HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 40 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51323 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2009-12-07
Leütöm az angyalt 2.Leütöm az angyalt 2. Kövek közé zárva A szobában, ahol haldoklom, a vaságyon kívül van egy rozoga kis-asztal, és egy törött támlájú szék. Ez az összes berendezés. Illetve, van még két százas szög, beverve a falba, az ággyal ellentétes oldalon. Rá lehet akasztani valamit, egy kalapot, vagy egy sétapálcát. A szögeket nem nevezném berendezési tárgyaknak, bár fogasként elég jól megfelelnek. Ágyam alatt áll félig üresen, illetve félig megtelve a serbli. Mállik a vakolat oldalt a jobb kezemnél. Erőtlenül megkaparom, leesik egy lemezszerű, hártyavékony darabka. Felemelem a fejem, hogy jobban kilássak az ablakon. A szemben lévő ház erkélye, és a mi házunk erkélye között zsineg feszül, a zsinegen lepedők és más agyonmosott fehérnemű féleségek lógnak. Nyílik az ajtó. Tudom, ki jön. Jön az angyal. Vagyis Angyal Dezső, a levakarhatatlan közép-európai. Ó, hogy utálom én Közép-Európát! Leül, röhög. És elkezd megint mesélni. Az angyal a következő történetet mesélte, agóniám második napján: A férfi az utca közepén ment, egyenlő távolságot tartva a jobb és baloldali házfalaktól. Ha kinyújtotta volna a kezét akár meg is érinthette volna őket, olyan közel voltak. A sikátor egyre emelkedett. Gyufaskatulya házak sorakoztak egymás mellett. Keskeny, színes házak, lőrésszerű ablakokkal. A férfi elérte az emelkedő tetejét, innen már lejtett az utca. Volt itt egy ház, ez más volt, mint a többi, ez szélesebb és magasabb volt és két kőkutya ült a kapubejáratban egymással szemben. A többi ház kapubejáratában egyetlen egy kőkutya sem ült. Az egész kisvárosban nem volt egyetlen egy kőkutya sem csak itt. Ide ment be, ebbe a kőkutyás házba. Felment a másodikra és becsöngetett az egyik lakás ajtaján. Mindjárt jövök, mondta belül egy női hang. Aztán hirtelen kinyílt az előszoba ajtó, és egy pongyolába öltözött nagyon fiatal lány állt a küszöbön. 15-16 évesnek nézett ki, de lehet, hogy annyi sem volt. Jó számot kaptam? - kérdezte a férfi csalódott hangon. Én a Via Luigi Fontaneta 10-be jöttem, a második emelet 3-ba. Ezt a címet adták meg. Angolul kezdte, de olaszul folytatta. Nehézkesen, lassan beszélt olaszul, keresgélnie kellett a szavakat. Elmegyek. Prego, mondta a nő, és becsukta az ajtót. A férfi megfordult, de még nem ment el. Megnézte még egyszer a számot, jó szám-e, de az volt, kétségkívül az volt. Tett három tétova lépést a lépcsőház irányába, majd megállt. Kicsit gondolkodott, aztán visszament és becsöngetett még egyszer. A lány most lassabban jött ki, mint az első alkalommal. Mosolygott. A pongyola már nem volt rajta, csak egy rózsaszínű, áttetsző kombiné, és egy fehér, nevetséges csipke-bugyi. Jöjjön be, mondta a férfinek angolul. Maga jó helyen jár. Egyszerűen bútorozott kicsi szalonba vezette be a férfit. A székek kárpitjai és a kanapé rózsaszínűek voltak. A másik szoba volt a hálószoba, a nyitott ajtón keresztül széles, kényelmes ikerágyat lehetett látni. Gyakorlott vagyok, mondta a lány. Kétszer is elmondta, olaszul is és angolul is, hogy a férfi mindenképpen megértse. Akar beszélgetni, vagy lássunk hozzá? Lássunk hozzá, mondta a férfi. Azért jöttem. Majd aztán beszélgetünk. Maga tényleg....tényleg gyakorlott? Nem hazudik? Prego, mondta a lány. Bebizonyítom. Jó félórát voltak együtt. Amikor végeztek és kijöttek a szalonba azt mondta a férfi: maga tényleg nagyon jól csinálja. Nagyon jó volt magával. Na látja, mondta nevetve a nő. Maguk közép-európaiak mind ilyen kicsinyhitűek? Honnan tudja, hogy közép-európai vagyok? -kérdezte a férfi. Nevetett ő is. Onnan, mondta a nő, hogy sok közép-európait ismerek. A közép-európaiak mind félszegek és hitetlenek. És... És?! És nem értenek a szerelemhez. Én se? De maga igen. Egy kicsit. De maga nem teljesen közép-európai. Maga bulgár. Vagy lengyel. Esetleg magyar. A kanapén beszélgettek. Az asztalon előttük kancsóban frascati állt. Itták a bort és trécseltek. Az itáliai férfiak a legjobbak, mondta a lány. Akarja látni milyen jók? Akarom-e látni? A férfi összezavarodott. Igen. Nem. Nem tudom. Várjon, fölényeskedett az olasz lány. Mindjárt szólok valakinek. Itt lakik a túloldalon. Felvette az asztalkáról a kicsi fehér telefon kagylóját, tárcsázott. Nagyon gyorsan pergő nyelvvel beszélt valakivel, a férfi egy kukkot sem értett belőle, csak a "prego"-kat hallotta ki. Átjön, mondta a nő. Mindjárt itt lesz. Nem telt bele másfél perc, megjelent egy másik férfi. Sötét bőrű, göndörhajó, tipikus dél-olasz. 10-20 percet beszélgettek hármasban. Nagyon nehéz volt az olasszal beszélgetni, az angol szavak, amiket mondott felismerhetetlenek voltak, olaszul meg nagyon gyorsan beszélt. Megmutatjuk akkor, mondta a lány. Beszáll maga is, vagy csak nézi? Ha beszáll, fél áron megszámítom, de ha csak nézni akarja, az ingyenes. Inkább csak nézem, mondta a közép-európai férfi. Jó, mondta a nő. Van pénzem, nem azért, mondta a férfi. Tudom, mondta a nő. Bementek hármasban a hálószobába. A közép-európai férfi letelepedett egy puffra a sarokban. Ezek ketten nekiláttak és mindent végigcsináltak, amit csak végig lehet csinálni. Mennyivel tartozom, -kérdezte a közép-európai férfi, amikor már újra kettesben voltak. Perfavore pagare. Megmondtam, válaszolta a nő a vállát vonogatva. Csak az egyszeres díjat kell kifizetnie. A többi grátisz. Köszönöm, mondta férfi. Szívesen, nevetett a nő. Nagyon kis fiatalka volt, nem volt több tizenötnél. A férfi indulni készült, vette a kalapját. Arrivederci. A lány kikísérte az előszoba ajtóig. Jöjjön máskor is, mondta kedvesen, és lábujjhegyre ágaskodva megpuszilta a férfi arcát. Jó volt magával. Legközelebb nem kell fizetnie. Leütöm az angyalt. Annyi erőm még talán van. Lovagló-ülésben ül a törött támlájú széken, vigyorog. Na, mit tippelsz, balfék, ki volt az a közép-európai férfi? Nagyot nevet. Hát én voltam, pupák, én. Esküszöm, felállok és leütöm Angyal Dezsőt. Ugyan már. Hagyjon már meghalni. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz T. Morin alkotást töltött fel Csókollak!- ott is címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : című alkotásho ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Áprilisi eső című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A szívek kövein című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Művészvilág című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben szhemi alkotást töltött fel Pandémia sokk ( sok ) címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fáj a fejem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Reményik Sándor: Hová / Wohin *** Hová?? *** Haza? Hová?? Hová indu Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 80. címmel ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fáj a fejem címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Mi a baj velem? című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |