Mondd csak el kedves Mihály,
hogy néha szíved de fáj!
Neked is sajog sebed,
pedig hát tele zsebed...

Belátod, ugye János,
hogy fogad már hiányos.
Nőkre te nem mosolyogsz,
s nevetni elbújva fogsz.

Jól tudom rólad Árpád,
hogy mindig üres tárcád.
Ám kedved mindig remek,
minden lány veled nevet.

Nekem a lelkem sajog,
amikor magam vagyok.
Hiányzik a kedvesem,
nem lehet mindig velem...

Férfiak vagyunk mi lásd,
van nekünk ezer hibánk.
Nők nélkül mivé legyünk?
esendő szívünk nekünk...

Bár jöhet sör és foci,
haverok, néhány sztori.
Kocsmába vetjük magunk,
s ott nőkről álmodozunk...

Ti vagytok a fényözön,
boldogság, minden öröm.
Ennyi mi juthat nekünk,
ti vagytok az életünk...