H ajnal még nem volt, s te
U gyanabban a pózban aludtál
L ehullt a takaró mezítelen testedről.
L áttam dávidi vonulataid tükrét
Ó lomként nehezedni az ágyra, bőröd
Cs illogása elvakított minden csillagot.
I llatod belengte a szoba
L áthatatlan zegét-zugát
L áthattam álmaid rejtekét.
A rcod nem mozdult, csak ajkaid
G yűrűje hajlott felfelé, azt hiszem
O tt és akkor szerettem beléd.
T itkos álmodban velem szeretkeztél.
....
L etérdeltél s megcsókoltad a kezem
Á gyam mellett kínáltad kincseid
T udom, bár ki sosem mondtad, hogy meg
Te találtad lehulló csillagom, s mi
A kkor olvadtunk össze, azon a hajnalon, így
Ma már erről álmodom.


Attilának. Naszvad, 2006. 08. 23.