HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 55

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48400

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2009-12-13

Baba Farid Cukorraktár



A kis Farid nem szeretett imádkozni, megszökött a végeérhetetlen ájtatoskodás elől. Rosszul lett, ha csak meglátta az imaszőnyegét. Szüntelen vitatkozott az apjával, Dzsalál-ud-din Szulejmánnal. Minek ennyiszer elmondani? Nem elég, ha egyszer meghallja Allah? Nem akarok szent lenni. Kábul és Ghazna királya a nagypapám. Nem lehetetlen, hogy egyszer én is király leszek.

A nagyapádnak sok fia, és nagyon sok unokája van, magyarázta türelmesen az apja. Nem valószínű, hogy rád kerül a sor. Jobb lesz, ha kivered a fejedből a királyságot. Különben is, miért ajándékozna meg téged Allah, ha még ezeket az egyszerű imákat sem akarod elmondani? - Farid dacosan fölszegte a fejét. Unalmas ez a sok hajlongás. Csak azért is meg fogok szökni. - De az anyja, Marjan Bibi tudta, hogy mivel lehet a gyereket az imaszőnyegre csábítani. Mindig egy darabka cukrot tett a szőnyeg alá, és azt mondta, csak akkor eheti meg, ha szépen elmondta az imákat. Farid szerette a cukrot, és minden megpróbáltatást vállalt egy kis édességért. Valóságos cukorraktár ez a szőnyeg, kiáltotta boldogan, és ez mindenkinek annyira tetszett, hogy még öregkorában is úgy nevezték, Baba Farid Sakkargandzs, Farid apó, a Cukorraktár.

Azt hiszem, nem jó ez a módszer, csóválta a fejét Dzsamál-ud-din. De úgy látszik, Allahnak más volt a véleménye, mert ha Marjan Bibi meg is feledkezett a cukorról, azért az mindig ott volt a szőnyeg alatt, hiánytalanul.

Kábulban azonban nem volt olyan jó világ, mint Kothevalban, a kicsi faluban, ahol cukor termett az imaszőnyeg alatt. Palotaforradalom tört ki, és a királyi nagyapát megölték. Ahogy az lenni szokott, a családtagok egymás ellen fordultak, és amikor már a közeli Multánban sem volt biztonságos az élet, Dzsamál-ud-din az utolsó pénzén tevéket és szamarakat vásárolt, fölrakta a hátukra a holmit és a családot, meg sem állt az indiai Pakpatanig.

Pakpatan akkoriban még semmiről sem volt híres, ha csak arról nem, hogy ott pihent meg a nagy szúfi szent, Kutub-ud-din Bakhtijar, amikor Bagdadból Delhibe utazott. A sors rendeléséből, vagy Allah különös kegyéből, Farid megismerkedett ezzel a szenttel, még valami kis szolgálatot is tett neki, és a tanítványa lett. Kutub-ud-din jót mulatott a cukrok történetén, aztán megkérdezte Faridot, mennyi édességért vállalná a zarándoklatot Mekkába. Farid természetesen azt felelte, hogy a cukrot most már nem kéri, hanem adja, és valóban el is ment a szent városba az első karavánnal. Ez 1190-ben történt, és Farid még nem volt több, mint 16 éves.

A 12. században egy utazás több nehézséggel járt, mint amennyi élményt hozott, de Farid nem vesztette el a kedvét. Évekig utazgatott még Kandahar, Szísztán, Pakpatan és Delhi között, majd feleségül vette Hazabarát, a delhi szultán lelki vezetőjének a lányát, és a harjanai Hansziban telepedett le.

Hanszi környékén sok cukornádat termeltek, és Farid nem egyszer tréfált azzal, hogy neki itt van a helye, a cukorraktárak és a nádmezők közelében. És mert ekkor már összeírt egy kötetre való verset, meg is örökítette a tréfát egy négysorosban:

Megígértem, oda megyek, ahol cukornád terem,
Azt se bánom, ha kiderül, az is csak farkasverem,
Gazdag itt a nádmező, és bólogat a zöld virág,
De keserű lett a nádméz, üres a raktárterem.

Hansziban volt egy szép nagy vár, még Prthvirádzs építtette, a Csohan uralkodó. A fia, Anangpál rádzsa kardkovácsokat gyűjtött az erődbe, amit aztán Aszigarhnak, kard-erődnek neveztek. A várost magas fal vette körül, amelyen öt kapu nyílt. Farid az Umra Darváza mellett lakott, amelyről sok kísérteties történetet meséltek, de a cukorraktáros költő ezt nem bánta. Csak egy dolgot nem szeretett Hansziban, a régimódi bálványokat az Aszigarh előtt. De a helyet Kutub-ud-din javasolta, ezért még csak el sem költözhetett.

A bálványok miatt sok ellenséget szerzett magának a hinduk között, de türelmesen viselte a sértéseket.

Ha ököllel ütnek is meg, ne törődj velük,
Ha nem Allah, ki más venné el az életük?

1235-ben aztán meghalt Kutub-ud-din, és Farid örökre otthagyta Hanszit.

Farid, máskor vigyázz, hova építed a házad,
Hozzád érnek, kimoshatod az egész ruhádat.

De nemcsak a tisztasága volt legendás; azt is beszélték róla, hogy van egy titokzatos zsákja, a Daszt-i-ghaih, szó szerint rejtett kéz. Kifogyhatatlan ennek a zsáknak a kincse, mindent megad neki, amire szüksége van. Mindenki zaklatta, vegye már elő a zsákját, osszon ételt, ruhát, pénzt a szegényeknek. Farid hiába magyarázta, hogy neki nincs ilyen zsákja, az efféle zsákok a hétmérföldes csizmákkal és a maguktól megterülő asztalokkal együtt a mesék világába tartoznak. Nem hitték el. Erre Farid azt találta ki, ha már olyan sok az éhező a Pandzsábban, ő sem fog enni. Élete utolsó 30 évében nem is evett egy falatot sem. Addig faragott egy fadarabot, amíg egészen olyan lett, mint egy sütemény. Ha megéhezett, csak odatartotta ezt a "süteményt" a gyomrához, az emberek pedig elhitték, hogy ettől jóllakik, ahogyan elhitték a kimeríthetetlen zsákot is.

Már régen ismét Pakpatanban élt, sok tanítvány között, mégis magányosan. Az utolsó versei tele vannak csalódással és fájdalommal.

Bűneimnek súlyos terhét hordom én, a remete,
Fényes napom elsötétült, a köntösöm fekete,
Dervisnek és tiszta szentnek az emberek mondanak,
Allah mégis hallgat ott fent, nincs kegyének sem jele.

Végül már csak egyetlen emberben bízott, Nizám-ud-din Aulijában, akitől ezzel a verssel búcsúzott el:

Vállaltam a nehéz terhet, mert mindennek ára van,
Elindultam, bár jól tudtam, milyen hosszú az utam,
Éles kő az útitársam, marasztalóm csak a sár,
Bepiszkol, ha útra kelek,
Szégyen reám, ha nem megyek,
Megszegem adott szavam.

Pakpatanban temették el, márvány síremlékéhez két kapu vezet. Az, egyik a Núri Darváza, a fény kapuja, mindig nyitva van. A másik, a Bahisti Darváza, a paradicsom kapuja tömör ezüstből készült, arany díszítéssel. Ezt minden évben csak Muharrem idején nyitják ki, tíz napra, napkeltétől napnyugtáig. Zarándokok ezrei vagy talán százezrei várják ezt a pillanatot, és mindannyian egyszerre akarnak átjutni a sokat ígérő kapun. Néha agyontapossák egymást, a rendőrség minden ébersége ellenére, de a paradicsom reményében a földi világ annyit sem ér, mint egy megvetett kavics.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-14 17:12:51

Kicsit tényleg szétesik, de ezzel együtt is jó.:)
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-14 07:33:18

Kedves Te, köszönöm az olvasást és a csillagos ötöst, kár, hogy láthatatlan.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2009-12-13 19:49:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Na jó. Azért adok csillagos ötöst, mert alant már kifejtettem, mennyire tetszik! -én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2009-12-13 19:48:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ja! És a pontok!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2009-12-13 19:47:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyszerű írás. Ráirányítja a figyelmet az iszlám kelet-indiai születésére. Történelmi nevek, időpontok, helyszínek. Ismeretterjesztés felső fokon. Csillagos ötös+ -én
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2009-12-13 16:17:14

Kedves Zsázsa, szándékosan hagytam szétesni, mert az én életem is ilyen szétesős most ebben a pillanatban. Lehet, hogy túl sokat vittem bele a saját gondjaimból.
Szerkesztő
Zöld Zsázsa
Regisztrált:
2006-05-31
Összes értékelés:
493
Időpont: 2009-12-13 15:15:59

Nagyon jól indul és vannak nagyon jó részei, szépen szövöd a mesét, de a végére szétesik, szinte semmi kohéziója nincsen, csak úgy jönnek a villanások egymás után... az olvasó elveszti a fonalat, mi, ez most hogy jön ide...?
Érdemes lenne kicsit összefésülni, mert a vége meg egészen tanulságos, keserédes tanulság persze, de illik a történethez.
üdv
Zsázs

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Szeressél szeretni életet! címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Három lány 12. címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Feleki Sándor: Május / Mai címmel

alberth bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Gondolatok Bonifác napján című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Múlt című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Keresem... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A fuldokló című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A csavargó kismacska című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)