HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48422

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-09-30

Kettős csavar

Kettős csavar

Almora főutcáján végig boltok vannak; a tulajdonos a bolt mögött lakik, a család az emeleten. Ezt a elrendezést nagyon jónak találják, úgy érzik, akkor is őrzik a boltot és az árut, amikor éppen alszanak. A házak alja kőből épül, fehérre festik, képekkel díszítik; de az emelet fából van, a gyakori földrengések miatt. Éjjel néha előfordul, hogy egy rosszul elreteszelt ajtó vagy ablak magától kinyílik; ilyenkor azt mondják, Bholanáth Deo jött el a rettenetes kíséretével Bisésarból, ahol az almoraiak elhamvasztják a halottaikat. A Deo megjelenése mindenképpen halált vagy más nagy szerencsétlenséget jelent, ami ellen nincs segítség.

Narain is halálra rémült, amikor meghallotta a boltajtó nyikorgását az éjszaka csendjében. Hányszor mondták már, hogy olajozza meg? Hányszor figyelmeztették arra, hogy a régimódi ajtónak rossz a zárja? Hányszor céloztak arra, hogy ki fogják rabolni? Narain nem olajozott, nem javított zárat, nem hitt a tolvajokban; persze, tolvajok vannak, de nem a főutcán, ahol mindig van rendőr, és nem az ő boltjában, mert Narain csak gabonát, lisztet, sót és más effélét árult, amit nehéz zsebbe süllyeszteni. Most is tudta ösztönösen, nem az eszével, hanem zsigerből: nem a tolvajok feszítették fel az ajtót, hanem magától nyílt ki. Fölpattant az ágyáról, és berontott a boltba. Tárva-nyitva állt az ajtó, de sehol egy lélek: nem kétséges, hogy Bholanáth az éjszakai látogató.

Kinézett az utcára, amelynek végében éppen akkor tűnt el egy gyaloghintó. Ki az, aki gyaloghintót használ éjjel a város főutcáján? Miféle emberek viszik a gyaloghintót síri csendben, a megszokott siralmas ének nélkül? Hogyan jutottak ilyen messzire egyetlen perc alatt? Narain minden tagjában ólmot fáradtságot érzett, mintha valaki szólította volna: Feküdj le, és pihenj meg. Többé nem kell ajtókat olajoznod, zárakat javítanod, ne bajlódj a búzával és a rizzsel. Aludj nyugodtan, vagy csatlakozz hozzánk. Nem tudod, hogy milyen vidám életünk van? Vendégségbe járunk, vendégeket hívunk, beszélgetünk, vagy csak gandzsát szívunk. Lehet, hogy hiányzik a fejünk vagy a lábunk, de énekelni és táncolni tudunk mindannyian.

De én még nem akarok táncolni, énekelni, gandzsát szívni, nyögött fel Narain. Kis gyerekeim vannak, fel kell nevelnem őket. - A gyerek magától is megnő, nem kell naponta megöntözni, mondta egy hang Narain fejében. - Miből etesse, ruházza őket az anyjuk, ha én nem vagyok már? - Mit gondoltál, amikor nemzetted őket, azt hitted, örökké fogsz élni? - Narain nem mondhatott mást, abban a pillanatban nem gondolt semmire. Mire gondol az ember, amikor lélegzetet vesz? Lélegzik, nem térhet ki előle, mert ez az élet törvénye.

Tudod te, mi az élet? - kérdezte ugyanaz a gúnyos hang a fejében. Az élet... az élet mi vagyunk, meg minden, ami itt van körülöttünk. - Nagy filozófus vagy te, Narain. - Boltos vagyok, védekezett Narain, sosem akartam filozófus lenni. - Csak voltál, Narain, csak voltál. Most már velünk kell jönnöd. Bisésarba megyünk, a nagy hegyek közé. - Nem vagyok halott! Ugyanúgy élek, mint eddig. Kotródjatok innen! Nincs itt semmi keresni valótok. - Mondd ezt a nagy Deonak. - Megmondom én Bholanáthnak is, fogadkozott Narain, miközben kétségbeesetten igyekezett, hogy ne dőljön végig a földön, mint egy liszteszsák. Megmondom a királynak, megmondom a rendőrségnek, a dzsematdárnak, mindenkinek. - Ugyan mit mondasz meg, te bolond? Halott vagy, egy álló halott.

Nem így képzeltem a halált, gondolta Narain. Azt gondoltam, hogy a felnőtt gyerekeim és az unokáim állnak az ágyam körül, a feleségem hangosan zokog, a testvérem bevezeti a tehenet, hogy még utoljára megfoghassam a farkát, és az utolsó pillanatban szelíden letesznek a földre. - Itt vagyok, szólalt meg ebben a pillanatban egy tehén, valamennyi kívánságomat nem tudom teljesíteni, de a farkamat éppen megfoghatod.

Narain mintegy álomban kinyújtotta a kezét, és valamit megmarkolt. Ugyan mit fogott meg, ami lassan megkeményedik az ujjai alatt? Mi ez a durva vászon, ami befedi köröskörül? Mi ez a rossz szag? Ekkor Narain akkora pofont kapott, hogy mindkét füle belecsendült. Mit csinál, maga disznó? - kérdezte az almorai hivatalos közeg. Részeg, vagy mi baja van? Mit tántorog itt a boltja ajtajában? Ez a markolás még sokba fog kerülni magának. - Narain egyszerre nem volt fáradt többé. Viszont a legszívesebben a föld alá süllyedt volna. Hogy tehetett ilyet? Miért nyújtotta ki a kezét? Hogy nem vette észre a rendőrt, aki tajtékzott a dühtől a vékony vászonruhája alatt. Elnézést, ezer bocsánat, nem akartam, makogta Narain fülig vörösen. - Mocskos disznó, ismételte a rendőr, de már sokkal kevesebb meggyőződéssel. Minek nyitotta ki a boltját éjszaka? Ez nem legális. - Én csak... kezdte Narain, de gyorsan elhallgatott, még csak az hiányzik, hogy most Bholanáth Deoról beszéljen. Örömében vadul kalapált a szíve. Szerette volna világgá kiáltani: Őrültségeket csinálok, tisztára bolond vagyok, de nem haltam meg! Rossz álom volt, az is lehet, hogy még mindig alszom, nem történt semmi.

A rendőr megértette, hogy Narain nem részeg, de valahogy nincs magánál, nem tette szándékosan. Hajlandó volt megbocsátani, elfelejteni az egész inzultust. Zárja be a boltját, és menjen aludni, mondta hirtelen, a jóság kegyelmi pillanatában.

Narain zárt, ment és aludt tovább. Ki mondja azt, hogy nem rossz álom volt? Kinek az ajtaja nyílt ki magától? Ki hisz abban a szamárságban, hogy Bholanáth Deo éjszakánként gyaloghintón jön el Almorába a halottakért?

Kora reggel egy élettelen testet találtak az almorai főutcán. Azonnal megismerték: Narain volt az.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-10-02 15:30:57

Ezek szerint mégis elvitte. Őszintén szólva nem számítottam a végére...
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2009-10-01 23:44:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Müszélia!
Ez a történet egyszerre nagyon valóságos és nagyon sejtelmes. Végig tudjuk, hiszen olvassuk, hogy mi történik, de valahogy mégis azaz érzésünk, hogy talán csak álmodja ezt az egészet. A végén még meg is erősíted az olvasót ebben. A legvégén meg amikor épp megnyugodott, hogy milyen ügyesen tudta végig, hogy ez egy álom, akkor jól az orrára koppintassz az utolsó két mondattal.
Nekem nagyon tetszik, gratulálok:
Judit
Írtam Neked a Napvilág levezőjében /villogó boríték fenn!/ kattints rá és olvasd el. :)

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)