HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-10-09

Párizs, Ízisz városa

Párizs, Ízisz városa

Nemrég azt olvastam, hogy Párizs Ízisz istennő szent városa, mit szólsz hozzá?

Ki írja ezt?

Természetesen egy amerikai. A nagy lavór másik partján sokkal többet tudnak rólunk, mint mi magunk.

Valószínűleg mi is tudunk róluk egyet-mást, amit nem kellene.

Kizárt dolog. A független USA történelme nem elég hosszú ahhoz, hogy tévedhessünk; az indiánokról pedig olyan keveset tudunk, hogy meg sem kockáztatjuk a feltételezést.

Igaz, de Párizs és Egyiptom, nem túl merész gondolattársítás ez? Azt tudjuk, hogy Róma szívesen vett át idegen isteneket és kultuszokat. Ízisz nagyon népszerű volt, már csak azért is, mert Kleopátra dicstelen római szereplése után a szenátus Ízisz ellen fordult; valahogy azonosították az istennőt és a nílusi démont. Nem engedtek új templomokat építeni, a régieket lebontották; megpróbálták visszaterelni a népet a görög-etruszk istenek tiszteletéhez.

De aztán jött Caligula.

Caligulát persze nem lehetett rögtön betiltani, sem lebontani. Csak azért is elhozatott Egyiptomból egy szép nagy obeliszket, amelyet Plinius szerint Sesostris fáradó emeltetett a fiának, Nunkoreusnak, valamikor a 2. évezredben, Héliopoliszban. Ezt a várost már hiába keressük a térképen. Jelenleg Kairó egyik külvárosa, és a régi dicsőségre csak egy obeliszk emlékeztet, a római párja.

Amely persze nem maradt a versenypálya közepén.

Hol van már az a versenypálya? Az obeliszket V. Miklós pápa (1447-1455) vitette el a mai helyére, a Vatikánba. De Caligulát még az obeliszkeknél is jobban érdekelték Ízisz misztériumai. Följegyezték róla, hogy női ruhában vett részt az ünnepeken. Kétséges azonban, hogy megmutattak-e neki mindent. Az Iseumot magas falak védték, és a beavatottak elég zárkózott életet éltek.

Mégis a szegények és a nők közül verbuválódott Ízisz legtöbb híve. A tengerészek pedig a római birodalom minden szögletébe elvitték a kultuszt.

Miért éppen a tengerészek?

Ízisznek nagyon sok feladata volt, többek között ő védelmezte a hajókat és a tengerészeket. Hajó volt az egyik szimbóluma, a Navigium Isidis. Sok ilyen hajó került elő az európai kikötőkből. Az egész római birodalomban voltak Ízisz-szentélyek, és számos egyiptomi tárgy került elő a föld alól. Még olyan valószínűtlen helyekről is, mint Tornacum (Tournai), a frank birodalom fővárosa I. Childerik idejében. Itt egy Ápisz bikafejet és egy Ízisz-szobrot, a közeli St. Brice-ben kb. 300 aranyméhet találtak, akik részben Re napisten könnyei, részben a fáraói hatalom szimbólumai. A párizsi St. Eustache templom kertjének földjében is találtak egy Ízisz szobrot. Persze Pannoniában is voltak Iseumok, a leghíresebb a szombathelyi, amely most éppen nem látogatható.

Miért? Megtiltotta a szenátus?

Inkább az egyház. A kereszténység első évszázadaiban Ízisz komoly ellenfél volt; nem is tudták legyőzni, be kellett építeni a keresztény mitológiába. Feltételezik, hogy a katolikus templomok számos Mária-szobra, különösen a feketék, eredetileg Íziszt ábrázolták, aki Oziriszt siratta, vagy a mellét nyújtotta a kis Hórusz-Harpokratésznek. Lehet, hogy a híres párizsi Notre-Dame eredetileg Ízisz-szentélynek épült.

Ezt Charles Dupuis találta ki 1794-ben, de azóta sem sikerült bebizonyítani. Dupuis szónoklattant, jogot, matematikát és csillagászatot tanított; csak hobby szinten foglalkozott az egyiptológiával.

Mindenesetre feltűnő, hogy milyen sok volt a hobby-szintű egyiptológus a római birodalomban és az utódállamaiban. Jóval azelőtt, hogy Napoleon divatba hozta volna. A 14. században írta Jacques le Grant, ágostonrendi barát: "Nagy Károly idejében (8. század) volt egy Iseos nevű város, amelyet Íziszről neveztek el... A főváros szintén Íziszről kapta a nevét. Parisius azt jelenti, Iseoshoz hasonló, mivel itt is volt egy Ízisz-szentély a Szajna partján."

Ugyan, már régen megállapították, hogy Párizs a parisikról kapta a nevét, egy Senones, vagyis Szajna-parti kelta törzsről, akik ebben a térségben éltek a Kr.e. 3. században. Harcias nép volt, vas szerszámokkal és fegyverekkel. Kr.e. 52-ben vesztettek a római légiókkal szemben. A mai világváros építését a rómaiak kezdték el a bal parton, a mai Szt. Genovéva dombon és az Ile de Citén. A parisikat fokozatosan kiszorították a régióból, és a városukat elnevezték Lutetiának. A parisik a legokosabbat tették, amit csak lehetett: elkezdtek kihalni. Bár Ptolemaiosz szerint átköltöztek Angliába.

Várj csak, lehet, hogy ezek a parisik Asterix és Obelix galljai?

Akik egyszer valóban fellázadtak Vercingetorix vezetésével, Julius Caesar ellen. Goscinny és Uderzo nyilván tudták, miről írnak, illetve rajzolnak, de a könyveik nem történelmi forrásmunkák. Amikor megemlítik, hogy a gallok egy kis csoportja milyen szívósan harcolt Julius Caesar katonái ellen, gondolhattak a parisikra, de más törzsekre is. Lutetia, későbbi nevén Lutece gyorsan fejlődött, volt fórum, fürdő, amfiteátrum; paloták és színházak épültek. Lutetia Parisiorumnak is nevezték, és biztosan volt Iseumuk is, de miért éppen a Notre Dame helyén?

Mert ez logikusan hangzik. Először is, mindenütt vannak ún. szent helyek vagy kiemelt fontosságú helyek, ahová újra meg újra templomokat építenek. Másodszor, a keresztény egyház csak úgy tudta megnyerni a régi vagy "pogány" istenek híveit, hogy Íziszt, Kybelét, Anahitát, Wotant, stb. azonosította az evangéliumok fiktív szereplőivel, vagy még inkább egyes szentekkel, akik jó része sosem élt. Miért ne lehetett volna a nagy istennőből Notre Dame, a Miasszonyunk temploma? Az ábrázolás egészen hasonló volt, és Mária számos neve megegyezik Ízisz neveivel, pl. Stella Maris, a tenger csillaga. A kereszténység menetelése sehol sem volt töretlen Európában. Voltak egészen jelentékeny megszakítási kísérletek, pl. Julianusé, aki öt évig volt Gallia kormányzója, és az ötből hármat Lutetiában töltött (358 - 360). Rövid ideig megint Párizsnak hívták a várost, akár a parisi keltákról, akár mert a gall nép egyik neve parisio volt (munkások, kézművesek). Tény, hogy Julianus és a felesége, Helena egyiptomi isteneket imádtak, különösen Szerapiszt és Íziszt, akit Pharianak neveztek.

Pharosz szigetéről, ahol a híres világítótorony állt, és ahol a legenda szerint feltalálták a hajózást?

Vagy a parisiakról, akiket pharisiknak, quarisiknak is neveztek. De azt már nem hiszem, hogy a hajózást Pharosz szigetén találták fel, vagy hogy egyáltalán fel kellett találni. Navigare necesse est. Egyébként Szent Hilarius, aki 461 - 468 között regnált, mint pápa, Farisea Civitasnak nevezi Párizst, a farisiak városának, ahol Ízisz Phariát (Faria) imádják.

Farisi, vagyis farizeusok.

És farszik (vagy parszik), akik még mindig Zarathustra vallását követik, és jelenleg Indiában, Bombay környékén és Gudzserátban élnek. De ez csak tréfa.

Miért, a többi nem?

Inkább nem. A germánok pl. nem tréfáltak, amikor 400 körül bevették és lerombolták a római várost. Lakói meghaltak vagy elmenekültek. Lutece alig volt több, mint garnizonváros. Jó száz évvel később népesült be újra, amikor a frank I. Clovis megtette a fővárosának, 508-ban. Ismét Párizs néven.

Paris, Par-isis, elgondolkodtató. És közben Ízisz folyamatosan népszerű volt. VI. Sándor, a hírhedt Borgia pápa Ízisz, Hermész Triszmegisztosz, Ápisz és más egyiptomi istenek képeivel díszítette a palotáját. Szolgálatkész titkára, Giovanni Nanni dominikánus szerzetes pedig megállapította, hogy a Borgia család egyenesen Ozirisztól származik. Forrásai Diodorus Siculus és Hérodotosz, valamint mindazok az ókori szerzők, akik műveit sajátkezűleg hamisította.

VI. Sándornál komolyabb emberek is kutakodtak Ízisz körül. 1512-ben Lemaire de Belge azt írta, hogy Párizs déli kapuja előtt állt egy Ízisz-templom. Ugyancsak a 16. században írta Gilles Corrozet, hogy a kérdéses helyen (St. Germain de Pres) egy Ozirisz- vagy Jupiter-templom állt, a várost pedig Par-isisnek nevezték, "mert közel volt Ízisz templomához." Corrozetnek látszólag mindegy, hogy Ízisz, Ozirisz vagy Jupiter, de 1608-ban Pierre Bonfons és Jacques du Breal megerősítették, hogy a St. Germain de Pres apátság helyén valaha egy Iseum állt, és 1612-ben André Favyn úgy tudta, hogy a Notre Dame katedrálisban "egy Ízisz-bálványt" őriznek. Jean Tristan, szintén a 17. században, Ízisz Pharia nevéből származtatja a francia főváros nevét.

Meglehet, hogy egymást másolják minden kritika nélkül; nem ez lenne az első eset a világtörténelemben. A szabadkőművesek azonban közvetlenül Egyiptomtól kapták az inspirációt, amikor kialakították a szimbólumrendszerüket. Érdekes katyvasz: a jeruzsálemi templomot építették, legalább is képletesen, de a páholyaik dekorációjában egymást érték a szfinxek, obeliszkek és piramisok. És utólag az derül ki, hogy valamennyi, kicsit is híres ember szabadkőműves volt; nem is beszélve az olyan hírességekről, mint George Washington vagy Mozart. Ennek a tevékenységnek a Kilenc Nővér (Múzsa) páholya lett volna a központja, amelynek Cagliostro "egyiptomi" szabadkőművessége és Lorenza "Ízisz-páholya" voltak a legnagyobb riválisai.

Hogy kerül ide a nagy kophta?

Talán mert igazságtalanul ítélték el a híres nyakék-perben, és nemzeti hősként ünnepelték, amikor kiszabadult a Bastille-ból. De éppen olyan kevéssé volt forradalmár, mint pl. a szintén szabadkőműves Lalande, aki a Notre Dame egész homlokzatát egy régi Ízisz-templom oromfala primitív másolatának látta. Kevesen gondolnak arra, hogy a francia forradalom nemcsak politikai és gazdasági síkon zajlott. A forradalom vezérei nagyszabású ideológiai átrendeződésre készültek. Az egész kereszténységet le akarták cserélni a szabadság, egyenlőség és bölcsesség vagy ész kultuszával. Ez nem személytelen kultusz volt: egy istennő állt a középpontjában, akit nagyrészt Íziszről mintáztak, és számos egyiptomi külsőséggel vettek körül. Pl. a lerombolt Bastille helyén egy hatalmas piramist akartak építeni. Pierre-Francois Palloy kis börtönmodelleket készített az eredeti kövekből, a Bastille "hiteles" porát árulta, de ennek a bevétele kevés volt egy piramishoz. Csupán Ízisz szobrát állították fel, bronzot utánzó gipszből. Oroszlánok között trónolt, vizet spriccelt a meztelen melleiből, ez volt "a tiszta és üdvös megújulás vize."

Nagy cirkusz lehetett.

Nagy cirkusz volt. Hol színésznők, hol kétes erkölcsű hölgyek vonultak végig a városon, piros-kék fátylakban és frígiai sapkában, mint az Ízisszel azonosított Kybele. Még olyan híres színésznőket is megnyertek az ügynek, mint Aubry kisasszony. A Louvre-al szemben piramist emeltek a forradalom mártírjai tiszteletére. Az előfutároknak tekintett Voltaire-t és Rousseau-t egyiptomi szimbólummal, a napkoronggal és a mindent látó szemmel ábrázolták. (Voltaire gyászmiséjének fényét már 1778-ban egy fekete drapériával bevont piramis emelte.) Egy hivatalos ünnepségen elégették az ateizmust jelképező, zsákvászon ruhás, papírmasé szobrot, majd a legfelsőbb lény, vagyis a bölcsesség szimbólumaként kőszobor emelkedett ki a tűzből, mint az egyiptomi főnix. Egy másik piramis a Mars-mezőn épült, ahol ma az Eiffel-torony terpeszkedik. Számos további piramis építését vették tervbe. Joseph-Jean Pascal Gay le akarta másolni az egész karnaki templomot, piramissal és 18 szfinx-el. Piramisokat terveztek Claude-Nicolas Ledoux és Etienne-Louis Boullée, aki 1785-ben még egyiptomi stílusú királyi könyvtárat és kenotáfiumot álmodott papírra. Sajnos, olyan nagy léptékben gondolkodott, hogy a terveit még egy sikeres forradalom sem tudta megvalósítani. Végül csak a Louvre mennyezeti freskója készült el, az előtérben géniuszokkal, a háttérben egy egész piramis-csoporttal. A kép festője Francois-Edouard Picot.

Ebben a környezetben nem csoda, hogy Napoleon elhatározta, "felszabadítja" Egyiptomot. Erről ezt mondta: "Azért mentem Egyiptomba, hogy ráirányítsam Európa figyelmét az ókori világ központjára."

Még nem született zsarnok, aki bevallotta volna, hogy el akarja nyelni a világot.

Nekem valahol szimpatikus Napoleon Egyiptom-mániája, bár a támadás nem az ő ötlete volt, hanem Talleyrandé. Kicsit Don Quijote-s támadás volt ez: Most elindulok, és meghódítom az ókori világ egyik központját, mert Egyiptom nem az egyetlen kultúrközpont volt, és nem is a legrégebbi. Látványos akció volt, még akkor is, ha csak rövid ideig tartott (1798 - 1801), és Nelson tönkreverte Nelson flottáját Abukirnél, az ókori Kanopuszban, ahol a legenda szerint az igazi Helénát elrejtették, amíg véget nem ért a trójai háború. A 167 tudós nem tért haza üres kézzel, és Josephine-t is föllelkesítették az egyiptomi régiségek: a Concorde téren álló obeliszket ő rendelte Napoleontól. A hadjárat első sikerei után mindenki Egyiptom-bűvöletben élt: bizottságot állítottak fel, hogy kiderítsék, valóban Ízisz volt-e a régi Párizs védő istennője; elrendelték, hogy a város címerében Ízisz, a csillaga és a hajója szerepeljen; piramisokat terveztek, de csak a Diadalív készült el 1815-ben. Ennek egy domborművén a győzelem géniusza megkoronázza a tógás Napoleont, akinek lábainál Ízisz térdel, pontosan ugyanazzal a mozdulattal, mint Josephie a sajátos koronázási ünnepségen. A berendezési tárgyakat szfinxek díszítették, a nők a la egyptienne ruhákat és frizurákat viseltek, és általános volt az egyiptomi reneszánsz. Továbbá van Párizsnak egy állítólagos fő tengelye, erre fűzték fel a Louvre-t, a Tuileriák kertjét, a Notre Dame-t, a Place d'Etoile-t, sőt az új üvegpiramist is a Louvre előtt. A tengely egy ponton megtörik, ha jól értelmezem, van egy 26o-os törés, ami rendkívül fontos, mert ugyancsak 26o-os törés van a karnak-luxori templomegyüttes elképzelt tengelyében; de sosem voltam jó az ezotériában, és bevallom, hogy nekem ez az egész tengely-ügy egy nagy homály.

Nagyon egyszerű, veszel egy Párizs-térképet, vagy akármelyik nagyváros térképét, rajzolsz rá egy egyenes vonalat, és ez mindenképpen 26o-os szöget fog bezárni valamivel.

Nem-nem, itt a Sirius kozmikus felkeléséről van szó; a Sirus (Szóthisz, Szóth-Ízisz) természetesen Ízisz csillaga, és a tengely áthalad azokon a szobákon is, ahol valaha Ausztriai Anna királynő hálószobája volt, úgyhogy ez nagyon bonyolult.

Ez valóban egy egészen más életérzés.

A restauráció nem vetett véget az egyiptomi divatnak, mindenki Egyiptom-barát volt, de legalább is szabadkőműves. Még Egalité Fülöp is egyiptomi stílusú oszlopokat állított szárnyas géniuszokkal, piramist terveztetett B. Poyet-vel, amely ugyanúgy nem készült el, mint a többiek.

A Szuezi-csatorna bejáratához pedig egy óriási Ízisz-szobrot képzeltek el, amelynek az arcvonásait Eugénie császárnőről mintázták volna, és F.A. Bartholdi lett volna a szobrász; de az a fránya pénz megint hiányzott. Elkészült viszont a new yorki Szabadság-szobor, amelyben a szabadkőműves szponzorok szintén Íziszt látták (bár maga Bartholdi azt mondta, hogy az ő anyja volt a modell). A hétágú csillag azért került a feje fölé, mert közvetett kapcsolatban van Ízisszel. Van egy obeliszk is a new yorki Central Parkban, annak a párja, amely Kleopátra tűje néven árválkodik a londoni Victoria rakparton.

Elég nagy csalódás volt. 21 m magas, kb. 180 tonna súlyú, de kicsinek, szinte jelentéktelennek látszik a bronzból készült szfinx-hamisítványok között, a világháborús sérülések nyomaival. Nem Kleopátráé volt, hanem III. Thutmósze fáraóé.

Hát igen, a párizsi obeliszk 23 m magas, több, mint 250 tonna, és egykor a luxori templom bejáratánál állt. Mohamed Ali khedive ajándékozta Franciaországnak. Különös érzés ott állni, pár lépésre attól a helytől, ahol XVI. Lajost, majd Marie Antoinette-t lefejezték.

Nem érdemelték meg?

Nem oldotta meg Franciaország problémáit. Az agresszió csak agresszióhoz vezet, és tudjuk, milyen rémuralomba torkollott a francia forradalom.

Akkor az összes terv ellenére nincs más piramis Európában, mint a Mitterrand-féle üveg?

Nem egészen, van egy nagyon híres építmény Rómában, Gaius Cestius magiszter 27 m magas, nagyon meredek, ún. núbiai típusú síremléke, amely Kr.e. 18 - 12 között épült. A másik piramis Nizza mellett van, a Falicon vagy Falcon, amelyről sokáig azt hitték, hogy római légiósok építették; újabban úgy tudjuk, 1803 - 1812 között emelték, nem tudni, miért. Boszniában vannak a hevesen vitatott viszokói piramisok, öt vagy még több; és egy egész piramistelepet találtak a Spanyolországhoz tartozó Tenerifén: lépcsőzetes piramisokat Guimar, San Marcos, Santa Barbara, La Mancha és Santo Domingo faluk környékén.

Miért nem tudunk ezekről?

Mert egyrészt csak 1998-ban fedezték fel, másrészt nem biztos, hogy piramisok. Lehet, hogy a hajdani teraszos földművelés maradványai, és a magasságuk max. 12 m. Nem is hatalmas kövekből épültek, mint a Kheopsz, Khephren és Mykerinos, csak földből, kavicsból és kisebb szikladarabokból.

Minek építettek volna ennyi piramist a Kanári szigeteken?

Ha igaz, hogy ezek a szigetek az atlantiszi hegyek csúcsai...

Ugyan, ki hisz Atlantiszban? Hiszi a piszi.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-11-30 07:05:25

Kedves Sleepwell,
köszönöm, hogy itt jártál. A leleplezett Íziszt olvastam, meg is van nekem a könyv.
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-24
Összes értékelés:
2901
Időpont: 2009-11-28 18:34:06

Végig olvastam én is, szépen összegyűjtött információkat sorakoztatsz fel. Sokmindent lehetne még hozzáfűzni, de akkor már túl hosszú lenne. Az általad kiválasztott témákból elegendő ízelítőt adtál.
Ha van kedved olvasd el Helena Blavatsky: A Leleplezett Ízisz c. munkáját.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-10-16 07:52:37

Kedves Judit,
sajnos ez nem mind a saját kutatásom eredménye. különböző okokból nem voltam jelen Párizsban a francia forradalom idején. Sőt még Lutetiában sem jártam. de ha az egész csak egyes, a cikkben említett franciák spekulációja, akkor is érdekes. A Genesisről is azt mondják, hogy eredetileg Gen-Isis.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5179
Időpont: 2009-10-15 23:52:22

Kedves Müszélia!
Ez az esszéd olyan tökéletesen hosszú, hogy kidobott a Napvilágos rendszer, amíg végig olvastam! Újra be kellett jelentkeznem, hogy hozzászólást tudjak írni.
Nos Ízisz szép karriert futott be ezek szerint, helyi istenségből előlépett egész Európában imádott istenséggé. Amin nem lehet olyan nagyon csodálkozni, hiszen az anyák és gyermekek védelmezője is volt, meg Démétér képében a földművelés istennője is. Mindent, ami élteti az emberiséget és az embert, megtestesít. Ő az ősi anya istennő, akit pár száz éve eltakarítottak egy férfi isten kedvéért. Azért a nagytakarítás nem sikerült olyan tökéletesen, ha Te ennyi helyen felfedezted a nyomait. Az írásod legalább annyira érdekes, mint amilyen kimerítő elolvasni. Judit
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-10-14 07:22:15

Ennyire tökéletes lenne? Senki nem tudja kiegészíteni?

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Csak nyíltsággal... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mennynek angyala című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel álmatlanul címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Farsang az óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)