Miközben a kezemben csattog a metszőolló és a szememmel válogatom azokat a szőlőfürtöket, amelyeket következőkként lemetszve majd a kosaramba teszek, elgyönyörködöm abban a csodában, amelyet a növények, fák jelentenek! Nincs olyan festő, aki a természetnél szebbet tud festeni! Nincs olyan ember, aki a gyümölcsnél hasznosabbat tud alkotni! A természet csodálatos vegykonyhájában csak az isteni akarat hozhatja létre azt a gyönyörűséget, amit most élvezhetek, azt a színpompát, amelyet itt és most a szőlőtőkéken, de bármely növényen, fán a világon folyamatosan látni lehet! Magába a különféle gyümölcsökbe a természetben hatalmas, nélkülözhetetlen gyógy- és táperők kerülnek be! Ezeket senki és semmi sem pótolhatja, nem helyettesítheti! Ezen gondolatok közben, amelyek egy nem szakember gondolatai, kosaramba teszem a lemetszett, már kissé túl is érett fürtöket és gyönyörködöm a szőlőlevelek bámulatos erezetében és csodálatosan cizellált fodrozataiban és abban az élményben, amelyet a szőlőlevelek színének a zöldből a vörösön át a sárgába való átmenete nekem és mindenki másnak nyújt. Amikor a gyümölcsöt, vagy természetesen, vagy befőttként elfogyasztom, mindig érzem és élvezem a természet tápláló őserejét, a nap érlelő jótékony hevét, az egész évi csapadék jótékony hatását, az Isten teremtő akaratát és az emberi munka eredményét, hasznát, az ember tudását és az ember és a természet közös bölcsességét. Talán ezért, vagy éppen ezért is olyan finomak és hasznosak az egészségnek! Ezeket az élményeket semmiféle vitamintabletta és mesterséges anyag nem pótolhatja!