HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45246

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-12-07

Leütöm az angyalt 2.

Leütöm az angyalt 2.

Kövek közé zárva


A szobában, ahol haldoklom, a vaságyon kívül van egy rozoga kis-asztal, és egy törött támlájú szék. Ez az összes berendezés. Illetve, van még két százas szög, beverve a falba, az ággyal ellentétes oldalon. Rá lehet akasztani valamit, egy kalapot, vagy egy sétapálcát. A szögeket nem nevezném berendezési tárgyaknak, bár fogasként elég jól megfelelnek. Ágyam alatt áll félig üresen, illetve félig megtelve a serbli. Mállik a vakolat oldalt a jobb kezemnél. Erőtlenül megkaparom, leesik egy lemezszerű, hártyavékony darabka. Felemelem a fejem, hogy jobban kilássak az ablakon. A szemben lévő ház erkélye, és a mi házunk erkélye között zsineg feszül, a zsinegen lepedők és más agyonmosott fehérnemű féleségek lógnak. Nyílik az ajtó. Tudom, ki jön. Jön az angyal. Vagyis Angyal Dezső, a levakarhatatlan közép-európai. Ó, hogy utálom én Közép-Európát! Leül, röhög. És elkezd megint mesélni.

Az angyal a következő történetet mesélte, agóniám második napján:

A férfi az utca közepén ment, egyenlő távolságot tartva a jobb és baloldali házfalaktól. Ha kinyújtotta volna a kezét akár meg is érinthette volna őket, olyan közel voltak. A sikátor egyre emelkedett. Gyufaskatulya házak sorakoztak egymás mellett. Keskeny, színes házak, lőrésszerű ablakokkal. A férfi elérte az emelkedő tetejét, innen már lejtett az utca. Volt itt egy ház, ez más volt, mint a többi, ez szélesebb és magasabb volt és két kőkutya ült a kapubejáratban egymással szemben. A többi ház kapubejáratában egyetlen egy kőkutya sem ült. Az egész kisvárosban nem volt egyetlen egy kőkutya sem csak itt. Ide ment be, ebbe a kőkutyás házba. Felment a másodikra és becsöngetett az egyik lakás ajtaján. Mindjárt jövök, mondta belül egy női hang. Aztán hirtelen kinyílt az előszoba ajtó, és egy pongyolába öltözött nagyon fiatal lány állt a küszöbön. 15-16 évesnek nézett ki, de lehet, hogy annyi sem volt. Jó számot kaptam? - kérdezte a férfi csalódott hangon. Én a Via Luigi Fontaneta 10-be jöttem, a második emelet 3-ba. Ezt a címet adták meg. Angolul kezdte, de olaszul folytatta. Nehézkesen, lassan beszélt olaszul, keresgélnie kellett a szavakat. Elmegyek.
Prego, mondta a nő, és becsukta az ajtót. A férfi megfordult, de még nem ment el. Megnézte még egyszer a számot, jó szám-e, de az volt, kétségkívül az volt. Tett három tétova lépést a lépcsőház irányába, majd megállt. Kicsit gondolkodott, aztán visszament és becsöngetett még egyszer. A lány most lassabban jött ki, mint az első alkalommal. Mosolygott. A pongyola már nem volt rajta, csak egy rózsaszínű, áttetsző kombiné, és egy fehér, nevetséges csipke-bugyi. Jöjjön be, mondta a férfinek angolul. Maga jó helyen jár. Egyszerűen bútorozott kicsi szalonba vezette be a férfit. A székek kárpitjai és a kanapé rózsaszínűek voltak. A másik szoba volt a hálószoba, a nyitott ajtón keresztül széles, kényelmes ikerágyat lehetett látni.
Gyakorlott vagyok, mondta a lány. Kétszer is elmondta, olaszul is és angolul is, hogy a férfi mindenképpen megértse. Akar beszélgetni, vagy lássunk hozzá?
Lássunk hozzá, mondta a férfi. Azért jöttem. Majd aztán beszélgetünk. Maga tényleg....tényleg gyakorlott? Nem hazudik?
Prego, mondta a lány. Bebizonyítom.
Jó félórát voltak együtt. Amikor végeztek és kijöttek a szalonba azt mondta a férfi: maga tényleg nagyon jól csinálja. Nagyon jó volt magával. Na látja, mondta nevetve a nő. Maguk közép-európaiak mind ilyen kicsinyhitűek?
Honnan tudja, hogy közép-európai vagyok? -kérdezte a férfi. Nevetett ő is. Onnan, mondta a nő, hogy sok közép-európait ismerek. A közép-európaiak mind félszegek és hitetlenek. És...
És?!
És nem értenek a szerelemhez.
Én se?
De maga igen. Egy kicsit. De maga nem teljesen közép-európai. Maga bulgár. Vagy lengyel. Esetleg magyar.
A kanapén beszélgettek. Az asztalon előttük kancsóban frascati állt. Itták a bort és trécseltek. Az itáliai férfiak a legjobbak, mondta a lány. Akarja látni milyen jók?
Akarom-e látni? A férfi összezavarodott. Igen. Nem. Nem tudom.
Várjon, fölényeskedett az olasz lány. Mindjárt szólok valakinek. Itt lakik a túloldalon. Felvette az asztalkáról a kicsi fehér telefon kagylóját, tárcsázott. Nagyon gyorsan pergő nyelvvel beszélt valakivel, a férfi egy kukkot sem értett belőle, csak a "prego"-kat hallotta ki.
Átjön, mondta a nő. Mindjárt itt lesz.
Nem telt bele másfél perc, megjelent egy másik férfi. Sötét bőrű, göndörhajó, tipikus dél-olasz.
10-20 percet beszélgettek hármasban. Nagyon nehéz volt az olasszal beszélgetni, az angol szavak, amiket mondott felismerhetetlenek voltak, olaszul meg nagyon gyorsan beszélt.
Megmutatjuk akkor, mondta a lány. Beszáll maga is, vagy csak nézi? Ha beszáll, fél áron megszámítom, de ha csak nézni akarja, az ingyenes.
Inkább csak nézem, mondta a közép-európai férfi. Jó, mondta a nő. Van pénzem, nem azért, mondta a férfi. Tudom, mondta a nő.
Bementek hármasban a hálószobába. A közép-európai férfi letelepedett egy puffra a sarokban. Ezek ketten nekiláttak és mindent végigcsináltak, amit csak végig lehet csinálni.
Mennyivel tartozom, -kérdezte a közép-európai férfi, amikor már újra kettesben voltak. Perfavore pagare.
Megmondtam, válaszolta a nő a vállát vonogatva. Csak az egyszeres díjat kell kifizetnie. A többi grátisz. Köszönöm, mondta férfi. Szívesen, nevetett a nő. Nagyon kis fiatalka volt, nem volt több tizenötnél.
A férfi indulni készült, vette a kalapját.
Arrivederci.
A lány kikísérte az előszoba ajtóig.
Jöjjön máskor is, mondta kedvesen, és lábujjhegyre ágaskodva megpuszilta a férfi arcát. Jó volt magával. Legközelebb nem kell fizetnie.

Leütöm az angyalt. Annyi erőm még talán van. Lovagló-ülésben ül a törött támlájú széken, vigyorog. Na, mit tippelsz, balfék, ki volt az a közép-európai férfi? Nagyot nevet. Hát én voltam, pupák, én. Esküszöm, felállok és leütöm Angyal Dezsőt. Ugyan már. Hagyjon már meghalni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2009-12-22 18:20:47

Jaj, jaj, megintleg elfelejtettem megnyomni a "válasz" ikont!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2009-12-22 18:19:05

Szia Réka! Kuvik betért a 3.-ra, és tetszett neki is. Ami Müszéliát illeti, nem nyilatkozom nélküle:) Cuoido persze jönni fog, és akkor muszáj. Én is ismerem a szólásmondást: rövid az élet, hosszú a sír, .....mindenki, amennyit bír! Szia Réka, holnap írok a postán! Szia: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2009-12-11 20:01:34

válasz Bödön (2009-12-11 20:00:30) üzenetére
Ja, válaszoltam itt látod lenn, csak az izét felejtettem el megnyomni!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2009-12-11 20:00:30

Hogy lenne késő! Soha ne mondd, hogy soha. Nézd, Te egy jó nő vagy, én meg egy frankó pasi. Mi kell még. Persze, tudom egy egész (fantázia-szülte) háremmel azért nem érek fel én se...Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2009-12-11 15:32:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Te,
egy jó nőt azért kihagytál - engem, legalábbis nem emlékszem, hogy lett volna ez vagy az... most meg már késő. de nem baj, majd összeírok magamnak egy férfi "háremet".
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2009-12-10 19:25:13

válasz Müszélia (2009-12-10 08:00:31) üzenetére
Hah, minő kérdés?! Természetesen nem. A legjobb nők eddig mind enyémek lettek. Viszont a történetben, amit írok, sem a kalandos kedvű férfi, sem a haldokló férfi nem én vagyok személyesen. Benne bagyok persze mindkettőben. Elképzelem magam haldoklónak, s elképzelem magam az angyalnak. Mint, ahogy a színész se Hamlet vagy Lear király, csak azt játssza. Ez csak egy játék, különben is. Sokat jártam Olaszországban, hallottam sok történetet, vannak ismerőseim, akik hasonlítanak Angyal Dezsőre. E képek mozaikjait rakosgatom egymás mellé. Mit akarok vele elérni? Így direktbe azt hiszem semmit. Nekem, magamnak tetszik és végtelenül örülök, h Neked, nektek is. Szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
916
Időpont: 2009-12-10 08:00:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön, jól írod, de... nemcsak álmodod magadnak a világ legjobb nőit?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2009-12-08 16:23:32

válasz Arthemis (2009-12-07 21:36:25) üzenetére
Én is töprengek, én se értem egészen. Mintha valaki festene egy nonfiguratív képet, amelynek nincs értelme, csak úgy jött. És ő maga is találgatná, mit is akart kifejezni a képpel? Újra elolvasva azt gondolom, h nem maga a mese a gáz. Sztem nem is arról van szó, h eltereli-e a haldokló figyelmét a szánalmas kis szerelmi történet a végről, vagy sem? Azt hiszem a gáz az az egészben, h ott van az ANGYAL. Ha nem lenne ott, talán a beteg meggyógyulna. Nem tudom. -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2009-12-08 16:17:12

válasz Rozán Eszter (2009-12-08 09:09:33) üzenetére
HÁÁÁT igen! Cakhogy a dolog másik oldala az, h mi a csodának haldoklik a másik pasas. Lehet, h nem is kellene haldokolnia, vagy nem ennyire. És a vég....azt hiszem a vég maga az angyal. Angyal Dezső. És ez benne a rossz! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2009-12-08 09:09:33

Szia!
Jó vagy rossz, ha egy haldoklónak ilyesmiket mesélnek? Tudom, te úgy írtad meg, hogy feldühített, de talán annyi jó is van benne, hogy eltereli a gondolatokat a végről.
Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2009-12-07 21:36:25

Megértem, én is leütném ilyen helyzetben. Pont egy haldoklónak kell ilyeneket mesélni...Hát, ez van.:)))

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)