HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45591

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-12-03

Az egyesület 8.

8. Magyar bajnokság Pécsett



Szeletiben szálltunk meg a tüzérlaktanyában. Ez a kisközség észak-keleti irányban fekszik a várostól, 10-15 km-re. Péntek volt. Esteledett. Nagy meglepetés ért a kapuban, a kedvenc lövegem, a 75 milliméteres, mellyel annyit gyakorlatoztunk annak idején, s amelyet, annyit subickoltam, míg az öregkatonák a kantinban italukat szopogatták, most egy oszlop tetején állt, mint valami kiállítási tárgy, büszke csöve a föld felé kókadt. A kapuügyelet is új volt, túl laza, túl trehány. Engem húsz évvel ezelőtt a Fő utcáig futtattak volna, ha kigombolt zsávolyban sapka nélkül állok ki a sorompóhoz, ez a srác meg itt, ni, szóba elegyedik a civilekkel, jópofizik, szívja a cigijét, mint a Jean Paul Belmondo.
Simán beengedték az egész társaságot. Tégely Rudi felmutatott valami papírt, a srác bólintott, s beszólt telefonon az ütihez. A tiszt, egy arany váll-lapos ezredes fél percen belül a kapuban volt. A többiek még szinte le sem kászálódtak a buszról, az elnök és ő már egymás csontját ropogtatták szoros, baráti ölelésben.
Egykori körletünkben lett a csapat elszállásolva. Őrület volt bemenni oda! Őrület volt taposni azokon a piros-sárga kőkockákon! Mennyit mostam őket régen télen! Odafagyott a kezem a felmosórongyhoz! A folyosó végén balkéz felől nyílt a nagy hálóterem, harminc társammal hédereltem abban, emeletes vaságyakon. Kerestem az ajtót. De nem egy ajtó volt ott, mint a hajdani szép időkben, hanem három. Találomra benyitottam az egyiken. Négyágyas szobácskába toppantam. Kényelmes díványok, a díványok felett könyvespolcok, a polcokon könyvek. A könyvek mellett, az egyik polcon váza. A vázában virág. Őrület, őrület.
Néjzivel, Arra Billievel, Szabó Szilárddal és Nemes Ildikóval beköltöztünk az egyik csinos szobácskába. Nekünk külön TV-nk volt. Nemes Ildikó úgy került a fiú szakaszba, hogy kijelentette: nem bírja elviselni a lányok állandó pletykálkodását, inkább a fiúknál aludna. Nálunk akadt egy üres ágy, behívtuk. Nem volt vele semmi probléma. Koedukáltuk az atlétaedzőt. Öltöztünk, vetkőztünk előtte fesztelenül, s ő is ugyanezt cselekedte a mi rovásunkra.
Az esti program három fő részből állt: küldöttgyűlés, vacsora, nyitó-bál. A küldöttgyűlésen nekem is beszélnem kellett. Erre nem számítottam. Az első percben csak makogtam, mint Kunkorilla. Asztan szepen belejotem es beszamoltam a tenisz szakosztaj mukodeserol, elmontam ki menyit edz es hogyan fejlodik
nagy figyelemel halgatak vegig kiseloadasomat a vegen mekeljenezstek es mektapsoltak
bravo zan szolt valaki a tomekbol s masok s felkaptak a szot
bravo zan bravo zan
masok is beszeltek szoba kerult a versenyrendszer megreformalasa a digitalis versenyengedej bevezetese es a koszelgo europabajnoksag
degejkuti megragadoan elegans es vizafogot volt az elnoksegi asztal mogot mindenkit vegighalgatot minden eszrevetelre reagalt
ekor mar nagyon ehesk voltunk fel tiz elmult es integetünk egymásnak az asztalok alat kus már te ne nyisd ki a pofád mert soha nem lesz igy vége
de vége let tízre végre es a pincerek behordak az etkeket negykanalal ettunk aznap este roskadosztak az asztalok a finomsakoktol
valoraváltak a koltö szavai
vadat s halat s mi jo falat szem szajnak kelemes surgo csoport szaz szolga hord hogy nezni is tereh

a vacsorat beelvégezvén a tortahegyeket elpusztítvan a szeméjzet félre tologata az asztalokat s kezdetet vetea bál
neme sildikoval táncoltam a lektöbet rokisztunk kerinkösztunk s egyszer, amikor lasu zene ment epen az ö teste az enyemhez simult de nagyon ám és ereztem melemen az o kemeny melét es hegyes melbimbójat es ö is érezhettte mijen kemény legeny vagyok én ---nem tet ra mekjegyzést nevetet s meg kozeleb huzodot egészen egymásie voltunk ot a táncparketen
masnap regel felkelvén es megmosdván kimentem a pajara hogy szemrevetelezem s hah micsoda meglepetés ért mijen joltetem hogy kimentem es szemreveteleztem ---a paja amejiken az orszagos bajnoksagot le kelet volna bonyolitni egyszem nyomoruságos álapotban lebö göröngyös salakpajabol ált a hálo logottt alig volt oldalkifuto es hatso kifutó
kertem ott a gondnoktol egy mérőkaszltott es nem voltam rest nekiáltam lemerni a pajat
a hosza 23.77 hejet 25.15 volt a szélesége 10.97, hejet 9.62
es nem stimelt a töbi vonal se
beszalattam a szálasra es jelentetem tegejgurinak mit tapasztaltam
az elnok elkuldot a titkarhoz az ö dolga hogy ijen kérdésekben intézkedjen
karatibi hunyorgottt rázta rángata váláig leomlő hulámos hajkoronáját
figyelj zan monta ezel en most nem dudok mit keszdeni te vagy a szovetseg edzoje szoltal volna elob,,, a pájaát neked kelll lezongorázni
hogyan zongoraztam volna le peströl--- kérdesztem meltatlankodva
tik foglaltatok le mar jó elore eszt a szalast s eszt a páját
jaj zan nézet rám fedön a titkar ne ted ezt velem sokal de sokal öntevékenyebnek kelene lened, ám nem banom segitek--- keresd meg szepteleki zsoltot o az iteni szervező beszeljetek meg mit lehet teni egyel fölötunk lakik
felmásztam az emeletre elokeritetem szeptelekit ep a fogát mosta a mosdohejisegben
nem volt jokedveben
zan ne okoskodj mit szamit az mijen pajan jatszotok kulonben is nekunk it len nincs ara pénzünk hogy a varosban bereljunk pajat meregdragaert a laktanyat ingyen kaptuk mert digidugi elnog egyazon kisbizotságba dolgozot a laktanya parancsnokával mint fiatal aktivista es a regi jo kapcsolat megmarat ---mi a fenét okoskodol zan

a regelit ugyanaban a nagyteremben fogyasztotuk el amiben a bal volt,,, zaba után arakili tartottt egy rövid eligazsitást asztan az uszok elvonultak uszni a pngpongozok pngpongoszni a tolosozok ütögtetni a tolast mi meg kimentunk a pajara ami az atletika paja melet terult el a sarokban akacfák arnyekaban
daravili velunk tartot hogy segitsen s ezt hataroszotan jo neven vetem tole mert else tutam kepzelni hogy fog ez a verseny lebonyolodni

Lássuk, csak ásukk csak hányan vagyunk, nezet szét a nébes kis csapaton a titkár, amikor a padoknál lemálhaszkottunk

ot volt az ikrek nemes ildiko otoba es egy szolnoki versenyzo akivel edig meg nem talakoosztam es persze keksz

sokan vagyunk de ez nem elég még rászta sürüszövési fejét a kicsi nagy titkar es egyensujozot hogy elne esen ---mondjuk beszarárokok en is, az akor het fö öt ferfi es ketö nő nem jő,nem jő, maragyjatok hozok meg nehany embert az atletáktoool

elbileget s nemsokra ra viszatert ket lanyal it vanak az embereid zan eszt is nekem kel csinalnom mindent nekem kel csinálnom a miniszterium csak akor fogadlya el a cersenyt hivatalos pontszertő versenynek ha cersenyszámonként minimum ot versenyzöt tudunk felvonultatni
tuttad ezt zan

A lányok csak négyen vannak, állapítottam meg félhangosan, csak úgy magamnak.

ne agodj zan zan te öröké agodsz ird be ötödiknek fonák fanit, ö pingpongoszo ha ideer ideer ha nem nem ha nem er ide krealj neki valami eredmenyt hogy nyert vegy vasztatt s aztat tüntesd fel a merközesjelentö lapon,,, igyekezetek mert csak délig mienk a pája

megcsinaltam a sorsolast nem volt nehez körmérkőzést hirdettem meg mindenki játszik mindenkivel egy harom nert gémig taró mérkőzést s ha az időbe belefér az elso es a masodok hejezetttek döntőt jatszhatnak

arabili meknészte a papirt es szolt

jo lesz zan de a jelentesbe igazi erdmenyeket kell ám beirni mintha igazi verseny lett volna a miniszteriumnak ezt fogjuk majd leadni

szepen sütött a nap es jó hangulatban kezdodhetet volna a magyarbajnoksag egyvalami azonban hianyzot hzzá, nem volt labda

en aszt hitem a pécsi szervezők hoznak labdát, ok meg aszt gondoltak en fogok hozni mert en vagyok a szovetseg edzöje

a titkar a fejet csovalta es szemrehanyo szemekel meregetet

eben a válságos pilanatban mentootletkent merult fel benem hogy a hatizsakomban van nehany kiselejtezet labda ezeket az elozo heten azert vettem ki a kosarbol mert mar lekoptak elszakatak es odaakartam adni a szomszed kutyanak aki nagyon szerete a kopasz kirojtosodot bólokat es hiphop elövarázsoltam a zsakbol a draga kis gomborju jatekszereket kozben a futopjan mar zajlotak az esemenyek a ket atletano viszament oda futni integetttek vidáman hogy: viszajovunk viszajovunk de nem látam öket már aznap töbet

Nagy szenzációként robbant be azonban a közhuzatba, hogy az úszóversenyre lelyött a híres válogatott úszó Nemere Bandi. Kidrült Nemeréről, hogy írástévesztő! Fel volt dolbva mindenki, egy igazi, hamisítatlan világbajnoki érmes úszó az írtések között! Arra Billie a kezét dörzsölte, amikor a társak meghozták az uszodából a hírt, -ha ez igaz, -mondta, -ha Nemere tényleg nálunk fog versenyezni, ez hússzal több aranyérmet jelent, így már biztos, hogy meg fogjuk előzni Csehországot, de az is lehet, hogy az Egyesült Államokat is.

Új magyar rekordot futott Szabó Olivér, nem volt érdekes, mert mindenki tudta, ez az eredmény világviszonylatban elenyésző, csak a negyedik, vagy ötödik helyre elegendő, távgyaloglásban Ámbráscet nyert, a kislabda-dobás magyar bajnoka pediglen Piócakati lett.

Jöttek egyéb hírek is: Delwnte Qjuwitt minden versenyszámban győzött, amiben elindult, az uszodából rohant át a tornacsarnokba a ló-lengésre és mindenki ámulatára az ezer méter vegyes fáradalmaival karjaiban olyan gyakorlatot mutatott be, hogy az, az épek kzött is párját rikította volna, megcsinálta a dupla kört a tripla ollózással.

Nemes Ildikó lejátszotta mérkőzését Ikerteri ellen, simán kikapott, nem bosszankodott felette, nevetett, integetett és elszaladt, mert keszdődödtek az atlétika pályán az ugrószámok.
Férfimeccs következett, Néjzi játszott a másik iker, a Dénes ellen. Keksz szervált, éppen csak átívelte szépen, komótosan a labdát, hátha az ikrek vissza tudja adni, de asz ikreknem tudta.

-Várjál Naz, -vetette oda nyersen az ikrek, -most én szerválok, s akkor neked annyi neked!

-Még csak tizenöt semmi, -mondta a Keksz, -még nekem kell szerválnom!
-Nekeeed?
-Nekeeem.
-Ez biztos?
-Persze, hogy!
-Ilyen egy pokoli igazságtalanságot! -kiáltott fel Dénes, -hát nem úgy lenne méltányos, ha felváltva szerválnánk?

Itt tartottunk, amikor egy barna hajú, kék szemű asszonyka szaladt oda a kerítéshez, ahol ácsorogtam. Soha nem láttam még az Egyesületben. Megszólított.
-Helló Zan. Be lehet még szállni?

Arra Billie nem volt jelen, hogy eligazítson, lengőtekézett éppen, magamra kellett hagyatkoznom a lángeszemre.

-Jó, nem bánom. Átírjuk a tablót. Tudsz teniszezni?
-Persze, hogy tudok.
-Remek. Öltözz akkor át.
-Öltözzek át?
-Persze.

A gömbölyded fiatalasszonyon macskanadrág volt, tűsarkú cipő és blézerblúz.

-Öltözzek át, azt mondod?
-Hát!
-De mibe Zan, mibe?

Összedobtuk neki a szerelést. Én adtam a hátitáskámból egy rövidnadrágot, ép csak, hogy felment rá. Az ikrek, a férfi, saját tartalék trikójával ajándékozta meg. Került egy szandál is, már nem emlékszem kié volt. A nevető-szemű asszonyka a szertárban magára öltötte ezeket a ruhadarabokat. Kész lett és játékra jelentkezett. A póló a térdéig ért. A következő meccset nekik adtam, mármint neki és a Terinek, aki a női iker volt. S láss csodát, de mekkorát! A fiatalasszony lemosta az ikreket! Azt az ikreket, aki a rosariói nagy csaták után, tapasztalatokkal felvértezve futott neki a magyar bajnokságnak és titkos esélyes volt! Ez volt ám a nem semmi!!
Megkérdezetm a nevét, amikor pirosra gyúlt képpel lejött a pályáról.
-Mi a neved angyalom?
-Lenke vagyok, -mondta Lenke.
-Lenke lenne-e kedved e teniszeedzésekre le?
-Lenne, -pirult el.
-Pasti vagy Lenke?
-Nem, budai.
-Az nem számít.
-Már, hogyne számítana!
-Úgy értem, azért nem számít, mert, ha budapasti vagy, akkor nem kell vidékről felutaznod az edzésekre.
-Nem kell, Zan. Jól kalkulálsz. A Bartók Bélán lakom.
-Vezetékneved?
-Vezetéknév.
-Ja. Hogy micsoda is az?
-Vezetéknév.
-Tessék?
-Vezetéknév Lenke.
-Vezetéknév Lenke?
-Igen. Ez a teljes nevem. Mi ebben a furcsa?

Teri, az ikrek óvott. Felháborodott képpel vágódott oda hozzám. Az eredményeket véstem éppen a papírra. Sértegetett.
-Nem-e láttad Zan, te... hogy szervált ez a nő?
-Nem láttad-e.
-Mi van?
-Úgy kell mondani "nem láttad-e" Irodalmi szinten.
-Zan te egy...vagy.
-Köszike.
-Mégegyszer kérdezem: nem-e láttad-e, hogy szervál-e ez itt?
-Mért, hogy szervált?
-Alulról szervált!
-Alulról, na és. Ez nem tilos.
-De vonalon belülről szervált. Ledobta a labdát az alapvonal elé, s úgy ütötte át. Milyen edző vagy te, he...ha ezt nem veszed észre!

Teri, az ikrek, fuldoklott, arca kékült, vörösödött. Attól féltem a guta üti meg. Galamb szállt le a kerítésre, ügyesen egyensúlyozott a dróton. Olyan szép állat a galamb. Olyan békés. Olyan szépen süt a nap. Olyan békésen.

-Teri, hagyjuk most már ezt. A meccs lezajlott, Lenke nyert és punktum.
-Asztat mered mondani te..., hogy punktum? Nekem? Egy többszörös világbajnoknak? Te mondod nekem, hogy punktum, te kis senki?! Megyek az elnöghöz. S lesz ebből olyan ihaj, hogy csak na!

A feljelentésből ügy lett. Este tárgyalta vacsora után az Elnöki Tanács Fegyelmi Szakbizottsága. Tégely Guri elnökölt. Jobbján a titkár, balján a team manager kapott helyet. Arra Billie ismertette a tényállást, majd szót kapott a sértett. Az ikrek, a nő, elmesélte az eseményeket: "én csak néztem" -mondta, "mint vak a pincében, odajött ez az új nő, valami Lenke, beállt az alapvonalon belülre, de komolyan, s onnan adogatott. Ez meg itt, ni, az edző úr, a nagy szakértelmével, csak ácsorgott a kerítés mellett, mintha bart volna, és nem szólt semmit. Én ugye játszottam, mert mi mást tehettem volna, de hát nem voltak egyenlők a feltételek, nem, az egyik fél sportszerűen, a szabályok betartásával küzd, a másik meg hamisan, becstelen módon? Végig játszottam azért a meccset, mert én sportember vagyok. Kértem ezt a személyt itt, az edző uraságot, játsszuk újra, és akkor én bebizonyítom, hogy én vagyok a jobb, de nem engedte"

-Ennyi? -kérdezte az elnök.
-Igen. Mért, nem elég?!

Tégely Rudi rám nézett.

-Nos Zan, tiéd a szó!

Felemelkedtem a helyemről, szétnéztem a jelenlévőkön. Dok doki hunyorgott, ezt vehettem akár biztatásnak is. Piócakati átnyúlt a másik székhez az asztal alatt, megsimogatta Ámbráscett térdét, aztán feljebb csúsztatta a kezét a nadrág hajlatához, ahol a két comb találkozik, s ott is megsimogatta. Arra Billie a papírokba mélyedt. Az elnök komoly volt, bár szája sarkában mintha mosoly bujkált volna. Delwnte Qjuwitt egyenesen rám nézett szemének sugarát belefúrta az én szemembe. Jéghideg volt ez a tekintet.

-A helyzet a következő, -kezdtem halkan, bizonytalanul, s megköszörültem a torkomat, -azokon a mérkőzéseken, ahol nincs versenybíró, a játékosok maguknak bíráskodnak. Ki-ki a saját térfelén ítéli meg, kint volt-e a labda vagy sem, szabályos volt-e az ütés adott esetben, vagy nem. Az edző ebbe nem szólhat bele.

-Értem, -mondta Tégely Rudi. -De miért nem volt versenybíró?
-Nincs itt hozzáértő ember, Rudi. A játékosok nem bíráskodhatnak, ők elfogultak.
-Értem. Miért nem hozattunk külső versenybírót?
-Úgy érted, hivatalos versenybírót?
-Igen, úgy értem.
-Nekem kellett volna hozatnom?
-Persze Zan. Te vagy a Szövetség edzője.
-De a versenybíró pénzbe kerül. Nem jön el ingyen a mi két szép szemünkért!
-Nem számít. Mennyibe kerül?
-Hát nem is tudom...talán tízezer is megvan egy napra. Munkadíj, kiszállási költség, gépkocsi-használat.

-Tízezer?! -Az elnök nevetni kezdett. -Jaj Zan! Tízezer! Tudod te mibe jön ez a rendezvény az Egyesületnek? Nem tudod? Hát én megmondom neked. 65 ember van itt. Ezeket mind etetni, itatni kell. Sportszerek, felszerelések, szakértők tisztelet díjai. 350 ezerre rúg, Zan, 350 ezerre. Úgy, hogy a szállást ráadásul ingyen kaptuk, mert régi barátom a laktanya parancsnok. Mit számít akkor a versenybíró tízezre!

Leültem. Tégely Rudi Arra Billiehez fordult.

-Szavaztassunk?
-Tőlem mehet, -mondta a titkár.

Delwnte Qjuwitt állt fel. Megrázta lilából feketébe futó hajkoronáját.

Két kérdés tárgyában kell most szavaznunk, -mondta. -Az egyik az óvás ügye. Emelje fel a jobb kezét, aki arra szavaz, hogy le kell játszani a mérkőzést újra.

A kezek lent maradtak.

-Rendben van. Most arról szavazzunk, követett-e el fegyelmi vétséget a teniszedző? Vegyétek azt is figyelembe, amit elnökünk mondott, vagyis, hogy Zannak kellett volna bírót hozatnia, de nem tette. Szavazzatok.

A kezek megint lenn maradtak egyetlen kéz emelkedett csak a magasba és ez Delwnte Qjuwitt keze volt. Fellélegeztem. 5:1 arányban felmentett a bizottság. Dolgozhattam tovább.

Másnap, vasárnap, folytatódtak a versenyek. Éremeső hullott az égből, megdőltek szakállas rekordok. Naz magyar bajnok lett teniszben, Ottó bá ezüstérmes, ikrek-Dénes, bronzérmes. A nőknél a büszke bajnoki cím, az új lány, a Vezetéknév Lenke tarsolyába került. Tarolt Ildikó is. A válogatott keret az elvárásoknak megfelelően teljesített. Este a banketten kipirult arccal táncoltuk körbe a termet, szólt hangosan az ének: újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat!

Teri megsértődött, nem jött többet teniszedzésre. Jött ellenben az új lány, a Lenke és elkezdett fejlődni. A napok teltek, mérsékelten, de állandóan, ahogy a fű nől, vagy ahogy a tehén tőgyéből csordul a tej. Már nem is törődtem vele. Az egyik nap E-mailem érkezett. Bella írt.
"Nézem a fényképeket drága, amelyeket együtt készítettünk a folyóparton. Fáj a szívem, hiányzol. Majd rapülök egyszer Budapestre. Majd megírom mikor. See you later."


Május 20.-án megjelent az IRTÁS első száma. Dekoratív kis magazin volt, én mondom! Fényes papíron, színes nyomásban! A címlapról Tégely Rudi szakállas képe mosolygott nyájasan az olvasóra. Nyakában lógtak érmei, 29 darab, amelyeket az eddigi világversenyeken szerzett. Az első néhány oldalon az Egyesület életének eseményeit jelenítették meg a szerzők, a szöveg közé Naz ügyesen betördelte az aktuális képeket. Sopron, Európa-konferencia, Szekszárd, borkóstoló, Mezőberény, látogatás a világhírű magyar vatőmagüzemben. A képeken feltűntek a nagy sztárok: Nemes Ildikó, Delwnte Qjuwitt, Arra Billie, az ikrek. Körbevették őket a vidéki egyesületek kevésbé ismert tagjai, új arcok, tiszta tekintetek.
Profi módon szerkesztett újság volt.
Riportok következtek ezután.
Tégely Rudi megszólaltatta Jámbor urat a Testedzési Minisztérium államtitkárát, aki az invalid sportolók versenyrendszerének koordinációs kérdéseiről nyilatkozott, számomra lélegzet-elállító módon, kifejtette, egységesíteni kell a szakágak versenyrendszerét, kezdve a feltételrendszer összhangjának megteremtésével, folytatva a teljesítmény értékelés konzisztenciájának és koherenciájának létrehozásával.
A következő oldalon, a következő riport egy félkezű sportolóról szólt, Pum Ádám három végtaggal úszta át a La Manchse csatornát. A riportalany elmesélte, hogy, amikor ott állt a sziklákon, még az innenső oldalon, a francia parton, s a családjától búcsúzkodott, könnyek gyűltek a szemébe, úgy érezte, hálával tartozik mindenkinek, aki őt idáig segítette.
-Istennek is hálát adtál nyilván? -kérdezte a riporter, Tégely Rudi, Ádámot.
-Nem, Istennek nem, -mondta Pum Ádám. Én nem hiszek Istenben. Én magamban hiszek. Isten nem létezik.

Tovább mentem. Dok doki cikke következett az írástévesztők testi és lelki problémáiról értekezett, s új, nagy reményt keltő gyógyítási módszerekről. Tele volt latin kifejezéssel. A felét sem értettem. Lapoztam ismét. Nemzetiszínű zászlókba öltözött önfeledten táncoló sportolók képe köszöntött rám erről az oldalról, a riport, ezt is Tégely Rudi vetette papírra, a pécsi országos bajnokságról és válogatóversenyről szólt.
Volt még a lapban novella, karcolat, vers és az utolsó oldalon mese a gyerekeknek. A mesét Náncsi néni néven jegyezte valaki, a többi műalkotás szerzője elnökünk volt.
Az impresszumban főszerkesztőként Tégely Rudi neve szerepelt, felelős szerkesztőként Dok dokit tüntették fel, a tördelő-szerkesztő pedig határtalan örömömre és büszkeségemre Néjzikeksz lett.
Felraktam a lapot a könyvespolcra. Megtámasztottam, hogy el ne dőljön. Most is ott áll Bella mellet. Az elnök szakálas, kopasz feje bíztatóan néz vissza rám, hátát a Tarzan összesnek támasztja. Ha elakadok az írásban, csak rá kell néznem erre a nyájas arcra, rögtön tudom folytatni.

Lejátszottuk a házibajnokság hátralévő mérkőzéseit, már csak egy találkozó, az utolsó volt hátra. A csapat mindegyiken kikapott, Nézikekesz mindegyiken nyert. Június 8-án, szombati napon került sor a záró meccsre. A SIKORA SE ellen kellett kiállnunk, idegenben. Nem sok jóval kecsegtettek a körülmények. A Sikorában, úgy hírlett, második helyen ismét a felgyógyult Szederkényi fog játszani, az a Szederkényi, akivel Keksz oly sok nagy csatát vívott a korosztályos bajnokságokban. Szederkényi legjobb rangsorolási helye a felnőtt magyar bajnokságban 60-on belül volt, unokaöcsém rangsora kétszáz alatt maradt, a papírforma nem nekünk kedvezett. És a többiek is jobbak voltak a mieinknél, a SIKORA eddig minden mérkőzését megnyerte, első helyen állt a tabellán.

Úgy kezdődött, hogy Tárnoki Szecső alig negyven perc alatt simán hozta a meccsét kis Kerekes ellen.

-Nem voltam formában, -védekezett Kerekes. Földre dobta és leköpte az ütőjét. -Ezzel a ....al nem lehet játszani.

A harmadik helyre rangsorolt játékosok bejöttek és elkezdtek melegíteni. Egyelőre nem törődtem a buzgón bokázó könyvtárossal, figyelmem a másik pályán zajló események felé fordult.
Egy szett ment le, Szederkényi nyerte 6:2-re.
Keksz a cserénél arra felé jött, amerre én álltam a két pálya közt. Megvonta picikét a vállát.
-Nem kell betojni, Gennyláda, -súgta. -Majd belejövök.

Rákapcsolt. Kettő kettőnél elvette Szederkényi adogatását, de úgy tűnt, ellőtte puskaporát ezzel a gémmel. Az ellenfél azon mód visszavette az elvesztett adogatást, megnyerte a sajátját, és a rákövetkező játékot is. 5:3-ra állt a parti a sikorásoknak.
Újra Szederkényi adogatott. Ásszal kezdett, 15:0. A következő returnt unokaöcsém a közönség közé lőtte, 30:0.
Ismét ász következett, és három meccslabda oda.

Vettem egy nagy levegőt, s elmentem onnan.
Nézni kezdtem a másik meccset. Az első szett közepén tartottak, a fiúk a kerítésnél azt mondták három-háromra állnak. A sikorás tag adogatott, a mi játékosunknak fonákra jött a labda, keresztet ütött, magasra felpörgette. Az ellenfél nem sietett. Ö is pörgetett, hosszan, hátra a vonalhoz. Kilógott a lóláb: láttam kivárásra játszik, arra vár, hogy a mi játékosunk elrontsa.

Nem tudtam meg kié lett a pont, szemeim visszakalandoztak a túlsó pályára. Néjzi még mindig játszott! Itt álltam, de oda koncentráltam, mint a sportriporter a TV-ben. Most az unokaöcsém szervált. De hát, uram-atyám, ha most ő szervál, akkor meg kellett nyernie az előző gémet! Az ellenfél három meccslabdájáról!

Lábaim elindultak, vittek volna körbe. Egy kéz ragadta meg a karomat Veér Béla bácsi ráncos keze.

-Ne menj oda Zan. Hagyd most Nazt játszani!

Tie-break lett a dologból. A távolból láttam, mi történik. Szederkényi 6:0-ra vezetett, már csak egyetlen poén hiányzott, hogy megnyerje a meccset. De jött megint Nézi. Kiegyenlített, és a szettet is hozta. A cserénél vizet vittem Keksznek. Köszönte. És indult, hogy kiálljon a döntő játszmára.
-Most már lemosom a csávót, ne rágj be! -vetette oda foghegyről, amikor elhaladt mellettem.

Véget ért harmadik helyen a mérkőzés, sajna elvesztettük. A negyedikek melegíteni kezdtek, érdektelen volt egyelőre. Ismét Néjzi meccsét skubiztam titokban.
A döntő szett úgy kezdődött, mint egy rémálom. Negyedóra telt el, s 5:0-ra vezetett az ellenfél. Keksz azonban rákapcsolt. Befűtött Szederkényinek. Gémről gémre jött föl egyre közelebb, egyre közelebb ért. Tie-break. Most már mindenki ezt a meccset figyelte. És hihetetlen módon megismétlődött a történelem: Szederkényi megint 6:0-ra vezetett, s Néjzi megint innen fordított.
Fordított és nyert!
A többiek megtáltosodtak, az összes hátralévő szinglit megnyertük, s a három párosból kettőt.

Folyt az izzadtság rólunk azon a napon, de a csapat megszerezte fennállása első győzelmét.
Sörrel ünnepeltünk a közeli kiskocsmában.

Így ért véget a bajnokság tavaszi fordulója.
Duzzadó önbizalommal várhattuk a folytatást.




Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2009-12-07 09:28:33

válasz Rozán Eszter (2009-12-07 09:17:00) üzenetére
sZIA ESZTI! eZ KÉSZ CSODA, MERT TELE VAN MARHASÁGGAL. dE NAGYON ÖRÜLÖK NEKI, S ANNAK IS, H továbbra is olvasod a történetet. Ölellek: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7445
Időpont: 2009-12-07 09:17:00

Szia!
Akár hiszed, akár nem, továbbra is nagyon tetszik!
Szeretettel: Eszti
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2009-12-05 19:45:22

válasz Arthemis (2009-12-05 17:48:44) üzenetére
Ja! úgy akartam, h "válasz"
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7614
Időpont: 2009-12-05 19:44:27

Kösz Arthemis! Most jár a történet kb. a felerésznél. Felteszem a többit is, kis kihagyásokkal, úgy értem, a folytatások közé beteszek majd egy-egy rövidebb marhaságot, -ahogy eddig. Üdv én
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-12-05 17:48:44

Végre volt időm végigolvasni, és nem bántam meg.:) Elolvasom a folytatást is ha felteszed.:)

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Szerelemkút című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) mittudomén című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Küszöb című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Szereplők című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Az első ember eltöpreng címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Futóinda alkotást töltött fel Útban, Sirok felé címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bunyó címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)