HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Elizavetta CarpantelFeltöltés dátuma: 2009-12-14

Érzés 13.

Teltek a hónapok és nem tudtam mi van vele, semmit nem tudtam róla. Hát ennyit ér az ígéreted, így bízhatok benned? Ha már benned se bízhatok, akkor lesz-e valaha az életemben olyan, hogy felhőtlenül fogok bízni? Tudom, hogy nem lehet általánosítani, de az érzés ami most kavarog bennem nem engedi, hogy túl lépjek rajta. Béklyóba kötött és érzem, hogy húzz egyre jobban le a mélybe. Szabadulnék... ráznám le magamról, de minél jobban kapállodzók annál jobban ránt magával. Fuldoklók... keresem Jorgost de nem találom, csak sötétség vesz körül, mély fekete sötétség. A fény már csak néha dereng fel és én oly messze vagyok tőle.
Lassan beláttam, hogy el kellene felejtenem, de nem ment, csak dolgoztam neveltem a fiam. Kopár, kietlen, silány életet éltem. Nem foglalkoztam semmivel, minden úgy volt jó ahogy történt, nem érdekelt. Próbálkoztak páran közeledni felém, de nem engedtem, nekem csak ő kellett. De ő nem volt sehol, csak a szívemben. Már lassan egy éve ment el, hogy tudtam elviselni, ma már nem tudom, de túléltem és az utána következő éveket is. Mert volt pár, olyan sok év telt el anélkül, hogy egyszer is láttam volna.
Élet te átkozott, mindig itt vagy, mindig készen állsz arra, hogy mikor nem figyelek akkor lecsapj rám. Megint megtetted, és megint milyen orvul, milyen kegyetlenül. Hát már minden érzést ki akarsz ölni belőlem?
Táviratot kaptam, hogy meghalt a mamám. Olyan fájdalom ez, amit senki sem érthet meg. A mamám volt az aki felnevelt, aki becézett, simogatott, aki átölelt, aki minden szeretetét nekem adta. És most nincs többé, már nem mehetek hozzá, nem bújhatok védő karjaiba.
Na élet megadtad a kegyelemdöfést. Most boldog vagy? Már nincs mit elvenned tőlem, már kiforgattál, már tönkre tettél. Most már ezek után nem tudsz bántani, már nincs mivel.
Elmentem a temetésre, falusi szokás szerint temették. A ravatalozóban volt. Gyötrelem volt ott látni a koporsóban, szembesülni a ténnyel, hogy már nincs többet. A pap elbúcsúztatta mindenki nevében, nagyon megrázott a beszéde. Mikor rátették a koporsófedelet és elkezdték leszögelni, akkor azt hittem, hogy minden egyes koporsószöget a szívembe vernek. Jajgattam... üvöltöttem a fájdalomtól, rám is szóltak, hogy nem szokás ennyire sírni. De kit érdekel a szokás amikor a szívedet verik teli szögekkel. Ki tudhatja azt, hogy neked mennyire fáj a szeretett halottad elvesztése.
Mamám soha semmi nem történhet velem az életben, ami egy percre is kitörölhetne a tudatomból. Amíg élek, te is mindig élni fogsz, bennem leszel. Elteszlek apukám mellé, ott lesz a helyed. Két szeretett lény, két fényességes csillag, szívem legmélyebb pontjának lakói. Ott jó helyen lesztek és csak velem, csak miattam, hogy onnan a túlvilágról segítsetek nekem. Megpróbáljatok erőt adni, ha kételyeim támadnának.

AZ évek múlásával egyre kevésbé hittem, hogy valaha is vissza jön Jorgos. Azt nem mondom, hogy hazudott nekem, csak így hozta az élet, talán csak ennyi járt nekünk. Olyan intenzív volt a szerelmünk, hogy ebből kell az elkövetkezendő életünkben táplálkoznunk. Ha a szerelmünkre gondolok, akkor még mindig forróság járja át a testem. Hinnem kellene még, már nem tudom. Már feladtam a reményt.
Eseménytelen évek jöttek. Egy sörözőbe mentem dolgozni. Nagyon jó helyem volt. Fiam is már nagy volt, már könnyebben tudtam tőle az éjszakát vállalni. Nyugalmasan teltek a napjaim. A törzsvendégeket szerettem, és ők is szerettek engem. A főnököm egy nagyon aranyos ember volt, könnyen ki lehetett vele jönni. Egyik nyáron oda vette az ismerősét Kálmánt. Azt mondta, kell neki egy kis változatosság, mert most szakított az élettársával. Szegény fiú, tudom mit érzel.
Akkor nyáron történt, hogy az egyik barátom, aki a nyomózó volt szólt, hogy a rendőrségtől mennek ki Görögországba nyaralni és van még hely menjek el velük én is. Rám férne egy kis pihenés. Görögország zene füleimnek, hisz a szeretett férfi is görög volt. Kivel menjek, egyedül nem akartam, akkor szólt Kálmán, hogy ő szívesen eljön velem. Így ketten vágtunk neki a számunkra ismeretlen, varázslatos, igézően hívogató országnak. Két sebzett szív, két elhagyott, eldobott, magányos ember. Csodát vártunk ettől az úttól. Vártuk, hogy meggyógyítja a szívünket. Vágytam oda Görögországba, megismerni az ő országát, az övéit. Csodálatos élményben volt részünk. Teljesen lenyűgözött az ország és az ott élők. Végtelen nyugalom, kedvesség áradt belőlük. Bele szerettem az országba.
Magányos sétákat tettem az esti kihalt tengerparton. Hallgattam a tenger zúgását és hagytam, hogy mindent kitöröljön az agyamból. Kiüresítse a kínzó gondolatokat. A végtelen látványa lenyűgözött... morajlása gyógyír volt sebzett lelkemnek.
Nehéz szívvel jöttünk haza. Itthon még nehezebben kezdtem a munkát. Rossz volt kiszakadni abból a légkörből. De ez is elmúlt. Életem csodálatos élménye marad.
Folytattam a megszokott életem. Dolgoztam és sokat foglalkoztam a fiammal.
Már lassan a férfiak is szerepet kaptak, már ismerkedtem. De ki érhet fel Jorgoshoz, senki, hát olyan mindegy volt, hogy kivel vagyok. Nem érdekelt, az volt a lényeg, hogy nem vagyok egyedül. Minden estére volt valaki. Ledér élet, kit érdekel. Ezt akartad élet, hogy ledéren, minden este mással, érzelmektől mentesen éljek. Könnyen vihető pincérnő voltam, igaz csak annak akit én is akartam. Mit számított már nekem. Hisz legyözött voltam, sárba tiport, az élet által megrágott és kiköpött rongydarab. Akkor úgy is élek rongyként.
Elvett tőlem mindent az apámat, a mamámat, és végül elvette Jorgost is. Már nem volt aki megállítson, elindultam a lejtőn. Fel lehet-e innen állni, már nem tudom. Fiam nem szólt semmit, nem tudott róla. Úgy tettem, hogy ő ne tudja meg, milyen lett az anyja. Elég ha csak én tudom. Meddig lehet így élni, mikor kopik meg annyira az ember, hogy felad mindent. Már nem hadakoztam az élettel, elfogadtam a győzelmét, behódoltam neki, fejet hajtottam az akarata előtt. Viszlát élet vagy még mindig fogsz próbálkozni? De hisz már nincs mivel.
Egy ronggyá tettél, ennél már lejjebb már nem nyomhatsz.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2008-07-16
Összes értékelés:
149
Időpont: 2009-12-20 09:36:08

Kedves Kata
Igen van még mindig egy kis hibám, de figyelek rá.
Szeretettel Eliza
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2009-12-16 18:02:31

Kedves Erzsébet!
Ahogyan írod és szövöd a történetet, nagyon érdekes és jó is. Azonban vigyáznod kell, sok benne - főleg az elején - a szóismétlés, hiba van benne pl. az ikes igéket rosszul írod. Egyszóval a jó történeten kívül a helyesírással is többet kellene foglalkoznod, mielőtt föltennéd a Honlapra.
Egyébként - mint már írtam, a történet jó, és ha még folytatod, azokat is elolvasom.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2008-07-16
Összes értékelés:
149
Időpont: 2009-12-15 20:18:47

Kedves Arthemis

Nagyon aranyos tőled, hogy így figyelemmel kíséred a történetet. Még nagyon messze van a vége, de igyekszem gyorsan feltenni.
Szertettel
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2009-12-15 00:27:47

Nem váltják egymást túl gyorsan az érzelmek, de nem is húzod el, szóval tetszik ahogy írsz. Ráadásul itt két olyan dolgot is találtam ami jelen van az én életemben is: én is beleszerettem ha nem is egy országba,, de egy városba, és nekem is vannak ilyen veszteségeim mint a mama a regényben...tudom milyen érzés az, amikor a szeretett személy már csak a szívben él tovább.

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)