HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49215

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JodieFeltöltés dátuma: 2006-08-27

Elveszett emlékek

Nagyapám, aki mindig a jóra, szépre és a kereszténységre tanított, 4 gyermeket nevelt fel. Nagyanyám 81-ben meghalt, őt nem is láthattam. Gyermekeik mind családot alapítottak, gyermekeket nemzettek, és bár nem oly messze egymástól, de nem egy helyen éltek.
A családi fészek egy ember gondjaira volt bízva, az apámra. Apám éveken át járt ápolni a kertet, rendbe rakni a házat. Pedig tudtuk, más gondja is van, mint a múlttal törődni.
A többiek néha eljöttek, megnézték, de különösebb figyelmet nem szenteltek a háznak.
Pedig kellett volna......
Az a ház már nagyon régi, isten tudja csak, hogy igazából ki építette, és mikori anyagokból. Nagyapám is nagyon szerette.
Emlékszem, mikor kicsi voltam, féltem benne, mert picit hidegnek tűnt, de később rájöttem, hogy csak a szentképektől ijedtem meg. Aztán ahogy nagyobbacska lettem, inkább valamiféle misztikus erőt éreztem abban a térben. Szerettem ott lenni, bár üres és kopár volt, valamiért mégis jó volt benne egyedül elücsörögni. Sokszor gondoltam azokra, akik nem lehetnek már velünk, köztük főleg azokra, akik valaha ott éltek.
Kerestem pozitívumokat, hogy miért volt előnyös ez a régi parasztház, és erre nyáron jöttem rá, mikor bizsergető hűvös volt odabent, míg kint tombolt a 40 fok. Ám ezek csak az én apró észrevételeim. Nyilván akik építették, nem ezt látták a pozitív oldalon.
Fedelet, menedéket nyújtott nekik, várat, amely az övék, és ott biztonságban vannak. Egy apró, 2 szobás házikó, mégis mennyi mindenről beszélhetnének a falak. Túlélt háború, gyermekszületés, sírás, öröm, nevetés, bosszúság, vagy bármi más, ami akkor, valakiknek fontos volt. A kút, amelybe nem én voltam az egyedüli aki "majdnem" beleesett, meg a többi berendezés... mind olyan érzelmet rejt, amit talán mi már nem is érezhetünk, lehet, már elvesztek... illetve elégtek.
Igen, elégtek. Ezen a februári napon, nehéz elalvással küszködtem. Bár ne is sikerült volna! 3: 25 perckor valaki eszeveszetten csöngetett a kapun, a kutyák vadul ugattak. Anyám, pizsamában nyitott ajtót... bejelentették, ég a ház.
Sírtam, és közben hányingerem lett, apámék gyors átöltözés után kocsiba ültek, és átrohantak a házhoz. Én jobb híján otthon maradtam, és a feszültséget tollamon keresztül vezettem le, írni kezdtem.
Majd utánuk mentem.
A látvány felülmúlhatatlan. Aki nem látott még igazán tüzet, nem tudja elképzelni mi ment végbe ebben az apró pici házban. Csak álltam némán, néztem, de úgy tűnt semmit nem látok. Pedig láttam. Láttam, ahogy a lángok emberöltőket, azok munkáját emészti fel, ahogy nyaldossák le a falakról az érzelmeket. Vadul cibálják a szerelmet, a gyengédséget, a kedvességet, az imádságot, és a szeretetet. Apró és hatalmas tűz apák-fiúk, egymással versenyeznek, ki tud többet bekebelezni, ki tud még hatalmasabb lenni, és végül ki győz.
Majd láttam apám szemében a könnyet. És láttam anyáméban, és éreztem az enyémben is.
Vajon mi járhat most egy olyan ember fejében, akinek a szülőházát kell romokban látnia?
Talán az, mint az enyémben, hiszen valaha én is innen indultam, tulajdonképpen nekem is ez a szülőházam. De hát mit tegyek, a láng megöl, ha megpróbálom megvédeni. Csak kiabálni tudtam....
- Állítsátok, meg, ne hagyjátok..... nem szabad, hogy .... Állítsátok meg.... Az enyém is... a miénk....
Anyámék azt hitték, megzavarodtam, pedig nem... csak abban a pillanatban nem tudtam reálisan látni a dolgokat. Nem akartam elhinni, hogy a lángok mindent, ami valaha fontos volt, felemésztenek, és többet nem látom.
Hogy nem ülhetek be a meleg nyári napokon hűsölni a szobába, hogy nem gondolkodhatok már el, mit rejthetnek a falak. Hogy eltűnik a szeretet, a szerelem, a béke, a kedvesség, a gyengédség, az imádság, melyet, annyit mormolt nagyapám nap, mint nap. Még az utolsó percében is imádkozott, hát ez a hála? Porrá égetni azt, ami az övé volt? Miért?
...............................................................................................................
Apám csak állt, némán. A hatalmas, az idő által mélyen bevésődött karikák most még mélyebbnek tűntek a szeme alatt. Sokáig nézte a pusztítást. Nem tudom mire gondolt, de talán nem is akarom. Szinte átéreztem a fájdalmát. Ő látta azt is, ahogy elpusztult mindaz, amit oda legutóbb bezárt, a testvérei csak azt fogják, ami maradt. El sem tudja ezt senki képzelni milyen érzés, amíg át nem éli. Mintha kitépnének egy darabot az életemből, mintha elveszítenék valamit, ami létfontosságú...
Mert az. Az emlékek, amik igazán fontosak! Már csak fekete-fehér képek maradtak nekünk, az emlékek színtelenné váltak. Fehérek a lelkünkben, és koromfeketék a valóságban.
Most egyre inkább az jár a fejemben, hogy megbosszulom. Mert tudom ki fosztott meg nemcsak engem, de még jópár embert az emlékeitől. Valamikor, nagyon régen azt mondta nekem valaki, hogy ha életben akarok maradni, akkor meg kell tanulnom rossznak is lenni, bárkivel szemben. Lehet, hogy igaza volt, de sajnos még így sem vagyok képes másnak ártani. Éppen azért, mert az én nagyszüleim nem erre tanítottak. Emberségre annál inkább.
"Végre értem, amit csak néhányan értenek: hamu és gyémánt, ellenség és barát, legvégül mindnyájan egyenlőek leszünk." (Pink Floyd)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
495
Időpont: 2011-02-07 13:01:58

Sziasztok!

Az emlékek valóban szívbemarkolóak, és nagyon élesek a képek most is.
Köszönöm kedves szavaitokat, mindig nagyon sokat jelentenek!

Szeretettel,
Jodie
Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2011-02-06 21:14:25

Egyszer egy tárgyaláson tanúja voltam, ahogy két tinédzser fiú tesz vallomást arról, hogy s mint gyújtották fel "heccből" a szalmabálákat egy csűrben, ami aztán akkora tüzet okozott, hogy maguk is megijedtek, és persze beláthatatlan károkat okoztak. Akkor sem értettem, hogy tehet ilyet valaki, és a történeted után is csak némán hallgatok.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-09-12 13:55:10

Mindig szörnyű érzés amikor elvész valami ami fontos volt, de az emlékek a szívben élnek. Tudom hogy ez a legkevésbé sem vigasztal valakit, aki elpusztulni látta azt, ami a múltja és az élete egy fontos részét jelentette...
Alkotó
Daróczi Tamás
Regisztrált:
2006-07-21
Összes értékelés:
151
Időpont: 2006-09-06 10:48:58

Üdv!
Eddig csak azt gondoltam, hogy a versben tudsz igazán nagyot alkotni, de be kell vallanom, hogy a prózában is nagy vagy. Még akkor is, ha a történet, melyet írtál szívbemarkoló emlékeket idéznek fel benned. Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv, Tamás
Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
495
Időpont: 2006-08-30 15:13:08

Kedves Netelka!

Épp ma vettem észre én is a hibát, és próbáltam is kijavítani, de sajnos az internetszolgáltatóm nem így akarta :)
Köszönöm az észrevételed, és az őszinte kritikát. :)

Üdv, Jodie
Alkotó
Netelka
Regisztrált:
2006-08-04
Összes értékelés:
1492
Időpont: 2006-08-30 14:59:05

Megrendítően szépen írtál erről a szomorú eseményről. Tényleg szörnyű lehetett látni a veszteséget. De hiszem, hogy a bosszú semmit nem old meg. Azt a házat nem teremti elő a semmiből... és azt hiszem, a lelked sem lenne könnyebb tőle - sőt. Hiszen mitől lennél te különb, ha erőszakra erőszakkal felelnél. Nem, nem mondom, hogy "dobd meg kenyérrel", ebben én sem hiszek. De "kővel" sem kell dobálózni, mert attól vagy te más, hogy ezt nem teszed meg.
Egy apróság csak az írással kapcsolatban. Nagyon jól fog a tollad, de van egy mondatod, amiben megütött egy szó: "Én jobb híján itthon töltöttem ki idegemet, elkezdtem írni..." Ez a kitöltöttem az idegemet... ez nem igazán illik bele így. "Vezettem le a feszültségemet", "kiírtam magamból az idegességet" v. vmi hasonlót inkább el tudnék képzelni.
Alkotó
Mishu
Regisztrált:
2006-06-08
Összes értékelés:
503
Időpont: 2006-08-28 19:01:34

Húha... A sírhatnék kerülgeti az embert, mikor az írásodat olvassa. Mindig gyönyörű, mindig tökéletes.
Szenior tag
Jodie
Regisztrált:
2006-08-14
Összes értékelés:
495
Időpont: 2006-08-28 16:29:41

Köszönöm szépen :) Sajnos emlékként nem annyira szép, de nem tudtam nem leírni akkor és ott.
Alkotó
Leticia Allemand
Regisztrált:
2006-07-15
Összes értékelés:
316
Időpont: 2006-08-28 16:15:53

Torokszorítóan szép!

A Pink Floyd idézet pedig különösen jó választás volt.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A csuka és a fogas címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Ü című alkotáshoz

Miléna bejegyzést írt a(z) Se isten, se ember című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hóváró című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Zsóka Eliza Wolfbetta bejegyzést írt a(z) Őrizd a tüzet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az igazi Mikulás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) mai kép című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy vándormadár hazatért című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Advent idejére című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) kiégés felé című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)