel-fel ébred a nosztalgikus énem.

Ifjonti álmaim szinte újra élem,
S szomszédomat, Misit így köszöntöm szépen:
- Szervusz Misi! hogy vagy, és Lillád hogy vagyon?
Hidegben jól öltözz, meg ne fázzál nagyon!

Vár a kollégium, el ne késsél reggel,
Nagyon ne húzz ujjat az ottani renddel!
El ne hagyd reményed, bókolj hozzá gyakran,
Talán Lilla szíve mégis érted dobban...